Sokat gondolkodtam azon, hogy miért is utasítják el az emberek Jézus Krisztust és a benne felkínált szeretetet?! Miért nem kapaszkodnak bele ebbe a csodálatos lehetőségbe?! Vagy miért van az, hogy míg egyesek képesek életformáló erőként kezelni a Krisztusban felkínált megváltást, addig mások igen magasról és igen csak tesznek reája. Most nyilván tekintsünk el azoktól az esetektől, amikor a magukat keresztyénnek vallók mutatnak rossz példát, vagy tesznek valami riasztót a külvilág számára. …

Talán te nem is ismered ezt a szót, mert ma már nem nagyon használják, vagy ha használják is, lényegi jelentését már réges-régen elvesztette. Egy időben még volt olyan, hogy lehetett az Istent káromolni, mármint büntették azt, ha valaki verbálisan vagy tettlegesen bántotta az Istent. Ez volt a blaszfémia. Aztán persze szépen lassan rájöttek az emberek, hogy az Isten nem szorul védelemre, őt nem lehet sem megbántani sem bántani, így nem is kell megvédeni. …

Tele van a világ megszállottakkal. Ez még lehetne rendben is, hiszen vannak olyan hivatások, ahol különösen is jól jön a lelkes megszállottság. Azt mondják, minden zenész, tudós, művész megszállottja annak, amit csinál, hiszen nagyot alkotni csakis így lehet: odaszántan, megszállottan, lélektől átitatva. Mindig innen és ebből jön az a túlzó lelkesedés, amitől a nagy dolgok az emberi szívekben vagy fejekben megszületnek. …

Az egyik legizgalmasabb és legőszintébb kérdés, ami végighúzódik mind a négy evangéliumon, helyesebben „Az Evangéliumon”, legyen az bárkinek a tolla és szájíze szerint leírva, az ez a kérdés, amit hol csak általánosságban az emberek, hol a tanítványok tesznek fel:

Akkor, amikor Jézus Krisztus követésre hívó szava felhangzik, akkor ott általában kevés olyan kifogás van, ami megállja a helyét. Sőt! Egyre erősebben érzem, hogy ott nincs és nem is lehet kifogás. A gazdag ifjúnak igen nagy vagyona volt, ez éppen elég indok arra, hogy ne osszon szét semmit a szegényeknek, s így ne legyen Krisztus követője. Nikodémus öreg volt és tekintélyes ember, a nagytanács tagja, ezért nem vállalta nyíltan a tanítványságot. …

A szokásos anyósvicchalmaz helyett nézzük meg ennek a történetnek a másik oldalát, mert ugye mindig a Péter verzióját domborítjuk ki. – Miért tagadta meg Péter Jézust? – Mert meggyógyította az anyósát. – ez ugye a férfias, vős, vicces. Legyen inkább evangéliumi és kevésbé vicces:

A pogány századosban van valami, amit Krisztus így minősít: „Izraelben sem találtam ekkora hitet.”  Mit tudott ez a százados, amit a farizeusok nem?

Azt gondoltam, hogy most hosszan fogom gyalázni a döbbenetesen gyenge X-akták felmelegítést, de rájöttem, hogy még ennyit sem érdemel. Legyen elég annyi, hogy semmi nem maradt abból, ami miatt egyszer megérte nézni az igazságot odaát kutató nyomozópárost. A tegnapi rész olyan volt, mintha egy monty python ötletet próbáltunk volna meg vmi C.S.I. köntösbe bújtatni. …

Jézus Krisztus tanítását nem azzal igenled, hogy tudod az Ő szavát. Rá önmagára, mint a te személyes Megváltódra nem azzal mondasz igent, hogy elmélkedsz a szavain, s ezekből egyet-egyet néha a magadévá teszel. Nem azzal teszed meghallottá az Ő szavait, hogy fel-fel idézed, amikor életed csakugyan viharba kerül. Nem is kell kívülről megtanulni ezeket, azt remélve, hogy akkor nem kerülsz majd viharba. …