Nem tudom, kinek mondanak bármit is az olyan nevek, mint Hulk Hogan, The Rock vagy a ma is aktívak közül Randy Orton vagy éppen John Cena. Ők a pankrátorok, akik hétről hétre a WWE (talán a legsikeresebb pankrációval foglalkozó cég) legsikeresebb show műsoraiban csapnak össze. Minden műsornak forgatókönyve van, hatalmas esések és pofonok, veszélyes mutatványok, erősnek és rettenthetetlennek tűnő sportolóktól. …
Egy csokorban a kedvenc „aranyköpéseim” amit kisiskolások követtek el hittanórákon, olyan fontos és bonyolult teológiai kérdéseket taglalva, mint „Kicsoda Isten?” vagy „Kicsoda Jézus Krisztus?”! Isten egy feszület, ő teremtette a kismacskákat. Isten egy nemes óriás, nem haverkodik senkivel. Isten olyan valaki, aki csodákat tett, hogy híressé váljon. Jézus Krisztus egy olyan gyerek, akinek az apja nem is az apja, az anyjáról meg jobb nem is beszélni. …
Ugye ismerős: még ki sem nyitod a szádat, még nem is mutatsz meg semmit igazán abból, ami vagy, de máris mindenki gondol rólad valamit vagy azt hiszi ismer, csak azért, mert tele a világ előítélettel. Lehet ez a bőrszínünk, vagy a származásunk, a kinézetünk, amit és ahogyan hordunk, egy rólunk mondott pletyka, vagy egy rosszkor tálalt információ, s máris megszületik az emberek szívében a veled kapcsolatos ítélet, még az előtt, hogy bizonyítani tudtad volna, ki is vagy igazán. …
Válság van, mert válság mindig is volt és attól tartok mindig is lesz. Maga az ember van válságban, s ennek a válságnak vannak korszakonként eltérő arcai, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Mostanság gazdasági és pénzügyi válságról beszélnek, de beszélhetnének az emberi kapcsolatok válságáról, látva a kapcsolataink minőségi romlását. …
Te tudod, hogy hová mész? Tudod, hogy merre tartasz? Vagy csak ténferegsz, céltalanul, valamerre, amerre visz a tömeg vagy amerre sodor a korszellem? Esetleg menekülsz, önmagad vagy mások elől, s nem az számít merre mész, hanem az, hogy mi elől futsz?! Ideje lenne eldönteni, hogy hová is mész, mert még a végén meg fogsz lepődni, hogy oda is érsz, ahová nem is akartál. …
Félelmetes érzés az, amikor tudom és érzem, hogy két világ csap össze bennem, küzd életre-halálra, s annak ellenére, hogy sejtem kinek kell győznie, mintha mindig lenne esélye annak is, hogy majd a másik győz. Nem igazán tudnék nevet adni a harcban résztvevő egyik vagy másik félnek, de mivel a klasszikus pszichológia Freud bácsival az élen már elnevezte a bennem – s ti sem lehettek kivételek – és bennetek néha összecsapó feleket, így nevezzük csak „emberinek” és „állatinak” az egyszerűség kedvéért. …
Kevés olyan játék van a világ játékpiacán, amely átível korok, nemzetek és családok történelmén, s hihetetlen erővel hívja játékba a különböző generáció tagjait. Persze minden korszaknak megvan a maga kedvenc játéka, emlékszem még a Catan népszerűségére, vagy a manapság divatos Solo kártyajátékra, de a póker, vagy az ulti is mostanság éli reneszánszát. …
Egyszer beszélgettünk mi keresztyének, barátok és ellenségek arról, hogy valamelyest tartani kellene a színvonalat, egy bizonyos szint alá már nem kellene, hogy süllyedjünk mi keresztyének, barátok és ellenségek. Vagyis válogatnunk kell az eszközökben, meg kellene próbálni néha kicsit igényesnek lenni, s csak azért, mert Jézus Krisztus nevét nagyon meggyőzően tudjuk kimondani, néha talán dolgozni is kellene azon az ügyön, melyet képviselni és megélni elhívattunk ebbe a világba. …
Elnézve kicsiny kis országunk egyre nehezebb helyzetét és látva, ahogyan újabb és újabb különböző adónemek jelennek meg, az eddig is agyonadóztatott magyar nép terhei között, tettem egy kis időutazást az után kutatva, hogy melyik a legbizarrabb adónem és ki vezetette be a történelem során. A sok furcsa ötlet közül – függetlenül a story történelmi hitelességétől…
Minden emberi kapcsolatban átütő erejű és hosszútávon is előremutató az, amikor emberek valamiben meg tudnak egyezni és egyet tudnak érteni. Akkor, amikor végre közös elhatározásra jutnak, s egy közös célban megegyeznek. Elnézve az emberi kapcsolataimat, mindig akkor történt valami nagy csoda, ha képesek voltunk egyetérteni, szavak, fogalmak és célok alatt. …
Egyszer valaki úgy határozta meg a szeretetet, hogy az nem más, mint teljes mentesség a félelemtől. Az a legnagyobb és legtökéletesebb szeretet, amikor az ember már nem fél többet senkitől és semmitől. („A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” 1Ján 4:18) …
Hazafelé tartottam egyszer, egyedül, szakadó esőben, alig látva magam előtt az utat. A kocsi ablaktörlője maximumon „pörgött” lassan már félórája, s nem sok esély volt arra, hogy előbb-utóbb csendesedik az időjárás. Kicsit izgultam is, jó lett volna egyben hazaérnem, így gyorsan mondtam egy fohászt: Uram segíts, hogy épségben hazaérjek, hogy ne történjék bajom, hogy boldogan élhessek még sok-sok évet stb. …
Azt hiszem, persze csak nagyon félve az ilyen direkt kijelentésektől, de hiszem, hogy akkor, amikor az ember nagyon szeret, akkor el tud jutni arra a szintre, hogy már nem azt válaszolja, amit a másik hallani szeretne, hanem azt, amire a másiknak igazán szüksége van. Ezt egészen addig nem tudtam, míg el nem kezdtem igazán szeretni. Amikor a szeretetemnek már nem a rám gyakorolt hatása, vagy a cserébe várt javak vagy …
Logikusan az ember azt gondolná, hogy ha már száguldok a vég felé, akkor az a legjobb, ha tövig nyomom a féket, hiszen csak a fékezés állíthat meg időben. Anélkül, hogy a General Motors fejlesztő csapatának tagjai lennénk, azért csak elmélkedjünk el egy kicsit a fékek működéséről. Ha a tengelyen nagy sebességgel pörgő kereket csak egyszerűen megállítanánk, akkor az autó …
Egy kis, idős, zsidó hölgy a repülőgépen egy hatalmas svéd mellé telepszik, s le nem veszi róla a tekintetét. Végül is odafordul hozzá és megkérdezi: – Elnézését kérem, maga zsidó? – Nem – feleli a férfi. Pár perccel később a hölgy megint odafordul hozzá, és azt mondja: – Ugyan már, nekem igazán megmondhatja: ugye maga zsidó? – Egyáltalán nem – válaszolja a férfi. …
Kegyetlen világban élünk, olyanban, ahol mindig valaki vagy valami – akár egész életünkön keresztül – képes szorongatni vagy akár a markában is tartani minket. Nap, mint nap átéljük: elkaptak, megfogtak, csapdába estünk, szorongatnak minket, s az egész életünk azzal telik, hogy kiutat keresünk ezekből a szorongatott helyzetekből. …
A siralomházban kora reggel felébresztik a halálraítéltet, az őrök a helyzethez megfelelő tisztelettel bánnak vele. Megmosakodhat, szépen megborotválkozhat, kivételesen kiadós reggelit kap: bacon és tojás, narancslé és kávé, friss bagett. Még egy utolsó cigarettát is elszívhat, mielőtt a vesztőhelyre kísérnék, majd a két őr közrefogja, és elindulnak a börtön udvarán felállított vesztőhely felé. …
Na, itt lassítsunk, vegyünk egy mély levegőt, sőt, álljunk meg egy pillanatra, mert ezt még te sem hiheted el. Tőlem Jézus annyi csodát tesz, amennyit akar, gyógyíthat leprásokat, látóvá teheti a vakokat, de az, hogy kiveszi magát a „megélhetési” kategóriából, az még nekem is sok. Csak nem hiszed el, hogy létezik olyan pásztor, amelyik képes a birkái életét többre becsülni, mint a sajátját?! …
Mindenkinek van indítéka arra, amit tesz. Kitűnően el lehet magyarázni önmagamnak, a másiknak, kisebb-nagyobb közösségeknek, hogy mi az indítéka egy-egy tettemnek. Közel négy éve a világ elborzadva figyelte, ahogyan Norvégiában Anders Behring Breivik indítékait sorolja egy bíróságnak, egy társadalomnak, az áldozatok hozzátartozóinak, hogy miért is ölt meg közel száz embert, mi indította erre a brutális, de szerinte „szükséges” cselekedetre. …
Hetekkel ezelőtt a családom részt vett egy bábelőadáson, ahol Écsi Gyöngyi játszott a gyerekekkel, hol komoly, hol vicces köntösbe bújtatva mindazt a sok szépet és jót, amit ő a „nextoneplease” generációknak adni tud. Az eltűnt napot kellett nagyon bátor legényeknek megkeresni, s a legügyesebb kiválasztásához furfangos kérdésekre kellett a választott legényeknek megfelelni. …
Egyszer megadatott nekem a csoda, hogy taníthattam egy vak diákot. Persze minden diákot egy csoda tanítani (persze néha az előtagok és jelek változnak mi-, ki-, hogyaza…), de őt különösen is az volt! Biztos a személyisége, vagy az, ami megszületett benne akkor, amikor a látása teljesen megszűnt lehetett az oka. Hiába én voltam a tanár és …
A tanító néni szünet után sorra kérdezgeti a gyerekeket a szünet közbeni élményekről. – Rendben, kezdje Pistike. – Mond szépen mit csináltál a szünetben? Pistike büszkén felelte: – Homokvárat építettem! – Ügyes vagy – felelte a tanító néni – akkor betűzd szépen: homok. – És te Tomika mit csináltál a szünetben? Tomika így válaszolt: – Én is homokvárat építettem Pistikével együtt. …
Történt egyszer, hogy olyat hallott, ami teljesen megdöbbentette. Mi több, egyenesen kiakasztotta, hiszen el sem tudta képzelni, hogy ilyen megeshet. Pláne vele! Mert mindenki gyarló és hibázik, de vannak, akik mégis kívül esnek ezen a körön. Így, hogy a hírt leellenőrizze, gyorsan vette a tintát és a papirost, s megírta kedves tanítványa szüleinek …
Az útelágazás az egy nagyon nehéz szó, kimondani is, hiszen volt arra példa, hogy valakinek beletörött a nyelve ebbe a kacifántos szóba. A baj azonban – szerintem – nem a kimondásával van, hanem sokkal inkább azzal a konkrét helyzettel, amikor útelágazáshoz érkezünk. Kimondani sokkal könnyebb, mint az adott helyzetben eldönteni: merre is menjek tovább?! …
Egyszer egy kedves ismerősöm beszélgetett egy nem annyira kedves ismerősével, egy középiskolából kirúgott tanuló kapcsán. A diák valami rossz fát tehetett a tűzre, ha a hírek nem csaltak, akkor nem is aprócska köteggel, és ahogy az lenni szokott, kivágták az intézményből. Az én kedves ismerősöm feltette a kérdést a nem annyira kedves ismerősének: – Tényleg kirúgtátok?! …
