gy távoli ország még távolabbi rendőrsége éppen hihetetlenül titkos bevetésre indul, kommandósok, közrendőrök, mindenféle népség, aki a rendőrség kötelékében szolgál. Állig beöltözve, fegyveresen, már csak a jelre várnak, hogy neki kezdjenek az akciónak. Az akcióért felelős tiszt mielőtt kiadná a parancsot, még óraegyeztetést kér. Az akció pontosan 11:48-kor indul, kérem, jegyezzék meg, akiknek digitális kijelzős órája van, azoknak pontosítanám: pálcika, pálcika, szék, hóember. …

Mindig elfog valami furcsa érzés, akkor, amikor azt látom – főleg a TV-ben -, hogy bizonyos ügyekkel bizonyos emberek szimpatizálnak, és akár még az utcára is vonulnak emiatt. Tüntetések és ellentüntetések, szimpatizánsok és ellenszimpatizánsok, néha egészen komikus helyzetekben. Emlékszem, akkor, amikor szegény tibetieket utolérte a terror, a tibetiekkel szimpatizálók, mind a harmincketten utcára vonultak, kifejezve együttérzésüket, az ember érezte benne a nemes lelkűséget. …

Párszor már kifacsartuk a mondást, de ma újra szeretném eggyel tovább tekerni, valahogy így: Mondd meg, hogy mi botránkoztat meg téged, én pedig megmondom ki vagy! Mert ugye vannak az ügyeletes megbotránkozók, akiket az tart életben, hogy valamin kiakadjanak, valamin botránkozzanak, függetlenül attól, hogy vajon mi is történik a szemük előtt vagy a fülük hallatára. Sok élményt ide tudnék szúrni, de csak a kedvencemet hadd emlegessem fel. …

Az, aki jó befektetést akar magának, az vagy pékséget nyit, vagy koporsós lesz. Mert ugye az ember vagy élő, vagy halott. Az egyiknek kenyérre, a másiknak meg dobozra van szüksége, úgyhogy talán a legjobb befektetés a temetkezési vállalkozás és pékség. Így egyben. Látom kiírva lelki szemeim előtt: Kemencés temetkezési vállalkozás és sütöde. Bizalomgerjesztő. …

Ha nem érted a jelentését, talán akkor is használtad már ezt a szót, hogy ámen. Olyan igazolás féle ez, ha valamire áment mondanak, akkor az igaz, vagy úgy van, helyes. Ezért is ezt tesszük az imádság végére, vagy a fontos dolgokat nyugtázhatjuk ezzel: ámen. Két esetben elfogadott az, ha valaki ezzel kezdi a mondókáját, mindkettő eset a szükségről szól. Vagyis, hogy mire van, vagy mire nincs az illetőnek szüksége. …

Nyuszika építkezik, de nincs létrája. Tudja viszont, hogy a rókának van és gondolja, kölcsönkéri. Ahogy megy a rókához, útközben azt gondolja, lehet, hogy nem is adja oda neki a létrát. Ahogy megy tovább, eszébe jut, hogy őt biztosan lenézi és utálja a róka, és biztos nem is adja oda neki a létrát. Még tovább megy és az is eszébe jut, hogy lehet, hogy a róka még be is fog neki szólni, hogy neki még létrája sincs. …

Elmondom még egyszer, csak figyelj, mert nem fogod tudni követni, olyan lesz, mint az egyszeregy csak kétszer! Szóval, itt van ez a Jézus, aki azt mondja, hogy van annál jobb meló is, mint egész nap egy dénárért robotolni, ami alig elég arra a kis kenyérre, amit megeszünk. Mert ugye, az a kenyér az nagyjából két percig tart, hiszen a fél fogunkra is kevés, és nagyon sokat kell dolgozni érte! …

Nem tudom hány vallomással tartozom, azt sem, hogy kinek, de eggyel kevesebben kell már ezután gyötrődnöm, mert most megvallom, hogy ki nem állhatom Móricz Zsigmond írásait. Frászt kapok tőlük, pedig szeretek olvasni, meg ebben olyan mindenevő is vagyok, de őt nem veszi be a gyomrom. Vagy lehet, hogy ez az ő zsenialitásának fokmérője, hogy úgy ír, s egy olyan világot mutat be, amit nem vesz be a gyomrom. …

Sötétben nehéz felismerni, hogy ki az, aki éppen feléd közelít, sötétben minden más, mint aminek lámpafénynél látszik. Sötétben a kisgyerekek a párnát hatalmas álommanónak látják, a szobában minden, ami fénynél határozott alakkal bír, sötétben része lesz a nagy sejtelemnek. Sötétben közelít Jézus Krisztus az övéi felé, olyan sötétben, amiben a túlélésre kevés az esély, s ebben a sötétben félő, hogy őt sem ismerik fel. …

„Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.” (6.) Néhány mondatban a vizsgált személyről, mielőtt rátérnénk a teszt eredményére. A vizsgált személy neve: Fülöp. Származási helye azonos a vizsgálat helyszínével, így a vizsgált személy jól ismeri azt a terepet, ahol a tesztet felvettük. A vizsgált személy talán a…

Minek veszel terepjárót, ha úgysem mész vele terepre, max. a legközelebbi TESCO parkolójáig, vagy a még közelebbi benzinkút szendvics shopjáig?! Minek nézel főzőműsorokat a tévében, ha sohasem veszed rá magad, hogy egyszer fakanalat ragadva nekiess a főzésnek és ráérezz a gasztronómia igazi értékére és értelmére?! Minek jársz sportszer boltba, ha sohasem vetted még rá magad, hogy csakugyan felhúzd azt a „csúcs” túracipőt és nekiindulj a hegyeknek, hogy végre ne csak TV-ben láss fákat és érezd a természet csodás illatát?! …

Már vagy tíz perce csukva volt a szeme, hagyta, hogy rángassák, taszigálják, hogy köpködjenek, közben próbált valami egészen másra gondolni. Hallotta, hogy valami tanító elé viszik, de nem azért, hogy igazságot tegyen. Az egyik farizeus valami ilyesmit fröcsögött, hogy még kapóra is jön ő nekik, hogy „jól megszívassák azt a mocskot”, most kiderül, hogy „semmibe veszi a törvényt”. …

Azt hiszem, nem kell neked ezt a szót és a mögötte lévő tartalmat bemutatnom, hiszen te is így hívod a biológia órát, s talán azt is sejted, hogy a szó valahogy kötődik az élethez. Ma szeretnélek egy fontos különbségre megtanítani élet és élet között. Mert ugye van a biosz, az élet, helyesebben az életnek az a kerete, amit aztán meg kellene tölteni az „élettel”, vagyis egy minőségi tartalommal. …

Nem biztos, hogy voltál már a vádlottak padján, és ha kívánhatok ilyet, akkor ne is legyél. Nem jó érzés. Már csak azért sem, mert miközben azt próbálják meg kideríteni, hogy bűnös vagy-e vagy nem, közben mégiscsak vádlott vagy. Nem számít, hogy a vádak igazak vagy nem, egyszerűen ott állsz vagy ülsz, ahol rólad és feletted döntenek. …

Volt egyszer egy vallásos, jámbor asszony, akit eltöltött az Isten iránti szeretet. Minden reggel templomba ment. Az úton a gyermekek köszöntötték, koldusok csatlakoztak hozzá, de annyira elmerült áhítatosságában, hogy még csak észre sem vette őket. Egy nap hasonlóképpen haladt az utcán, és éppen az istentisztelet idejében ért a templomhoz. …

Egyszer valaki kitalálta ezt a „Nem jó az embernek egyedül lenni!” szlogent, aztán, azóta ezt hallgatjuk minden egyes szociopata sírja felett állva. Mert azért egyre inkább azt látjuk, hogy az embernek jó akkor egyedül lenni, ha olyan infantilis és használhatatlan egyénekkel van körülvéve, akikből ma elég sok rohangál ezen a kis bolygón. Persze kell nekünk valaki, a csajoknak pasi, a pasiknak csajok, főleg ezt a két kategóriát ismerjük. …

Ezt a mai útravalót el kellene tenned valahová. Nem tudom, hogy mi a legbiztosabb helye, ahol húsz év múlva is meg lesz, de fontos lenne, hogy meglegyen. Azért, hogy amikor abban a helyzetben leszel, hogy igazán értsd a mélységét, akkor csak előkapd, elolvasd, és tanulj belőle. Nem várom el, hogy megtanuld, de magát az igét jól jegyezd meg, vagy ha az hosszú, akkor az alapmentalitást, amit ebben az igében találsz. …

Bár az első gondolatmenethez nem sok közötök lesz drága fiatal olvasóim, de így legalább fel tudjuk vázolni, hogy miért is nem fogja egy mai 16 éves református fiatal kézbe venni vezérfonalunkat a Szentíráshoz. Mert ugye, ha kézbe veszed ez alapján az igét, akkor ebből a mai három versből kihámozni valami számodra is fontos üzenetet, igen nagy művészet lenne. …

Akkor, amikor fiatalokat próbálok meg rávenni arra, hogy merjék és akarják magukat helyesen értékelni és látni, és legalább annyira fontosnak tartani, mint amennyire őket Isten is fontosnak tartja, akkor mindig ugyanabba az akadályba ütközünk. Elhangzik szinte mindig a kérdés és panasz: Mitől leszek én különleges? (Ekkorára már rájönnek, hogy „…a menő cuccom van, almás a telóm, és a kinek mennyit keres anyuja…” …

Nem vagyok valami jó spájzolásban, illetve abban, hogy számon tartsam, miből mennyi van otthon. Így képes néha még az is rám romolni, ami amúgy nem is romlandó. Valamelyik nap találtam egy kiló lisztet, amiben több volt a zsizsik (ja, hogy te nem tudod mi az, akkor figyelj: Calandra granaria vagyis gabonazsizsik, de ez az elnevezés nem jó, mert szegény nem is zsizsik, de ez kicsit bonyolult!), mint a nem! …

Ki is lepleződik le akkor, amikor fény derül a cselekedeteinkre?! Mert ugye az ember nagyon szokta utálni azt, aki leleplezi. Aki rávilágít, aki kimondja, függetlenül az igazság jogos vagy jogtalan tartalmáról. Mi emberek, nem vagyunk igazán jók ebben. Nem tudunk csak úgy, vegytisztán leleplezni, hiszen mindig benne van az értelmezésünk, a feltételezésünk vagy éppen a kiegészítésünk. …

Na de kérem! Azért ez mégis csak sok! Sok mindent elnézünk ennek a Jézusnak, mert – legyünk őszinték – szimpatikus egy békeharcos. Betegeket gyógyít orvosság nélkül, lenyeljük, igaz az orvosi kamara biztos nehezményezi az eljárást. Tömegeket tanít, hatalommal és erővel beszél, mindenfajta retorikai előképzettség nélkül, na, jó legyen, legalább ő ért a halászok és a sajtkészítők nyelvén. …

Ezt a kérdést mi pasik nem így szoktuk feltenni, hanem kicsit idegesebben és több indulatszó kíséretében. Mert tényleg, mi kell a nőnek?! Ha ezt tudnánk, minden sokkal egyszerűbb lenne. Persze van egy férfi, aki tudja, de bizonyára ő az egyetlen, aki ezt biztosan állíthatja. Ez pedig nem Mel Gibson, aki Helen Hunttal kavar női harisnyában. Ő csak egy darabig tudta, és amúgy is, mázlija volt. …

Egy új év elején sok mindent gondolunk végig, tele toljuk a fészbúkot komolyabbnál-komolyabb ígérgetésekkel és fogadkozásokkal, vagy ezeknek a szánalmasabb verziójával. Most jelen esetben mindegy is, hogy mennyire komoly egy ígéret az új évre vonatkozólag. Ami nekem feltűnt, végignézve az összes ismerősöm és nem ismerősöm ígérgetéseinek és fogadkozásainak jelentős részét, szinte mindegyik a szokásról vagy a szokásokról szól. …

Valahogy nekem kimaradt az életemből a sokakat utolérő pólómánia. Talán ezért is nézem irigykedve azokat, akik ötletesebbnél-ötletesebb szövegű vagy ábrájú pólókban feszítenek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az is irigylésre méltó, ha van minek a póló alatt feszülnie, de most maradjunk szigorúan a csomagolásnál. Azok, akik ezt nagyban csinálják, azt mondják, a póló nemcsak, hogy egyedi kell, hogy legyen, de minden, ami rá kerül, az egy-egy üzenet a viselőjéről a külvilágnak. …