A jogász diák éppen a záróvizsgájára igyekszik, amire a még érvényben lévő buli és fesztiválszezon miatt semmit sem tanult. Annyi vér azért van neki al- és odafent, hogy meg is mondja a professzornak, hogy mi a helyzet. – Professzor úr, én nem tudtam tanulni, de a diploma pedig már nagyon kellene, csak ez az egy vizsga választ el tőle. …

Talán már egyszer értekeztünk arról, hogy C.S.Lewis milyen zseniális módon írta meg az egyik legfontosabb hitvédő művét, amelyben kicsit alulnézetből, az ember kísérthetősége és esendősége oldaláról láttatja a hit és keresztyénség alapkérdéseit. A keret egy sokat próbált öreg ördög tanácsai fiatalabb társának, akinek feltett szándéka, hogy a gondjaira bízott fiatalembert eltérítse abbéli szándékától, hogy rendes, tisztességes és jó legyen. …

z egyik kedvenc kimondhatatlan nevű (vagy kimondhatatlan nevű kedvenc, és így akkor nem a névre, hanem a személyiségre fókuszálunk) tévés szakácsom egyik szuper kis könyve sokáig érintetlenül hevert a polcon, mígnem a napokban újra felfedeztem magamnak. A könyv Hugh Fearnley-Whittingstall: Három jó dolog a tányéron örökbecsűje, ami azt az egyszerű rendezési elvet követi, hogy …

„Mekkora bálvány, előtte az állvány, fogja a mikrofonját…” énekelte régen s énekli azóta is a Tankcsapda, üvöltöttük lelkesen minden koncerten, s üvöltjük azóta is. Azért szerettük és szeretjük, mert volt bennük valami megnyerő őszinteség, kimondtak olyat is, amit más nem vagy nem így. Most nem kezdek bele szorgos műelemzésbe, nem próbálom megmagyarázni mire is gondolhatott a költő, egyszerűen csak elmondom én mire gondoltam. …

Azt hiszem, valahogy úgy szólt a történet, hogy három mérnöknek készülő egyetemi hallgató megkapja a feladatot a professzortól, miszerint folytassanak arról diskurzust, hogy ki tervezhette az emberi testet. – Biztosan egy gépészmérnök volt – áradozik az első – nézzétek csak meg ezeket a hihetetlen csuklókat és illesztéseket. …

Máig megy a vitatkozás azon, hogy a híres mondatot, miszerint „A cél szentesíti az eszközt”, valójában ki is mondta? A szavazatok egyik fele (ez már ilyen valóvilágos felkonf) Machiavellire a tizenötödik század kiemelkedő alakjára érkezik, míg a másik fele Loyolai Szent Ignácra. Végül is a mi szempontunkból mellékes ki szülte az alapelvet, de tekintettel arra, hogy ez a két úriember közel azonos időszakban élt …

Ritkán kerül elő a foci, mint témafelütés, főleg azért, mert nagyon nincs is értelme Magyarországon erről a sokat szenvedett és haldokló sportágról beszélni, de persze remélni mindig lehet. Erről a reményről szól a következő pársoros is. Egy fickó utazik a villamoson és észreveszi a másik fickót, aki vele szemben újságot olvas. Kedvesen megszólítja: – Ne haragudjon Uram, de fordítva tartja az újságot, a teteje van alul. …

Azt mondják a hozzáértők, hogy a szociális tanulás (olyan viselkedésváltozás, ami társas kölcsönhatások mentén alakul ki) legmagasabb szintje az, amikor az átvett viselkedés vagy érték már nem azért történik, mert jó a modell, vagy mert fontos a forrás, hanem egyszerűen azért, mert teljesen egybevág az egyén saját értékrendszerével. Ezért is kapta az interiorizáció vagy belsővé tétel/belsővé válás elnevezést ez a folyamat. …

Mielőtt neki esnél a wikipédia megdönthetetlen információhalmazának spórolok egy kis időt és energiát, hogy inkább az üzenetre figyelj. Dilbert egy Scott Adams nevű karikaturista kitalált figurája, aki mérnöki tapasztalata alapján fogalmaz meg kiemelten fontos életbölcsességeket. Az egyik ilyen gyors eszmefuttatása a következő: „A mérnökök és a tudósok sohasem fognak annyi pénzt keresni, mint az üzletemberek és az értékesítési vezetők.” …