Ritkán írjuk le, hogyan is születnek ezek a reggeli áhítatok, szösszenetek, elgondolkodtató, napkezdő ”pársorok”. Ezek azok a kulisszatitkok, amikre néha jobb is, ha nem derül fény. A mai lehet az egyedüli kivétel, hiszen az egész a kulisszatitokról szól. Amit csak a bennfentesek tudnak és ismernek, ami nem is igazán tartozik senki másra, s amit, talán mások meg sem értenének. Szóval ez a ma reggeli ige, éppen kifogóban volt rajtam, lassan két órája meredtem a képernyőre …

Délelőtt tíz óra volt, amikor az író befejezte új drámáját. Este még két nehéz jelenete volt hátra. Átírta az éjszakát. Közben legalább tíz feketét főzött magának, és legalább tíz kilométert gyalogolt a szűk szállodaszobában alá s felezve. Most mégis olyan frissnek érezte magát, mintha nem is volna teste, olyan boldognak, mintha megszépült volna az élet, és olyan szabadnak, mintha megszűnt volna lenni a világ. …

Kora ősz volt akkor is, tisztán emlékszem az illatokra, a színekre, a parkra, aminek a közepén leültem kicsit megpihenni a sok gyaloglás után. Van annak is előnye, ha teljesen süket vagy, egészen más pozícióból kezded szemlélni és megfigyelni a világot, kicsit kívülről látsz mindent, s mivel nem hallod a szavakat, ezért inkább értesz a jelekből. Többet mond egy testtartás, egy arcrándulás, mint a kedvesen hízelgő szavak. …

Lehet, hogy neked fel sem tűnik, de én önérzetes keresztyén vagyok, szóval engem azért vérig sértenek Pál apostol szavai. Pökhendi, mint mindig, fellengzős és engem teljesen maga alá gyűr ez a stílus. Még hogy ő nem szégyelli az evangéliumot, kérdezem én – Te szégyelled? – Vagy én szégyellem? Egyáltalán ki szégyelli az evangéliumot? Azért nekünk is van önérzetünk, nemcsak Pál apostolnak. …

Mi van Húsvét után és pünkösd előtt félúton? Nálunk romeltakarítás, sonka újrafelhasználás, tojásmentes övezet. Kölni szag, még napokig mélyre tüdőzve, s újra munka kifulladásig. Lassan indul a gépezet, a jól megszokott napi rutin, te is suliban, vagy ellógva (ejnye-bejnye), tanulva, vagy csak átvegetálva, de jön az ünneptelen életünk. Ez pedig nagyon nincs így rendjén, hiszen minden húsvéti …

Nem tudom, pontosan mit is jelenthet a „letye-petye-lepetye”, de sejtésem szerint a költő így próbálta megragadni azt a tempót, ahogyan a mondókában idézett öreg mamák fogakban kopottas, szavakban annál inkább bővelkedő szájszerkezete szólásra emelkedik, s ontja magából a felesleges információkat. Engem a pletyka tönkre tesz. …

Az első belsőégésű négyütemű motor, amely működött is Nikolaus August Otto nevéhez fűződik. Ő volt a kitalálója mindannak, ami ma már természetes, talán annyira, hogy sokan nem is tudják hogyan is működik. Mi a négy ütem, milyen fázisai vannak, egyáltalán hogyan is működik a gép, ami az autóinkat hajtja, és ami célba juttat minket? …

Akiknek a Húsvét csodája semmi más csak egyszerű szemfényvesztés, talán nem is sejtik, hogy mitől is fosztják meg magukat. Egyszer hallottam valakitől, hogy ő nagyon nagyra tartja Jézus Krisztust, értékeli a tanítását, próbál aszerint élni, de a feltámadást már nem hiszi el. Sőt! Hallottam olyan lelkipásztort is, aki elmondta, hogy Jézus Krisztus csak a tanítványok tudatában támadt fel és nem valóságosan. …

Csak az tudja milyen ez, akit már hagytak el élete egy fontos szakaszában. Amikor úgy hagynak el, hogy abban nincsen véletlen, nincsen ott a sors furcsa szeszélye, hanem csak az előre megfontolt, alapos szándék. Ez az, amit nehezen tudunk megbocsátani, nehezen tudunk magunkban jó helyre tenni, hiszen amikor igazán szükségünk lett volna valakire, pont akkor tudatosan nem volt velünk és szándékosan hagyott ott minket. …

Azt hiszem a nagyon kezdő kispapról maradt fenn a történet, amikor is az első gyalázatosra sikerült szentbeszéd után hivatali feljebbvalója megemlítette neki, hogyha nagyon izgul, akkor igyon egy misebort, attól majd megered a nyelve. Ő megfogadta a tanácsot, a következő szentbeszéd pörgősre és nagyon magabiztosra sikeredett. A mise után egy levél várta az asztalán a feljebbvalójától: …

Régi kérdés és régóta húzódó vita, hogy vajon az ember születésénél fogva jó vagy rossz, valójában milyen is az alaptermészetünk. Amikor megszületünk, akkor csakugyan a tudatunk és a lelkünk olyan, mint egy fehér lap, s Ákossal együtt hisszük, hogy „… üres a tábla, csak tőled függ, hogy mit rajzolsz rá ma, tabula rasa…”. Mi írunk rá, vagy mások írnak? …

Óriási különbség van a botrány és a botrányos között, s ennek a különbségtételnek a megértése lehet a kulcs ahhoz, hogy Krisztus népe egyre erősebb és erősebb legyen. Nem olyan régen voltam egy nagy gyülekezet nagy istentiszteletén és azt vártam, hogy az igehirdetés maga lesz a botrány, de ehelyett csak botrányosra sikeredett. Várom, hogy olyan keresztyén életek tűnnek fel a gyülekezeteinkben, akik maguk lesznek a botrány, és közben mégsem viselkednek botrányosan. …

A keresztyénség – a világ nagy vallásai közül – számomra két olyan többletet hordoz, amit én máshol eddig még nem találtam meg. Persze megjegyzem, hogy ez elméleti síkon megszerzett tudás és nem mindennapos tapasztalat. Az egyik, hogy a keresztyénség az öröm vallása. Itt már érted, hogy miért nem a tapasztalat útján szereztem meg ezt a tudást! 🙂 …

Ha valakiben netalán maradt volna kétség a tegnapi szüzeket illetően, akkor talán sikerül eloszlatni azt egy kis teológiai kiegészítéssel. Persze nemcsak szüzeknek! 🙂 Mert még azt hihetnénk, hogy a nagy menyegzői vacsorára a belépő megvásárolható! De nem így van, mert nincs is belépőjegy, hanem amikor a vőlegény kijön, akkor beviszi azokat, akik ott állnak sorba, és akiket Ő ismer. …

Még abban az időben járunk, amikor az MSZP-t MSZMP-nek hívták, amikor kóla helyett bambi csordogált az ereinkben, amikor a sötétítő függöny vasból volt, s amikor a nyugat messzebb volt tőlünk, mint azt szerettük volna. Egy négytagú család ül az autóban, utaznak, amikor is a helyi szervek, nagyon kedves rendőrök állítják meg őket: – Gratulálunk, önök a tízezredikek, akik áthaladnak ezen a csomóponton, ezért pénzjutalmat kapnak. …

Elegem van már a világvégékből. De komolyan. Meg abból is, hogy vannak olyanok, akik képesek ezeket a meséket egy az egyben elhinni, s engedni, hogy így befolyásolják az életük menetét. Elzárják a gázcsapokat, elolvadnak a jéghegyek, nyer az összevisszafogás! Vagy vegyük csak az inka világvégét, amikor is egyszer csak véget ért az inkák ősi naptára! …

Ülök pokrócba csavarva, magas láz gyötör, fáj a fejem, s közben hidegrázásom van. Miközben meg lehetne sütni egy hamandeggset a homlokomon, én vacogok, didergek, úgy érzem, menten és menthetetlenül megfagyok. Kínomban nekiesek a netnek, keresem, hogy mi is ez a hidegrázás. Hamar kiderül, hogy nagyon régi és nagyon misztikus betegség, őseink hideglelésnek hítták, oszt vót abbúl ezer fajta, vagy még anná is több. …

Próbálok eltekinteni attól a kismillió közhelytől, amit az akarat témakörében a gugli feldob, beleértve korunk megmondó embereinek és „lélekbúvárautodidaktaguruinak” fájdalmasan lapos életmegközelítéseit. Kicsit mélyebbre ásva találtam rá egy Gandhi nevű figura egyik gondolatára, aki az akaratról a következőt mondta: „Az erő nem testi képességből fakad. Forrása a rendíthetetlen akarat.”. …

Az úgy volt, hogy a francia idegenlégió baráti és ártatlan versengést hirdetett meg, a világ legjobb kommandós alakulatainak. A feladat az volt, kihasználva a hazai pálya, a sivatag adta előnyöket, hogy meg kellett keresni egy elveszett tevét az alaptábor 50km-es körzetében. Lehetett használni a technikát, a megfelelő „szupportot”, no és persze mindent, ami egy jól képzett, elit csapat szellemi és fizikai eszköztárában benne van. …

Egy nagyon kedves és figyelmes orvos így szólt a betegéhez: – Kedves Uram! A vizsgálatunk kiderítette, hogy önnek igen komoly problémái vannak a gerincével. Mondhatnám azt is, hogy kóros elváltozást találtunk a gerince felső részén, ami akár még arra is engedne következtetni minket, hogy az ön élete – hogy úgy mondjam – közvetlen veszélynek van kitéve! …

Egyszer – végső elkeseredésemben – odamentem Jézus Krisztushoz, mert már nagyon kérdezni akartam tőle valamit. Nem akartam én kísérteni, nem akartam én vitatkozni, egyszerűen választ akartam kapni életem nagy kérdéseire. Miért nem működik úgy, ahogyan kellene? Miért nem működik úgy, ahogyan szeretném? Egyszerűen miért nem működik? Borzasztó hosszú sor állt már nála, szóval jó esélyekkel sem volt biztos, hogy aznap sorra kerülök. …

Tele a világ tévelygéssel. Persze nagy kérdés, ki, hogyan értelmezi a tévelygés fogalmát, egyszerűen csak bolyongásnak, vagy esetleg tudatosan rossz úton járásnak tartjuk. Azt hiszem, a tévelygő szempontjából nézve talán mindegy is. Tévelyegni azt jelenti, hogy nem olyan erővel és sebességgel haladok a célom felé, mint kellene. Lehet azért, mert nincs is célom, lehet azért, mert eltévedtem, lehet azért, mert csökkent a motivációm. …

Ahogy öregszem (nem kell neked tudni mindent, de már túléltem a Főnök Fiát!!!), úgy veszem észre magamon, hogy mennyire nem elégítenek ki a felszínes válaszok és magyarázatok. Sem a saját életem dolgai, sem az Isten szent dolgai tekintetében. Nagyon gyakran érzem azt, hogy tele az életünk felszínes válaszokkal, amiket merő jóindulatból el is fogadunk, hiszen pillanatnyilag jó kis válaszoknak tűnnek. …

Aki emlékszik a párbeszédre, az kérem, hogy nevessen, aki nem, az pedig próbálja meg feldolgozni és megkeresni. Úgy jó tizenkét-tizennégy éve vált ismertté Szalacsi Sándor neve, aki egy riporternek Fogarassy Árpádról és az általa épített ojjektumról adott exkluzív interjút. Talán a legjobb mondatok egyike, az azóta szállóigévé vált „jó munkásember” benyögés. …

A keresztyén életnek az a tragédiája, amikor elhangzik felette a mondat: „Minden marad a régiben”. Nem magamtól vagyok ilyen okos, reggel valaki a kezembe nyomott egy papírt, Kierkegaard volt rajta. Ő mondta ezt, szomorúan és lemondóan, mégis a keresztyénség lényegéig látva, hogy csakis és kizárólag a megváltozott életek lehetnek a keresztyénségnek a fokmérői. …