Nem vagyok valami jó spájzolásban, illetve abban, hogy számon tartsam, miből mennyi van otthon. Így képes néha még az is rám romolni, ami amúgy nem is romlandó. Valamelyik nap találtam egy kiló lisztet, amiben több volt a zsizsik (ja, hogy te nem tudod mi az, akkor figyelj: Calandra granaria vagyis gabonazsizsik, de ez az elnevezés nem jó, mert szegény nem is zsizsik, de ez kicsit bonyolult!), mint a nem! …

Ki is lepleződik le akkor, amikor fény derül a cselekedeteinkre?! Mert ugye az ember nagyon szokta utálni azt, aki leleplezi. Aki rávilágít, aki kimondja, függetlenül az igazság jogos vagy jogtalan tartalmáról. Mi emberek, nem vagyunk igazán jók ebben. Nem tudunk csak úgy, vegytisztán leleplezni, hiszen mindig benne van az értelmezésünk, a feltételezésünk vagy éppen a kiegészítésünk. …

Na de kérem! Azért ez mégis csak sok! Sok mindent elnézünk ennek a Jézusnak, mert – legyünk őszinték – szimpatikus egy békeharcos. Betegeket gyógyít orvosság nélkül, lenyeljük, igaz az orvosi kamara biztos nehezményezi az eljárást. Tömegeket tanít, hatalommal és erővel beszél, mindenfajta retorikai előképzettség nélkül, na, jó legyen, legalább ő ért a halászok és a sajtkészítők nyelvén. …

Ezt a kérdést mi pasik nem így szoktuk feltenni, hanem kicsit idegesebben és több indulatszó kíséretében. Mert tényleg, mi kell a nőnek?! Ha ezt tudnánk, minden sokkal egyszerűbb lenne. Persze van egy férfi, aki tudja, de bizonyára ő az egyetlen, aki ezt biztosan állíthatja. Ez pedig nem Mel Gibson, aki Helen Hunttal kavar női harisnyában. Ő csak egy darabig tudta, és amúgy is, mázlija volt. …

Egy új év elején sok mindent gondolunk végig, tele toljuk a fészbúkot komolyabbnál-komolyabb ígérgetésekkel és fogadkozásokkal, vagy ezeknek a szánalmasabb verziójával. Most jelen esetben mindegy is, hogy mennyire komoly egy ígéret az új évre vonatkozólag. Ami nekem feltűnt, végignézve az összes ismerősöm és nem ismerősöm ígérgetéseinek és fogadkozásainak jelentős részét, szinte mindegyik a szokásról vagy a szokásokról szól. …

Valahogy nekem kimaradt az életemből a sokakat utolérő pólómánia. Talán ezért is nézem irigykedve azokat, akik ötletesebbnél-ötletesebb szövegű vagy ábrájú pólókban feszítenek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az is irigylésre méltó, ha van minek a póló alatt feszülnie, de most maradjunk szigorúan a csomagolásnál. Azok, akik ezt nagyban csinálják, azt mondják, a póló nemcsak, hogy egyedi kell, hogy legyen, de minden, ami rá kerül, az egy-egy üzenet a viselőjéről a külvilágnak. …

Nézem a kiskamasz fiam haverjait, mert ugye egy csapatban játszanak, és csak összetartja őket a csapatszellem vagy mi, de bárcsak ne tartaná. Vagy esetleg ne így, mert néha kiakasztó az, hogy mennyi mindent képesek megtenni a népszerűség érdekében. Most éppen ökörködnek, de persze úgy, hogy közben rombolnak, sértenek és bántanak, talán nem is tudják, hogy a szavaik, a hangsúlyaik nélkülöznek minden tapintatot és odafigyelést. …

Egyre erősebben érzem, hogy ez a világ krízisben van, s mi is, akik ebben a világban élünk. Persze kérdés, hogy ki mit ért a krízis szó alatt, én nem mondhatok, és nem érthetek mást, mint ami itt írva van: a krízis ítélet. Nem pusztán válság, nem csak egy fordulat, hanem az-az ítélet, hogy a világ nem fogadta be és nem fogadja el a világosságot, mert jobban szereti a sötétséget. …

Nincs is annál rosszabb, mint amikor az embernek emésztési problémái vannak, illetve, talán az a legszörnyűbb, amikor maga az emésztés a probléma. Ugye ilyenkor van az, amikor rohanunk, de nem érünk oda, vagy ha ott vagyunk, akkor inkább nem állunk fel, vagy esetleg a fürdőkádba ágyazunk. Persze olyan is van, aki kékül, zöldül, gyötrődik, aztán valami csodaszer majd segít túl lenni az egész szörnyűségen. …

Bízom benne, hogy bízol benne. Olyan kis egyszerű őszintén, mint ahogyan a gyermek is bízik azokban, akiket az Isten azért tett az életükbe, hogy legyen kiben bízniuk. Persze ez a világ annyira kifordult önmaga kereteiből, hogy már azokban sem lehet bízni, akikben igazán kellene. Szülők, szerelmek, barátok, hányan és hányan bizonyítják, hogy ma már senkiben és semmiben nem lehet, vagy nem szabad bízni. …

Talán nem is kéne írnom semmit, csak annyit, hogy nézd meg Luc Besson: A nagy kékség című remekművét, de mivel úgysem fogod megnézni, ezért csak kifejtem. (De azért még egyszer könyörgök, ha teheted, akkor nézd meg, zseniális a film, ráadásul ott derül ki Jean Reno-ról végérvényesen, hogy mekkora tehetség). A filmben búvárok merülnek, mélyre és még mélyebbre, meg valahogy az életük is így néz ki, folyamatos elmerülés érzésekben és helyzetekben. …

Nem tudom kinek mi jut eszébe a mártír szóról, próbálok szemezgetni az általános felfogás általános dolgai közül. Van akinek éneklő és fényes arcú emberek jutnak az eszébe, akik ókori tunikákban várják, hogy megegyék őket az oroszlánok. Esetleg, azok, akik az éneklősökből megmaradtak, és nem kellettek a jóllakott oroszlánoknak, most újabb énekre fakadva várják, hogy a gladiátorok letarolják őket. …

Törvények szegélyezik az életünk. Segítenek, vezetnek, akadályoznak, igazgatnak, iparágméretű rendszerek tornyosulnak elénk azokból, akik törvényeket gyártanak, aztán értelmezik, aztán újra gyártjak azokat. Amikor nem működik az ember, akkor jöhet a törvény, mert az mindenkire vonatkozik, mert az alól nem lehet kibújni. …

A jelenlegi kereskedelmi televíziózás végeláthatatlan piaci versenyében, már tényleg mindennek van saját csatornája. Annyi és olyan, amit egy hozzám hasonló átlag halandó fel sem tud fogni, ráadásul meg sem tud nézni, mert mire végigkapcsolgatom, már el is ment az erre szánt időm. A címben szereplő szülőcsatorna azonban nem ebből a versenyből emel ki egy, esetleg szülőknek szóló tematikus csatornát, hanem ez az, aminek leírtam: az út, amin keresztül megszületünk. …

Alig indult el az újév, máris napvilágot láttak a legfrissebb statisztikák, hogyan is zártuk 2018-at, miben voltunk jók, jobbak, esetleg sokkal gyengébbek, mint mások. Sajnos még mindig nagyon magas világszerte – ha az egész évre szétosztva nézzük – a Karácsonykor megkísérelt öngyilkosságok száma. Olyan tragikus ez. A szeretet ünnepén szállnak ki a legtöbben az életből, mert ugye ilyenkor a legélesebb a különbség az életünk helyzetei között. …

– A csuda vigye el! A nyavalya törje ki! – Az ördög szánkázzon a hátán! –  A holló vájja ki a szemét! – A lapos guta üsse meg! – Mindenféle guta üsse meg! – A mennykő csapjon belé! – Rúgja meg a tehén! – Verje el a jégeső! – Nyíljon meg alatta a föld! – Temesse be a hó! – A hóhér vágja hátba! – A sírásó legyen az utolsó barátja! – Nincs tovább! Ekkor lépett elő a királyfi: – Nőjjön be az orra luka! – Köszönöm – mondta a szénégető, majd hangosan megismételte: – Nőjjön be az orra luka! …

Naív vagyok. De nagyon. Mindig a jót feltételezem, mindenkiről. Nem tudom, hogy hol rontottak el, mikor kaptam sokkot, talán csak annyi tart életben, hogy igyekszem komolyan venni Megváltónk szavát, s a galambok szelídsége mellé egy kis kígyós ravaszság is társul. De rengetegszer megszívtam már, mert a jót feltételeztem. Aztán amikor már fájt, komolyan elkezdtem keresni magamban az ősokot, hogy miért pont egyből a jót, és miért válogatás nélkül mindenkiről?! …

Minden jobb hőstörténetben van egy pont vagy egy pillanat, amikor a főszereplő fogja egy kedves és féltett dolgát, és odaadja valakinek „letétbe”. Mondjuk megőrzésre, míg vissza nem tér a küldetésből, vagy azzal az intéssel, hogy majd adja oda valakinek, vagy csak neki önmagának. A letétbe helyezett dolgot köteles megőrizni az, akire rábízták és köteles azt visszaadni annak, aki rábízta. …

z úgy volt, hogy Mózes sok-sok időt töltött fenn a hegyen az Úrral, megbeszélték,megvitatták a dolgokat, aztán amikor készen lettek, Mózes lejött a hegyről. Odalennt most már rendesen várták a zsidók, nem volt buli, nem volt tánci-tánci, sem kicsi, sem nagy paráznaság. Amikor Mózes megérkezett, izgatottan kérdezték: – Na mivolt? Sikerült?! – Részben – felelte Mózes. …

Amióta kormányzó lett nem nagyon szoktuk felemlegetni filmes sikereit, vagy csak nehéz ilyet találni, mindenesetre a jó öreg Arnoldot nem a zseniális művészi érzékenységgel megformált szerepei miatt szeretjük, legalábbis én ezekre nem nagyon emlékszem. A jó öreg Arnold hentelni tud, keményre edzett izmokkal, összeszorított szájjal, nem áll jól neki a lírai “semmittevés” a vásznon. …

Emlékszem egy reklámra, talán vmi frissességet és kreativitást belénk injektáló cukorkát próbált népszerűsíteni. A helyszín egy egyetemi előadó, ahol vmilyen írásbeli vizsga zajlott, a tanár az elején bejelentette, hogy a dolgozat megírására adott időkeret ötven perc, s nem áll módjában hosszabbítani. Az egyik fiatalember sokat gondolkozott, míg elkezdett írni, s a tanár többszöri felszólítására sem adta le az ötven perc elteltével a dolgozatot. …

Azt hiszem, az a legbetegebb élethelyzet, amikor a szavaink és a tetteink nem képesek összhangba kerülni egymással. Most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy ez vajon tudatos, vagy csak így sikerül, maradjunk az alaphelyzetnél. Azt mondom szeretlek, mert talán így is érzem, de mindazzal, amit teszek, pont nem ezt a sztorit támasztom alá. Sok ilyen élettörténetet látok magam körül, amikor valaki csak a szavaival tud vagy akar szeretni, miközben az semmire sem elég. …

A köztartozás ebben az esetben mást jelent, mint ahogy azt az állami szervek gondolják. Mert ebben az országban szinte mindenki tartozik valakinek, kevés ember van, akinek ne lenne egy kis adóssága, hitele s ki tudja még mennyi minden, amivel lógunk. Sajnos van, aki nem tudja fizetni a számlákat, van, aki nem akarja befizetni az adót, látjuk, a tartozásnak sokféle fajtája van. …

Akkor, amikor elindultak a kínaiak és az indiaiak is a majdnem márkás ruhabizniszben, zseniális ötleteiknek köszönhetően olyan márkák tűntek fel a 200 forintos pólók és 900 forintos cipők piacán, mint az adidos, a nikei és persze a puuma. A logók kicsit rövidebbek, kicsit ferdébbek, a márkanevekben egy-két betű eltérés és már majdnem márkás cuccod van. Megjegyzem, az igazi márkák termékei sem biztos, hogy többe kerülnek anyagárban, és sajnos az sem garantált, hogy tovább bírják, de ettől még ez a kis trükközés nagyon tanulságos lehet. …

Kaptak már rajta hazugságon? Sejtettem! Na és milyen volt??? Gáz ugye! Nem tudom, de talán a legcikibb dolog a világon az, amikor kiderül, hogy amit mondasz az nem igaz. S nemcsak, hogy nem igaz, hanem még ráadásul nem egy ártatlan tévedés van a hátterében, hanem tudatos ferdítés. Azt hiszem teljesen megsemmisítő az érzés, amikor nincs érv, nincs magyarázat, csak ott állni kiszolgáltatottan, s várni arra, hogy kimondják feletted az ítéletet. …