„Azután elfoglalták a gileádiak a Jordán gázlóit Efraim elől, és mikor a menekülő efraimiak azt mondták: Hadd menjünk át! – megkérdezték mindegyiktől a gileádi férfiak: Efraimi vagy? És ha azt felelte: Nem! – akkor azt mondták neki: Mondd azt, hogy „sibbólet”! És ha az „szibbólet”-et mondott – mert nem tudta helyesen kiejteni –, akkor megragadták, és legyilkolták a Jordán gázlóinál. Így esett el akkor negyvenkétezer efraimi.” (5-6.) …

Biztos nagyobb lenne az érdeklődés, ha a mai igénk elmélkedésre érdemes részének (természetesen az egész elmélkedésre érdemes, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra etc…) nem a „lelkes” részt választom, hanem a „szűzleányoselsiratósférfivalmégnemhálós” gondolatokat. De nem, pedig erős volt a kísértés. Micsoda korszellemgyalázás kerekedhetett volna ki belőle, de most nincsen bajom a korszellemmel. …

Kicsit rapszodikusan kezelem mostanság az életem különböző idősávjait, azt hiszem, alkalmazkodom ezzel az időjárás szeszélyeihez. A tavaszi nagytakarítás ideje nálam még nem jött el és lehet nem is fog, ha már így a tavasz kimarad és télből egyből a nyárba megyünk. Persze érzem én, hogy kellene, de nehéz rávenni magam. Tudom, hogy a nagytakarítás azért jó, mert olyankor különös alapossággal fordulunk azon zeg-zugok felé a lakásban, amit alapjáraton eszünkbe sem jutna megnézni. …

Muvi ögén, avagy mit szabad és mit nem szabad nézni, esetleg módosítva: mit nézz egyedül és mit a családdal?! Tudom, hogy érzékeny téma, már jó párszor belebuktam ebbe a kérdésbe, mert másoknak filmet ajánlani kutyanehéz dolog. Talán azért, mert én-én vagyok, s az, hogy valami nekem tetszik, még nem biztos, hogy másoknál is osztatlan sikert arat. …

Nem tudom, hogy vajon a képekért felelős kolléga sikeresen jár-e ebben a missziós küldetésben, de én láttam egyszer egy nagyon fárasztó, de idevágó képet. A jól ismert latin mondás volt rajta vizualizálva, egy ló feküdt a hasán, vele szemben egy másik ló ugyanígy tett, s halkan odasúgta egyik a másiknak: …

Évekkel ezelőtt írtam utoljára alá olyan szerződést, aminek az apróbetűs részét képtelen voltam ott a helyszínen elolvasni. Hazavittem, mert ugye el kell olvasni, pláne akkor, ha az életemet, vagy a pénzemet viszem a vásárra. Mocsok dolog ez az apróbetűs rész, mert ebben vannak elrejtve azok az információk, amikre szükséged lenne, de úgysem fogod elolvasni, mert apróbetűs. …

Minden korszaknak megvan a felkapott és népszerű írója, költője, akikre azt mondják, hogy „wow”, meg „hú”, meg „azta”! Édesanyámék Pilinszkyt hallgattak a csapból csordogálni esténként, mi pedig Máraira aludtunk el, az öcsémék Wass Albertre meneteltek, ma meg Szabó Balázs sorait dúdolják a kamaszok. …

Nem kritizálva Gedeon hadseregparancsnok kiválasztási technikáját, de azért elgondolkodtató, hogy olyan emberekből áll a serege, akik nincsenek annyira elkötelezve az ügy iránt. Persze mondhatnánk: sok lúd disznót győz, avagy a sok kóser harcos leigázza a goj elnyomókat. „Aki fél és retteg” az mehet haza. …

Úgy vagyok sokszor, mint szegény Pilátus a Credóban, mosom kezeimet, de csakis azt, mert ahhoz értek. Vagy helyesebben szólva, az egyértelmű és férfiak által is kivitelezhető folyamat. …

Mindenkinek megvan a maga kifogása, a jól bevált, a hihető, a gyorsan mondani kell valamit. Mert nehéz csak úgy egyenesbe megmondani az igazat. Persze vannak nagyon átlátszó kifogások, amiknél bárki rájön azonnal a kamura. A kedvencem: Az informatikus férj csak hajnalban ér haza. A felesége vészjósló hangsúllyal kérdezi: …

Ritkán merek belemenni a folytatásos reggeli szösszenetekbe, de ez most szükségszerű, így ha valaki nem tudná elhelyezni a mai gondolatmenetet, az mindenképpen olvassa el a tegnapit. Ha annak elolvasása után sem tudja a ma reggeli gondolatokat rendszerbe illeszteni, akkor mi kérünk elnézést. Szóval a tegnapi történetünk főhősnője, az ellenség fejébe sátorcöveket verő Jáél ebben a pár versben megkapja a maga társadalmi elismertségét. …

Ez az-az igeszakasz, ami minden harciasságra és férfierőre érzékeny embert odacövekel az Ige elé. Ha Mel Gibson netalán újabb filmtéma után akarna nézni, én szívesen ajánlanám neki a Bírák könyvét, aminek lehetne ez a mai szösszenet a nyitó jelenete. Jáél kijön a sátorból s az érkező hadvezér elé odadobja az aprószemű piros permettel hintett kalapácsot. …

Még nem volt rá ígéret, még nem hívták Pártfogónak, még nem ragyogott fel a betlehemi csillag, még nem volt Jézus Krisztus, aki munkájának folytatását bízza rá, még nem hatja át az egész történetet a gyógyulásoknak és a csodás megtéréseknek a hangulata. Nem újszövetségi idill, hanem ószövetségi gyötrelem, nem egy bájos romantikus film nagy hepienddel, hanem olyan igazi fiús, ölős, hörgős, véres alkotás. …

Amikor a nagyfiam még kicsi fiú volt, sokat kérdezett és én sokat válaszolhattam neki. Imádtam ezeket a helyzeteket, mert voltak olyan igazi, őszinte, egyenes kérdései, amire egyszerűen csak egy nagy mosoly, vagy egy nagy ölelés volt a válasz. Mi apák könnyen menekülhetünk el így a cikis helyzetek elől, mert vannak olyan gyermeki kérdések, amikre nincsen válasz. …

Mostanában egyre több emberen veszem észre a csüggedés apró jeleit, sokan fogalmazzák meg, hogy mekkora lúzernek is érzik magukat. Vesztesek, semmi sem sikerül, nagyon nem megy ez az élet nekik. Nem olcsó vígasz, de van az úgy mindenkivel, hogy nem megy. Ezt hívják kudarcnak. Egy olyan társadalomban, ahol mindent a siker mérőfokán próbálunk értelmezni, nem tudunk mit kezdeni a kudarccal. …

Nagyon erőltetett lenne a mai ige kapcsán, az asztalról lehulló morzsák adta apropóba kapaszkodva arról beszámolni, hogy 2016-ban Széll Tamás megnyerte a Bocuse d’Or Europe versenyt. Aki nem tudná, ez a gasztronómiai kreativitás csúcsversenye, az ízek száguldó cirkusza, amit akkor a magyar csapat és séf nyert meg. Persze lehet, hogy nem is annyira nagy szám ez: profi séf, jó alapanyag, szupercsapat, rengeteg gyakorlás. …

Mindenkinek kell valami, ami életben tartja, ami erőt kölcsönöz neki, akkor, amikor élete fogytán van. Amiért megéri felállni, amiért megéri folytatni, amiért az ember összeszorítja a fogát és nekiindul újra. A környezetemben sokféle és fajta életerőt látok, amiket nem kell, hogy minősítsek, hiszen a lényeget mindegyik betölti: erőt ad annak, akinek kell. …

Egyszer olvastam egy cikket, amiben a magyar szólások és mondások eredetét próbálták bőszen kutatni. Meglepett, hogy hány olyan mondásunk van, aminek a gyökerei a Szentírás szövegében keresendők. Persze egyértelmű az elv, ha az ember kicsit utána néz a bibliafordító Károli Gáspár munkásságának, aki a magyar irodalmi nyelv alapjait rakta le bibliafordításában. …

Nem is tudom már pontosan kiről is maradt fenn a sztori, de valamelyik lánglelkű baptista prédikátorról mesélték, hogy vasárnap elmondott egy prédikációt, majd a következő héten szóról-szóra megismételte. Aztán a következő vasárnap megint, majd újra és újra. Egy idő múlva már elege lett a gyülekezet elöljáróinak ebből és számon kérték a prédikátort, hogy nem kellene-e végre egy újabb igehirdetésre felkészülni?! Mert ugye nincs az rendjén, hogy minden vasárnap ugyanaz az igehirdetés hangozzék el. …

Ezt a ma reggeli szösszenetet nem a tükörben látott rémkép ihlette, nem is diétás tanácsokkal lesz tele, nem érdekel sem a háj, sem az elhízás. Sokkal jobban érdekel és izgat a lelki és szellemi tunyaságnak a kérdése. Sokkal veszélyesebbnek tartom a szellemi és lelki restséget, mint a testünk bármilyenféle és fajta elhízását. …

Talán a legismertebb (azért merem lelkifurka nélkül közreadni, mert egy szerzetes mesélte először) litánia az, amikor a szentmise elején a gyakorlatnak megfelelően a kispap ezzel kezdte: – Testvérek baj van a mikrofonnal! Érkezett is rá a felelet, a kötött rendnek megfelelően: – És a te lelkeddel! Nem gondolom, hogy a kispapnak baj lenne a lelkével, de a hagyományaink és szokásaink néha azért igényelnének egy kis utánagondolást. …

Sokan beszélik, hogy szegény diákok, mennyi teher nyomja a vállukat, sok ez az iskola, meg nem is így kellene csinálni, na, majd nemsokára másképpen lesz! Aztán megy az össze-vissza nyilatkozás, cáfolás és ellencáfolás, egy biztos: a terheket csökkenteni kell! A hittan megy, a tesi marad. Mert ugye nincs elég tanterem ennyi vallásnak, meg minek is az, bezzeg a tesi óra, az aztán meg van szervezve és nagyon fontos a jövő nemzedéke szempontjából. …

Mivel muszáj mindenkinek „politikailag korrekt” lenni, vigyázni mindenféle kijelentéssel, nem állást foglalni, hogy mi a család, vagy nem viccelődni rendőrrel meg szőkékkel, ezért lelkészekkel mesélem el, azt lehet. Nekem. Tehát nem két szőke nő, hanem két lelkész beszélget. – Nálatok sincs meleg víz? – kérdezi az egyik. – De van, csak hideg! – feleli a másik. Ennyi. Hideg-meleg. …

Ritka az a helyzet, hogy az Élő Isten Élő Igéjéből kizárásos alapon szelektálunk egyet, s mindezt azért tesszük, mert a többi szinte fogyaszthatatlan a mai kor embere számára. Mit is lehetne kezdeni azzal, amikor az Ige azt ecseteli, hogy a választott nép kényes és igényes tagjai is saját ivadékaikat eszik meg az ostrom idején, nesze neked anyák napja…

Mára már kiveszett szép magyar anyanyelvünkből a minőségi átkozódásnak a fogalma. Pedig, történelmi és irodalmi bizonyítékaink vannak arra, hogy egy jó kis átkozódás képes volt oldani a stresszt, némi igazságot szolgáltatni a sértett félnek, s jelentősen csökkenteni a későbbi agressziónak a lehetőségét. A nagy klasszikus A koppányi aga testamentuma című zseniális Zsurzs Évafilmben van, amikor a Bessenyei Ferenc alakította kapitány udvarolni készülődik Tolnai Klárihoz, de vitézeinek azt hazudja, hogy vásárba megy. …