Ha netalán arra vetemednél, hogy kitakarítod az életedből mindazt, ami nem odavaló, ami esetleg Istennek nem kedves, akkor íme a recept. Legalábbis az a fele, amelyik biblikus. Először kell hozzá nagy adag bátorság, mert ehhez az egészhez nem elég az, hogy másokkal végezteted el a szent ámde mégis piszkos munkát. Nem spórolhatod meg azt a fajta jelenlétet, ami akkor is kell, ha esetleg sikerül másokat is bevonnod a nagytakarításba. …
„Kávéskanálka. Mindig ez volt a mérték, kávéskanálkába akartak beleönteni mindenestül, persze, hogy kicsurgott a kávéskanálkából.” Szinte napra pontosan négy éves voltam, amikor Illés Endre tollát elhagyta az alábbi idézet, s egészen az öt perccel ezelőtti pillanatig nekem halványlila gőzöm sem volt arról, hogy ilyen nevű ember létezik, s hogy ő írt, nem is akárhogyan. Az idézet sem volt ismert előttem, de ahogy egy korábbi szösszenetben elemeztem, a házi falfirkászom minden látogatásakor megajándékoz egy idézettel. …
Még előttem van a jelenet, amikor Bornemissza Gergely áll dühösen az egri vár egyik bástyájának a falánál és hallgatja, ahogyan a janicsár gyomorzsák vagy nyomorzsák (aki lehet, hogy nem is janicsár) aljas információkat kiabál a várban lévőknek. „Nálad van egy török gyűrű, nálam van egy magyar gyermek…” hangzik az alkuképesnek tűnő sirám, de a várvédők kitartanak, s azzal nyugtatják magukat, hogy ez csak a szellemi és pszichikai hadviselésnek a része. …
Egyszer egy pap délutáni sétája és elmélkedése közben elhagyja a bibliáját egy füves réten. Két nap múlva megjelenik nála egy tehén, becsönget, szájában a könyvvel. – Istenem, csoda történt – mondja a pap és hálásan az égre nézve imára kulcsolja kezét. – Hát ez nem igazán csoda atyám – mondja a tehén. A borító belső oldalán ott volt a neve és a címe, így gyerekjáték volt önt megtalálni. Ezzel el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy kinek mi a csoda és mi nem?! …
Nem szoktam Müller Pétert olvasni, mert ez idáig nem éreztem úgy, hogy rá lennék szorulva és ez nem is Müller Péterről szól, hanem az őt (is) gátlástalanul használókról. Az összes „szabadonalvósmegébredős”, meg „oravecckoejós” fészbúk megosztások, a kamuhíreken alapuló kamuigazságok sajnos ezt is lerombolták bennem. Na de a férfiemberhez a hasán keresztül vezet az út, így rám is rám talált Müller Péter, a szeptemberi csúcs gasztro-magazinon keresztül. …
Amikor utoljára valaki nekem a „Nomen est omen” mondást fejtegette, akkor éppen abban az összefüggésben próbálta velem lenyeletni, hogy a „név az kötelez”. Hiába igyekeztem meggyőzni, hogy amire ő gondol az a „noblesse oblige”, ami azt jelenti, hogy a nemesség kötelez, vagyis egy nemes ember nem lehet egy utolsó paraszt, de ugye ezt nem volt képes már befogadni. Mert a „nomen est omen” sokkal inkább azt jelenti, hogy a név elárul valamit a viselőjéről …
Népszerű téma mostanság a „mamahotel-papabank” kérdésköre, ami ugye az otthonlakó harmincasok szükségszerű és/vagy kényelmes létformájának a pszichológiai szétcincálása. Nem megyek bele mélyen, mert nincs is értelme, de ugye az alap kérdése a témának, hogy mikor és hogyan nő fel az ember, akarunk-e még gyermekek maradni, esetleg meddig és hogyan akarunk gyermekek maradni. …
Nem is tudom, csak úgy elővesz néha ez az érzés, de akkor olyan elemi erővel tör rám, olyan fájóan, hogy muszáj engednem neki. Biztos tudod miről beszélek, ez pontosan az, amikor felteszi az ember magának a kérdést, hogy most akkor én vagyok bolond, vagy mindenki más? …
Önmegfigyeléses ömlengés következik. Azért ömlengés, mert nem tudok, csakis túlzóan és túláradóan nyilatkozni erről a kérdésről. Amikor azt érzem, hogy kezd a kreativitásom és az ötletességem fogyatkozni, akkor nagyon erős a késztetés, hogy az önsajnálat sűrű bugyraiba temessem bele magam. Mert ha az ember kreativitását veszti, akkor nagyon nehéz azt pótolni, vagy egyáltalán megtalálni a megoldást erre a problémára. …
Sokféle olyan emberi tulajdonság van, ami ki tudja borítani az embert, és itt konkrétan arra gondolok, ami mindenkiben kiborít, függetlenül attól, hogy milyen viszonyban is vagy az adott személlyel. Nem tudom kinek mi, nekem a legkiakasztóbb, legmegdöbbentőbb és legfelfoghatatlanabb az emberi kicsinyesség. …
Mindig rizikófaktor, amikor olyan témához nyúlok, amihez nem nagyon értek, vagy legalábbis a kötelező alaptudáson túl, nincs mélyebb információm a dolgokról. Ma a fizika és a teológia összekötésére teszek egy kósza kísérletet, legalábbis egy pár perc erejéig. Persze nem vagyok egy nagy fizikus, de vannak dolgok amire még emlékszem. Az egyik legfontosabb fizikai törvény az energiamegmaradás törvénye, ami ugye kb. azt mondja ki, hogy a külső hatásoktól elzárt, egymással mechanikai és termikus kölcsönhatásban lévő testek összes energiája nem változik, beleértve a mechanikai energiák és a belső energia változását is. …
Van egy nagyon beteg vicc az adott témában, de hát miért is ne írnám le ide?! Na szóval, hogy hívják azt, amikor egy terroristákkal teli repülőgép lezuhan és pont ráesik egy terroristákat szállító vonatra? – Igen, pontosan úgy. Ez a tömegszerencse…
Van a konyhánkban egy falrészlet, amit sikerült fekete táblafestékkel lekennünk, azért, hogy életünk nagy bölcsességeit oda írjuk fel. Főleg nagyfiam használja, aki időről-időre örökérvényű igazságokat helyez el a falon. Most is ott virít egy bölcsesség, aminek az eredetét nem ismerem, de gondolatiságának mélysége és nyilvánvaló igazsága engem is rendre int és utasít. …
Most jön a mégisláttamaszuiszájdszkvadot kezdetű bejegyzés, de csak azért, mert ezzel magamnak is adós vagyok. Nincs más, mint megnézni a szirmaikritikát, azt hiszem mindent elmond a filmről, azt is, amit lehet és azt is, amit szabad. Nem kellene egy ilyen közegben kiemelni, de tényleg Jókerné hátsója alakítja a legnagyobbat a filmben, plusz mínusz egy-két említésre méltó jelenet. …
Hála legyen az Istennek, hogy én még nem kellett megéljem, milyen is a háború, milyen is fegyvert fogni és harcolni. Nagypapám történetei még vissza-visszatérnek, hiszen ő harcolt a finn-orosz háborúban, ha mással nem, akkor az elemekkel, meg a síléccel. De az bizonyos, hogy a háború elemi erejét ő közvetlen közelről megérezte. Persze ahogyan elmesélte nekünk, inkább tűnt kalandos szórakozásnak, mint élet-halál harcnak, de már kisgyermekkorunkban is megéreztünk valamit ennek az egésznek a szörnyűségéből. …
Igazság szerint helyesebb lett volna azt írnom, hogy „kiküldetés”, mert csak jobban fedi a mai témánkat, de aztán mégis ennél a kurta-furcsa fogalomnál maradtam. Hiszen minden keresztyén ember megbízatásban van, még ha nehéz ezt jól érteni, s még nehezebb jól is csinálni. Mert az, aki megbíz minket láthatatlan, s úgy áll ott a hátunk mögött, úgy fegyelmez minket, úgy tart szemmel, hogy közben mi erről mit sem tudunk. …
Néha nehéz megmondani, hogy mit miért is teszünk. Ez ilyen egyszerű motivációs kérdés, mi adja a késztetést, az erőt, esetleg az ihletet, ahhoz, amit éppen csinálunk. Akkor, amikor szinte minden fronton tele vagyunk megélhetési bűnözőkkel, különösen is érdekes ez a kérdés. Egy pénzvilágban mindenkinek ára van, helyesebben: mindenkinek meg van az ára. …
Találkozik a kismalac a bátor nyuszikával. – Szia, bátor nyuszika! Te tényleg nem félsz a rókától? – Tényleg. – Veled tarthatok? Hallottam, hogy pont erre vadászik, és nagyon félek. – Gyere. – felelte a nyuszika. – Te bátor nyuszi – folytatta remegve a malac – már érzem, hogy itt a róka a közelben. Biztos nem félsz? – Biztos. – felelte a nyuszika. – Már látom is, ott vicsorog. – visított a malac. – Hogyhogy téged nem esz meg, nyuszika? …
A mi Urunk, mivel igen nagy méltóság ám, megérdemeli, ámbár sohasem követeli magának, a megfelelő megnevezést és megszólítást. A zsidók szinte sportot űztek abból, hogyan is szólítsák meg azt a valakit, akinek neve annyira szent, hogy nemhogy kimondani, de még kigondolni sem szabad. Így aztán az „Isten nevei” szócikk igazán hosszúra és ütősre sikeredett, s a mai napig tetszőlegesen bővíthető. …
Nehéz néha megmondani, hogy milyen is a kapcsolat, amiben vagyunk. Le tudjuk írni a hangulatát, bizonyára vannak impulzusaink egymásról, de néha annyira bonyolult az emberi kapcsolatainkban rendet tenni. Láttam fiatalokat, akik egyszer csak felvették az őket nevelők nevét, igaz nem vérszerinti szüleik voltak, de mindent megtettek, amit egy szülőnek tennie kell: szerettek, védtek, emeltek, erőn felül hordozták nem vérszerinti gyermekeiket. …
Nyugi, semmi szpojler, mert még én sem láttam, de az élményt körülbelül hasonló szavakkal tudnám csak kifejezni. Néhány évvel ezelőtt ment a moziban, a DC moziverzum egy újabb műremeke (csak vicceltem, mű de nem remek), ami az előzetes kritikák alapján mindenképpen moziba csábított, mert ez egy olyan film volt, amit csak moziban szabad nézni. …
Most a papság dolgai következnek, nagyon hálás, mindig aktuális téma, aki benne van, azért szereti, aki pedig messziről szemléli, az pedig nagyon kíváncsi erre a világra. A napokban több írás is a kezembe akadt, amik vagy a lelkészek prédikációs stílusát, vagy éppen az identitását vették „blogcső” alá. Mindig élvezettel olvasom ezeket, hogyan is látnak minket kívülről, mennyi feltételezés, mennyi téveszme, mennyi mesébe illő gondolat erről a furcsa világról. …
Most én is újra hasznosíthatok egy régi rigmust, talán az egyik legjobbat, amit ifjúkoromban dudorásztam. Abban az időben éltük a magyar rap újításait, maga a műfaj is teljesen új volt, mi pedig faltuk a jobbnál jobb szövegeket. Talán az egyik legemlékezetesebb a geszti féle Rapülők hullám volt, akiknek betéve tudtuk minden szövegét. …
Az egész életünk egy nagy egybefüggő tanulási folyamat, legalábbis reménység szerint. Persze biztos vannak kivételek, de ők ma nem játszanak, sőt, akár elrettentő példaként is állhatnának előttünk. Mert aki azt mondja, hogy nem tanul tovább, az a legnagyobb fejlődési lehetőséget utasítja el az életében. Nyilván itt nem arra gondolok, hogy valaki beint az iskolarendszernek, hanem amikor valaki végső gőgjében úgy dönt, ő már készen van és nincsen szüksége arra, hogy bármerre is fejlődjön. …
Valamelyik nap sikerült bepótolnom a Trónok harca utolsó évadjának pár kimaradt részét, s próbáltam felvenni a fonalat királyságok, uralkodók, házak és hűbéreseik tárgykörében. Mondanom sem kell, hogy azért vannak nevek és sztorik, amiknek nem nagyon sikerül bennem egy korábbi információhoz csatlakozniuk. Pedig figyeltem, egy darabig még a könyveket is elolvastam, de ez az utóbbi pár epizód azért rendesen összekavart. …
