Will Smith neve sokkal többet sejtet, mint amit általában a vászonról kapunk belőle. Igazi bad boys, vagy man in black, vagy előkaparva a nem túl mélyre ásott előítéleteimet: bad boy in black. Szóval tudna ő többet is, de akkor még nem igazán tesztelték, amikor meg kapta Asimov mester egy klasszikusát. Az „Én a robot” a vásznon már nem feltétlenül Asimov problémaboncolgató, a létezésre folyamatosan rákérdező módján jeleníti meg …

Azt hiszem, valami nagyon felszakadt most bennem, hónapok feszültsége, kimondatlan szavak, benyelt indulatok. Nem terhelnélek a részletekkel, de a lényeg annyi, hogy újraszámoltam a barátaim. Miért is? Azért, mert rá kellett, hogy döbbenjek, a szeretet nem tesz rosszat, sem a felebarátnak, sem az egésznek. …

Leírjuk, megvalljuk, kiszámoljuk, igényeljük, aláírjuk, megkapjuk, aztán egy évig nyugi. Legalábbis adó ügyben. Ja, igen, hogy mi az adó, arra most nem makro- esetleg mikro-gazdasági oldalról világítanék rá, hanem Wikipédia oldalról! Az adó magán- vagy jogi személyek által felettes hatalomnak kötelezően fizetett rendszeres (esetenként rendkívüli) anyagi – leginkább pénzbeli – juttatás. …

Tanító bácsi a szeretet és a segítségnyújtás témakörét próbálja feldolgozni a srácokkal az órán. Sokáig tervezgette, hogy honnan tud majd ráúszni az embertárs iránti feltétlen szeretet témakörére. Végül úgy döntött, hogy egészen elölről kezdi az egészet és elindul az állatok iránt érzett szeretettől, hiszen majdnem mindenkinek van valamilyen háziállata otthon, vagy ha nincs, biztosan szeretnének aranyos kis kutyuli-mutyulikat. …

Nem tudom, hogy olvastad-e Madách: Az ember tragédiáját, s azt sem tudom, hogy megdöbbentett-e benne az a megrázó szürkeség, ami a tizenkettedik színben beleüvölt minden normális ember életébe. A falanszter jelenet néven elhíresült szín, olyan jövőképet vázolt fel akkor, igaz egészen más előjellel, ami azt hiszem, a legtöbb keresztyén embernél ki kell, hogy verje a biztosítékot. …

Amikor legutóbb együtt sétáltunk, úgy tűnt, most nem siet sehová, nem kell a fél világot megmentenie önmagától, ráadásul elég nyugodtnak tűnt. Nagy nehezen vettem magamnak a bátorságot, összeszedtem minden erőm, és feltettem a régóta bennem fortyogó kérdést: …

Szeretek autózni, talán mert akkor végre van egy kicsi időm gondolkozni, rendezni a fejemben az éves elmaradásaimat. Ilyenkor valami jó kis háttérzene szól, alig engedek be külső információt, természetesen a vezetéshez szükségeseket muszáj, de azon kívül nem sok mindent. Ha valami konkrét megmarad, az tényleg meglepő vagy érdekes kell, hogy legyen. Nem olyan régi az emlék, és tényleg megmaradt, annyira meglepő volt, még meg is álltam, hogy jobban szemügyre vegyem. …

Előre szólok: Nem fog tetszeni. Mégpedig azért nem, mert az ilyesmit nem annyira szeretjük hallani. Kicsit olyan, mint amikor a díznis Aladdinban – nem a rimékelt Will Smith-es verzióra gondolok, hanem az utolérhetetlen és utánozhatatlan eredetire – a dzsini elmondja, hogy miért nem hoz vissza senkit a halálból. …

A dadogós meg a barátja, (aki nem dadog) sétálnak az utcán. Megszólal a dadogós: – Te! Lá-láttad a-azt a szé-szép nőt? -Melyiket? -Má-már elment. Kicsit később újra megszólal a dadogós: -Te! Lá-láttad azt a sz-szép ko-ko-kocsit? -Melyiket? -Má-már elment. Harmadszorra is próbál mondani valamit a dadogós: …