Ha a tegnapi rutinvizsgán átmentetek, akkor irány a forgalom, öveket becsatolni (természetesen mielőtt ellenőriztétek a fékeket, az irányjelzőket, a kormányt, meg amit még akartok), indulhatunk. Nagyon ügyes elindulás volt, kicsit gyorsítsunk, ne tartsuk fel a közlekedő partnereket, tartsuk a sávot, természetesen a belsőt. Rendben, a következő kereszteződésnél balra fogunk menni, aztán pedig felmegyünk az autópályára. …

Nekem még volt, igaz, nem hagyott mély nyomokat bennem. Arra emlékszem, hogy egy nagyon szimpatikus idősödő úriember (az a bizonyos „tisztes őszes halánték, biztos átmész, ha lesz ajándék” forma fickó) volt a vizsgabiztosom. Csak azt volt szabad csinálni, amit ő mondott, se többet, se kevesebbet. Kötelező gyakorlatok voltak, amik már „rutinból” kellett, hogy menjenek, pont azért, hogy ne a forgalomban kezdjünk el szenvedni egy parkolással, vagy egy hirtelen fékezéssel. …

Ha oknyomozó riporter lennék, akkor most szinte levegőt kapkodva, ájuláshatáron jelentkeznék a helyszínről, a háttérben egy fehér templom barna kapuja állna, ami előtt Mariska néni az esti tej adaggal biciklizne el. A bejelentkező szöveg valami ilyesmi lenne: – Teljes megdöbbenésünkre, az oknyomozó riport felvétele közben vált világossá a számunkra, hogy – feltételezésünkkel ellentétben – a református gyülekezetben nemcsak ötletelés folyik, hanem terv szerint mennek a dolgok úgy, ahogyan mennek. …

Aki még nem látta a mini Darth Vader próbálkozásait a ház körül, az azonnal nézze meg az új Passat egyik díjnyertes reklámfilmjét. (Csak, hogy ne kelljen sokat keresgélni: https://www.youtube.com/watch?v=eGZNocni6zE ). Én rengeteget kacagtam rajta, nemcsak azért, mert vicces, hanem azért is, mert nagyon találó. Az erő, akkor ér valamit, ha a döntő pillanatban megmutathatjuk, vagy használhatjuk, attól erő, hogy számíthatunk rá. …

Talán nem is fogod érteni, ami ma nekem fáj, s talán nemcsak nekem, hanem sokaknak, akik tudják mennyit jelent és mennyit ér mindaz, amit egy szóban így foglalhatunk össze, konfirmáció. Hadd ne én magyarázzam el, hogy mi is ez, hanem beszéljen helyettem az, amit a legilletékesebbek mondanak róla. A konfirmáció értelme az, hogy a megkeresztelt ember, mint aki elnyerte a hit ajándékát, a gyülekezet nyilvánossága előtt tesz bizonyságot …

Will Smith neve sokkal többet sejtet, mint amit általában a vászonról kapunk belőle. Igazi bad boys, vagy man in black, vagy előkaparva a nem túl mélyre ásott előítéleteimet: bad boy in black. Szóval tudna ő többet is, de akkor még nem igazán tesztelték, amikor meg kapta Asimov mester egy klasszikusát. Az „Én a robot” a vásznon már nem feltétlenül Asimov problémaboncolgató, a létezésre folyamatosan rákérdező módján jeleníti meg …

Valójában az egész problémahalmaz illusztrálására egy vicc jutott eszembe, de aztán úgy döntöttem, hogy mégsem osztom meg veletek: túl sok minoritásba sikerülne egyszerre belerúgni. …

Ha jól emlékszem, akkor mindig is szerettem volna lovag lenni. Csodáltam a lovagokat, Ivanhoe, vagy később a Lovagregény meg a bömbölő Queen, szóval kellett nekem az a csillogó, villogó páncél. Egyfelől volt méltósága, másfelől pedig a csillogása mellett megvédte a viselőjét a korabeli fegyverektől. Persze igazi sohasem jutott, így maradt a jelmezbál, meg a jelmez, s a vágy, hogy egyszer talán majd lesz igazi. …

Azt hiszem, valami nagyon felszakadt most bennem, hónapok feszültsége, kimondatlan szavak, benyelt indulatok. Nem terhelnélek a részletekkel, de a lényeg annyi, hogy újraszámoltam a barátaim. Miért is? Azért, mert rá kellett, hogy döbbenjek, a szeretet nem tesz rosszat, sem a felebarátnak, sem az egésznek. …

Leírjuk, megvalljuk, kiszámoljuk, igényeljük, aláírjuk, megkapjuk, aztán egy évig nyugi. Legalábbis adó ügyben. Ja, igen, hogy mi az adó, arra most nem makro- esetleg mikro-gazdasági oldalról világítanék rá, hanem Wikipédia oldalról! Az adó magán- vagy jogi személyek által felettes hatalomnak kötelezően fizetett rendszeres (esetenként rendkívüli) anyagi – leginkább pénzbeli – juttatás. …

Tanító bácsi a szeretet és a segítségnyújtás témakörét próbálja feldolgozni a srácokkal az órán. Sokáig tervezgette, hogy honnan tud majd ráúszni az embertárs iránti feltétlen szeretet témakörére. Végül úgy döntött, hogy egészen elölről kezdi az egészet és elindul az állatok iránt érzett szeretettől, hiszen majdnem mindenkinek van valamilyen háziállata otthon, vagy ha nincs, biztosan szeretnének aranyos kis kutyuli-mutyulikat. …

Nem tudom, hogy olvastad-e Madách: Az ember tragédiáját, s azt sem tudom, hogy megdöbbentett-e benne az a megrázó szürkeség, ami a tizenkettedik színben beleüvölt minden normális ember életébe. A falanszter jelenet néven elhíresült szín, olyan jövőképet vázolt fel akkor, igaz egészen más előjellel, ami azt hiszem, a legtöbb keresztyén embernél ki kell, hogy verje a biztosítékot. …

Amikor legutóbb együtt sétáltunk, úgy tűnt, most nem siet sehová, nem kell a fél világot megmentenie önmagától, ráadásul elég nyugodtnak tűnt. Nagy nehezen vettem magamnak a bátorságot, összeszedtem minden erőm, és feltettem a régóta bennem fortyogó kérdést: …

Szeretek autózni, talán mert akkor végre van egy kicsi időm gondolkozni, rendezni a fejemben az éves elmaradásaimat. Ilyenkor valami jó kis háttérzene szól, alig engedek be külső információt, természetesen a vezetéshez szükségeseket muszáj, de azon kívül nem sok mindent. Ha valami konkrét megmarad, az tényleg meglepő vagy érdekes kell, hogy legyen. Nem olyan régi az emlék, és tényleg megmaradt, annyira meglepő volt, még meg is álltam, hogy jobban szemügyre vegyem. …

A betegesen féltékenyre klasszikus irodalmi vonalon talált a klasszikus pszichológia mintapéldát. Szegény Othello lett a névadója a féltékenység beteges és ténylegesen is megbetegítő formájának. Ha ez így túl lírai, akkor leegyszerűsítem. Volt egy férj, aki állati féltékeny volt a feleségére, annyira, hogy a végén meg is ölte, persze teljesen alaptalanul. (Aztán ezt mindenki a saját szája íze szerint ragozta, Rossinitől kezdve, Verdin át …

Előre szólok: Nem fog tetszeni. Mégpedig azért nem, mert az ilyesmit nem annyira szeretjük hallani. Kicsit olyan, mint amikor a díznis Aladdinban – nem a rimékelt Will Smith-es verzióra gondolok, hanem az utolérhetetlen és utánozhatatlan eredetire – a dzsini elmondja, hogy miért nem hoz vissza senkit a halálból. …

A dadogós meg a barátja, (aki nem dadog) sétálnak az utcán. Megszólal a dadogós: – Te! Lá-láttad a-azt a szé-szép nőt? -Melyiket? -Má-már elment. Kicsit később újra megszólal a dadogós: -Te! Lá-láttad azt a sz-szép ko-ko-kocsit? -Melyiket? -Má-már elment. Harmadszorra is próbál mondani valamit a dadogós: …

Na, akkor csak pörgessük végig magunkban, hogy mivel mit is szoktunk csinálni. Természetesen nem veszünk sorra minden testrészt, de ha már Pál így felemlegette, azért a két idézettet vegyük csak nagyító alá. Mit szoktunk csinálni a szánkkal, és a szívünkkel? Mert nekem nem annyira egyértelmű, hogy az ember a szájával Úrnak vallja Jézust, a szívével pedig hiszi, hogy Ő feltámadt a halálból. …

Rögtön az elején elnézést kérek mindenkitől, aki taxisofőr, vagy akinek taxisofőr rokonai esetleg barátai vannak, és azoktól is, akiknek vannak olyan ismerőseik, akik már halottak olyanokról, akiknek vannak taxisofőr ismerőseik esetleg családtagjaik. Egy férfi zavartan nézelődött egy forgalmas kereszteződésben, nem igazán tudta eldönteni, hogy merre is induljon. Teljes tanácstalanságában odalépett egy másik férfihoz, aki éppen újságot olvasott a zöld lámpára várva. …

Akik régóta olvasnak minket, azok bizonyára észreveszik, hogy az itt szereplő írások, áhítatok és cikkek, gyakran magukon viselik annak a lelkiállapotát és életaktualitásait, aki éppen tollat, vagy klaviatúrát ragadott, önmaga és mások építésére. Ma nekem nagy a szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet, legalább annyira, mint akkor Pálnak. Dióhéjban a helyzet a következő: míg Budapesten Rumini (Berg Judit csoda mesesorozata) …

Szoktál félni? Én szoktam.  Egy kicsit divat is lett, meg kortünet, hiszen mindenki fél valamitől. Úgyis itt a nyár, kapsz egy csokrot tőlem, a legextrémebb félelmekből kötve. Kinofóbia – Félelem a kutyáktól (azt hittem a német mozifilmektől való rettegést jelenti). Fotofóbia – félelem a fénytől (egyfajta paparazzi betegség). Araknofóbiafóbia – Félelem azoktól, akik félnek a pókoktól. Luposlipafóbia – attól való félelem, hogy …

Gondolom, még emlékszel a Shrek 2 macskajelenetére, amikor az éppen jóképű és sármos Shrek fehér paripán vágtat, hogy megakadályozza Szőke herceg és Fióna mindent eldöntő csókját. Egy hirtelen éles kanyarban Kandúr, az őket üldöző marcona katonák és a menekülő Shrek közé ugrik. A katonák mire Kandúrhoz érnek, már a világ legbeszédesebb, legjámborabb, legédibb macskatekintete néz rájuk vissza, fegyverek lehullnak, szívek ellágyulnak. …

Híres evangélista járt a városban egy evangélizációs kampány során. Úton a stadion felé, ahol az alkalmat tartották, az evangélista meg akart állni a postánál, hogy feladjon egy levelet. De reménytelenül eltévedt, és végül úgy határozott, hogy megkérdezi valakitől, hogy merre is menjen. Észrevett egy kisfiút, aki a járdán sétált. Odahajtott és így szólt: …

Utálok a sárban tapicskolni, ezért gondoltam hívok egy szakit, aki leburkolja az udvaromat. Rendes fickónak tűnt, rengeteg ötlete volt, de valahogy egyik sem tetszett. A rusztikus kő és márvány nem ment a garázsfeljáróhoz, a bambuszt a kutyám nem csípte, illetve túlságosan is ízlett neki, végül maradtunk a jó szándéknál. Elvileg kitűnő térburkoló anyag, ráadásul bizonyított az idők során, hiszen több ezer éve ezzel kövezik ki a pokolba vezető utat. …