Annyi mindent, sőt, mindent meg lehet bocsátani, egyetlen egy dolgot kivéve. Ezt mondja Jézus Krisztus, nem rád és nem rám gondolva, hanem önmagára nézve. Magyarul ez nem arról szól, hogy te és én mit tudok vagy nem tudok megbocsátani, hanem arról, hogy mi az, amit az embernek nem lehet megbocsátani. Megfeszíteni, leköpni, megalázni az Isten Fiát a világ előtt? …

„Lóga lába, lóga, nincsen semmi dóga, mert ha dóga vóna, a lába nem lógna.” imigyen szóla nem a Zarathustra, hanem a gyermekének, ami ha mást nem, azt biztosan jelenti: csak az nem csinál semmit, akinek nincsen dolga. Magvas gondolataim után jöjjenek a „magvtalanok” 🙂 🙂 :). A Krisztus követés nem láblógatás, nem semmittevés, hanem kőkemény meló és küzdelem. …

Van ebben valami mélyen megindító és félelmetes, ahogyan a tömeg Jézushoz közelít. Most nem jut eszembe más, mint a Jézus Krisztus Szupersztár idevágó jelenete, amikor változik a zene hangneme, és az egyesével nyöszörögve csordogáló hangok szépen-lassan üvöltő kórussá olvadnak össze. Ott Jézus menekül, majdnem megfullad, próbál valahogy kikerülni a nyomorból hozzá kiáltók szorításából. …

Itt most nem a „Nagyságos és tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Baradlay Kazimir úr, örökös és valóságos aranykulcsos és sarkantyús úr; ura nagy földeknek, falvaknak és városoknak, szíveknek és véleményeknek; vezére és hét-választófejedelme a leghatalmasabbak szövetségének… a valódi Dalai Láma” unokáiról lesz szó, hanem rólunk, egyszerű emberekről. Mert sajnos, ma nagyon sok emberben kőszív dobog …

Az a legjobb, amikor a nosztalgiáról kezdek el nosztalgiázni, már, ha egyáltalán lehet ilyet. Mindezt csak azért, mert életem egyik nagy film élménye a Wallander című BBC krimisorozat volt, amiben Kenneth Branagh hozta zseniálisan a skandináv rendőr karakterét. …

Egy kis kalandomat hadd osszam meg veletek, „Én és a villanyszerelés” címmel. Ez amolyan hős eposz lesz, így kéretik nem lenézni e történet főhősét, ez esetben: engem. Adott egy éjjeli fény (ez egy konnektorba dugható egyszerű lámpa, ami arra szolgál, hogy este ne ess hasra, ha netán próbálsz a mosdó felé bandukolva éjszakai túrázni, illetve, hogy ne üvöltsön a gyerek, ha nem szeret sötétben aludni) és a kezdő villanyszerelő.  Szóval fogom az éjjeli fényt, bedugom a konnektorba, de semmi. …

Ma mindig mindenki tökéletesnek akar látszani. Ez egy ilyen világ, ahol, ha nem vagy tökéletes, ha hibád, ha gyengeséged, ha bajod van, akkor már nem lehetsz része a tökéletes világ tökéletes illúziójának. Tökéletes szülők tökéletes gyermekei járnak tökéletes iskolákba, míg tökéletes szüleik, minden megtesznek, hogy ez a tökéletesség fenntartható legyen. Ma olyan szavakat, hogy beteg, gyenge, bűnös, rászoruló, szerencsétlen, nem is használunk, mert még megsértenénk a tökéletes ember tökéletes személyiségének tökéletes jogait. …

Ha rettegek valamitől, az pontosan az, hogy szájember leszek. Mert ugye, aki abból él, hogy beszélnie kell, még akkor is, ha a beszédének a tárgya csupa jó és magasztos dolog, könnyen abba a hibába eshet, hogy „csak” beszél a dolgokról, de tenni, cselekedni már kevésbé szeret. …

Azt mondják, mindent lehet, csak akarni kell. Azt is mondják, hogy az ember bármire képes, ha igazán akarja. Akaraterő. Ez mindennek a titka. Ha nagyon őszintén belegondolunk ezeknek a szavaknak az igazságába, hirtelen felvonul előttünk életünk minden akaratgyenge pillanata. …