Gyerekorom egyik kedvenc könyvecskéje volt egy három részből álló kis spirálfüzet. Ebben a füzetben állatok voltak felharmadolva, s mi ahogy lapoztunk, úgy lehetett a legfurcsább állatokat kialakítani. Ha mondjuk az oroszlán fejéhez egy viziló testét lapoztuk, hogy egy vaddisznó lábán rohangáljon tova, nagyokat kacagtunk a kapott állat nevén, mert hát valljuk be, az ozinó vicces egy állat. …
Ha hosszan akarnám magyarázni, akkor rávennélek arra, hogy olvasd el Rostand: Cyrano De Bergerac drámáját (ha tényleg erre vetemednél, akkor az Ábrányi Emil fordítását javaslom), vagy annak is azt a részét, ahol Cyrano elmondja híres Orrmonológját. Egy színházi ripacs előadását szakítja félbe Cyrano, akinek az orra meglehetősen nagyra sikeredett a gyártási folyamat során, s valaki, akinek nem tetszik, hogy a lovag elzavarja a csapnivalóan rossz színészt, megjegyzést tesz az orrára. …
Móricka nem éppen minta tanuló, nem igazán akar figyelni, tanulni meg még kevésbé, a jegyei folyamatosan romlanak, minden szülői szigor, figyelem és intés ellenére. Amikor az öreg Móric látja, hogy a fia nem hajlik az okos szóra sem az intésre, nagy nehezen úgy dönt, hogyha fia nem javít és nem embereli meg magát a tanulásban, akkor jezsuita gimnáziumba fogja íratni. …
Egyszer megadatott, hogy elmehessek New York egyik nagy gyülekezetébe, a Times Square Church-be. Várva az istentisztelet kezdetét, olvasgattam a plakátokat, ahol leírták a gyülekezet alapításának történetét. Valami lánglelkű ifjú prédikátor elborzadva sétált New York szívében, a Times Square-n, fiatalkorú prostik, még fiatalabb drogosok, késelések, állandó rettegés. Egyszer csak égre emelte a tekintetét és dühösen felkiáltott: …
A zsidó kisgyerek katolikus gimnáziumban tanul. Az egyik órán a tanár azt mondja, hogy kap 1000 forintot, aki megmondja, hogy ki volt a legnagyobb ember a világon. Az egyik gyerek: – Szerintem Leonardo da Vinci. – Jó, jó, de én nem rá gondoltam. A másik gyerek: – Talán Einstein? …
Vannak dolgok, amiket nem lehet könyvből megtanulni. Nem tudjuk úgy elsajátítani, hogy valaki csak magyarázza, hanem tapasztalnunk is kell. Ez az, amit manapság olyan sokan elfelejtenek ebben a híres európai társadalomban. Majd megy könyvből, vagy internet elől, majd leülsz elé aztán reméljük sikerül, vagy már nem is reméljük. A világ egy másik szegletében ezzel szemben még létezik olyan, hogy beavatási szertartás. …
“Barátom, az igazi igazság mindig valószerűtlen, tudja ön ezt? Hogy az igazságot valószerűvé tegyük, okvetlenül hazugságot kell belekeverni.” (F.M.Dosztojevszkij). Nem nagyon szeretem Dosztojevszkijt, de ne vitassuk el, hogy teljesen igaza van, legalábbis az igazi igazság tekintetében. Egy olyan világban, ahol a hazugság az élet minden területén jelen van, annyira hozzá szokunk ahhoz, hogy a teljes vagy az igazi igazság fogyaszthatatalan …
Elképzelem, hogy valamiért bekerülök a történelemkönyvekbe, vagy mondjuk valami besztszellerbe, és kapok egyetlen egy mondatot. Nem szólna rólam fejezet, ami hosszasan taglalná a tetteim, az erényeim, a hibáim, ami feltárná az életmotivációim, hanem egyetlen tömör és rövid mondat jelezné, hogy mi is voltam. Mit visznek el belőlem és rólam egy mondat alapján?! Mi marad fenn mindabból, ami én voltam?! …
Néha azt érzem, hogy egy Kazinczy veszett el bennem, különösen is akkor, amikor az agyam kicsit előrébb jár, mint a szájam (ugye ez a szerencsésebb verzió, fordítva igen nagy bajom lenne belőle) és nyelvújítókat meghazudtoló módon termelek ki magamból szavakat. Néha azt érzem, kell is ez a fajta spontán kreativitás, mert vannak szavak, amikre nincsenek szavaim. …
Népszerű és már-már közhelyes téma, tele vele a fészbuk, meg tele vele az internet, toplistás könyvek foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ma már mindenhonnan az folyik, hogy mindennek az alapja az ember önismerete, innen indul ki minden. Ebben van is igazság, nem is kevés, de ugyanakkor ott van az-az örök feszültség, hogy hol van ennek az egésznek a maximuma, mikor jutok el az önismeretem teljességére, mikor ismerem tökéletesen meg magam, egyáltalán létezik-e ez az állapot?! …
annak az életben visszautasíthatatlan ajánlatok, olyanok, amik csak egyszer találják meg az embert. Egyedi a pillanat, különleges az ajánlat, tudod, hogy nem jön vissza, tudod, hogyha elengeded, akkor valami nagyot hagysz ki. Hogy miért dilemmázol mégis? A feltételes mód miatt. Mert ott van mindig egy „ha”, vagy helyesebben ott van mindig az a „ha”, ami jelzi, hogy a tökéletes ajánlatnak mindig ára és feltétele van. …
Még én is csak tanulom, mit jelent úgy lenni alázatos, hogy nem vagyok alázatoskodó. Mert van különbség a kettő között, az egyszer biztos. Van az a visszataszító, ember- és életidegen alázatoskodás, aminek semmilyen más funkciója nincsen, mint pont azzal lenni a legnagyobb, hogy megpróbál a legkisebb lenni. Pont azzal lesz középpont, hogy megpróbál a háttérbe húzódni. Ismerek ilyeneket és rém gusztustalan szokásnak tartom. …
Nem biztos, hogy mindenkinek egyből érthető lesz minden, mert ma egy olyan világba kacsintunk bele, amiben csak az igazán bennfentesek képesek teljes joggal létezni. Szóval van az úgy, hogy muszáj vagyok (igen, jól gondolod, ez olyan mentegetőzés féle, hogy miért is játszik néha egy felnőtt ember gyerekjátékokkal) kipróbálni milyen játékokkal is játszanak azok a fiatalok, akikkel nap, mint nap együtt vagyok. ….
Szoktam irigyelni azokat, akik olyan rendszerben dolgoznak, ahol a minőségbiztosítás létező és mérhető valóság. Ahol bizonyos szint alá nem mennek, ahol nem hangzik mindenki felmentéseként az „így sikerült”, „emberek vagyunk”, „örülj, hogy egyáltalán van” evörgrín. Mert ugye a mi köreinkben, az evangélium hirdetésének szent ügye körül mindig az utolsó felmentő szó, a „legalább elmondtuk” „legalább hirdettük” jelmondat. …
Most olyan rendhagyó lesz a kezdés, olyan jó református, de legalább őszintén ezt gondolom, még ha nem is lesz erős ez a felütés. A Filippi levél nagy kedvencem, még az sem tudta elvenni tőle a kedvem, hogy anno, teológus korunkban, egy vizsgára ez a levél volt az egyik beugró. Na nem a TV-s társasjáték, hanem a kívülről megtanulandó, amit fel kellett mondani ahhoz, hogy mehess vizsgázni. …
Azon tépelődöm, miért is gondoljuk azt, hogy Istent simán és csont nélkül át lehet verni, figyelmen kívül lehet hagyni, vagy akár rá lehet szedni. Valahogy az a kép jött át róla, hogy vele bármit meg lehet csinálni vagy éppen bármikor félre lehet tenni. Persze nem mindig volt ez így, hiszen, ha néha olvasgattál ószövetséget akkor bizonyára felfedezted benne, hogy Isten akkor még egészen máshogyan cselekedett és viselkedett. …
Régen volt már magyar alter, úgyhogy így a hét első napján hadd merítsek egy pohárnyit az alternatív magyar zene feneketlen kútjából. Kicsit régebbre kell mennünk, egészen addig, míg a Kaukázus (Szalai Éva, Tartós Béke stb) bele nem csapott Teszkó című zseniális slágerébe, s fel nem csendültek a jól ismert sorok: “Ha én parázok bemegyek a teszkóba, Megnézem mennyi mindenem volna, Hogyha lenne pénzem, már csak az kéne …
Nem sok minden maradt meg a gyerekkori TV műsorokból, legalábbis azokból, amiket kifejezetten gyerekeknek csináltak. Ennek főleg az volt az oka, hogy vagy nem nagyon voltak ilyen műsorok, vagy mi nem nagyon néztünk TV-t. Persze aztán elég hamar megváltozott minden, akkor, amikor bejöttek a magyar klasszikusok (Pom-Pom, A nagy ho-ho-ho stb.) mellé az amerikai nagyágyúk. …
Biztos volt már úgy, hogy veszélyben érezted egy-két szituban magad. Amikor érezted, hogy valami nincs, vagy nem lesz rendben, amikor talán minden amit terveztél, vagy neked terveztek veszélybe kerülhet. Ha elkezdted magadban pörgetni ezeket az emlékeket, akkor biztosan találsz komolyabbat és kevésbé veszélyeset. Talán nem is nagyon lehet ezeket a helyzeteket az életünkben egymás mellé tenni, esetleg összehasonlítani. …
Ki az abszolút gyáva? Akitől még az árnyéka is fél! 🙂 Ezt most sikerült kiszülnöm magamból, de ha másnak nem, nekem akkor is tetszik. Persze tudom én, hogy az abszolút gyáva az, aki nem meri felvállalni magát, mert még önmagától is fél. Van ilyen. Egyre több, hiszen egy olyan korban, amikor az előttünk lévő példák is csupa megjátszott és eltúlzott emberkarikatúrák csupán, ott nehéz bárkinek is vállalnia magát.
Szoktam aprócska talányokat feladni, ma is hadd tegyem ezt, minek a rövidítése lehet a címben szereplő négy egyszerű betű? Hadd motiváljalak egy kicsit, az első aki kitalálja kap tőlem egy féléves belépési lehetőséget a tirekifi.hu weboldalra! Komolyan gondoltam! Senki? Akkor megmondom. Ez kedveseim a jövő, a nyugodt és magas színvonalú élet, az élő egyház, a működő Magyarország biztos lehetősége! …
Mindenkinek van olyan öröksége, ami soha el nem felejthető emlékként ott él benne, valahol kitörölhetetlenül, valahol nagyon mélyen. Emlékszem, hogy gyerekként nagyon szerettünk volna mindent elraktározni a szüleinkből azokra a napokra, amikor már sokkal kevesebb adatik majd belőlük nekünk. Lehet, hogy nem minden gyerek néz föl a szüleire – habár nagyon remélem, hogy még mindig van ilyen – mi azonban felnéztünk. …
Van már olyan, mert láttam, hogy „keresztyén közgazdaságtan”, aminek nem ismerem ugyan a részleteit, de már maga az ötlet is nagyon megtetszett. Néha megkísért ugyanis a gondolat, hogy a Szentírást nagyon szent és elvont szinten tudjam csak értelmezni, filozófiai mélységeibe elmerülni, miközben az egész a hétköznapi életünk leghétköznapibb dolgairól (is) szól. …
Az ördög a részletekben rejlik. Az egészen kicsike kis apró részletekben, ami, valljuk be őszintén, egy mindent elnagyoló világban, marha jó taktika. Amióta csak figyelem ténykedését, megdöbbenve tapasztalom, hogy mennyire ügyesen dolgozik ezen a világon, s hogy amióta a világ világ, módszerének a titka mindig ugyanaz. …
Sámsonról elterjed a pletyka, hogy homoszexuális. Amikor meghallja ezt, előbb felháborodik, de aztán elkezd gondolkozni, hogyan vehetné elejét a rosszindulatú pletykálkodásnak. Megszületik az ötlet: kihirdeti, hogy vasárnap az arénában 1000 nőt tesz a magáévá. Vasárnap gyűlik a tömeg és a lelkes résztvevők. A fanfárok után Sámson nekikezd jó híre megvédésének. …
