“Barátom, az igazi igazság mindig valószerűtlen, tudja ön ezt? Hogy az igazságot valószerűvé tegyük, okvetlenül hazugságot kell belekeverni.” (F.M.Dosztojevszkij). Nem nagyon szeretem Dosztojevszkijt, de ne vitassuk el, hogy teljesen igaza van, legalábbis az igazi igazság tekintetében. Egy olyan világban, ahol a hazugság az élet minden területén jelen van, annyira hozzá szokunk ahhoz, hogy a teljes vagy az igazi igazság fogyaszthatatalan …

A fiú szenvedélyesen magához öleli a lányt, s ahogy végig simítja hosszú fürtjeit, elgondolkozik azon, hogy vajon mi is tartja őket össze. Ő kövérkés, szeplős, nem az a tipikus „álompasi”, miközben a lány, aki szereti őt, egy igazi bombázó, az a fajta, amit a magaféle srác nem kaphatna meg. Miközben így gondolkozik, eszébe jut valami, s a sejtés lassan tudássá nemesedik, s a tudás beszédre készteti. …

Gyerekkorom kedvenc vicce volt (és kéretik ebből semmi komoly tanulságot nem levonni) vagy inkább találóskérdése, hogy – Mi lebeg a tömegsír felett? A válasz a csapatszellem. Legalább olyan jó, mint a – Mi az? Csontváz a bokorban. A tavalyi bújócska győztese. Na, hát így mulattuk mi az időt kisiskolás korunkban, egy szebb és boldogabb hazában, de térjünk vissza a tömegsírhoz. …

Nem tudom, hogy mit is kívánjak neked és magamnak. Legyünk azok és olyanok, akiknek kevesebb, vagy inkább azok, akiknek több jutott. Persze tudom én, hogy nem kívánságműsor, de azért néha érdemes elgondolkodni azon, hogy lehetnénk a másik oldalon is. Mert akinek több jutott, annak többet kell adnia, s akinek kevesebb, annak kevesebbet. Persze az eredeti instrukció a választott nép törzseiről és a nekik adott birtokokról és városokról szól, de merjünk benne többet látni. …

Mivel ma is Black Friday van, vagyis Fekete Péntek, ami valószínű azért fekete, mert nemcsak az árakat gyászoljuk, hanem mindenkit, aki képes kevés százalék off miatt órákig sorba állni valamiért, ami amúgy nem is kell neki, ezért gyorsan mondom, írom, mert rohanok én is sorba állni. 🙂  Az a nagy bajunk, hogy képtelenek vagyunk a határokat az életünkben jól kijelölni. …

Biztos vagyok benne, hogy még azok is ismernek egy-két dallamot és szöveget az István a király rockoperából, akik amúgy nem csípik a műfajt, vagy a szerzőket, vagy nem igazán érintette meg őket annak a kornak a szelleme. Az én generációm betéve tudja az egészet, ha lehetne, akkor önmagammal énekelném el két szólamban azt, amit az ősbemutatón Varga Miklós és Sebestyén Márta énekelt. Érdekes módon a legkarakteresebb dalok nekem a Solt, Sur és Bese főurak élcelődései. …

Megfáradva és megtörve szemlélem lakhelyem vendéglátóhelyeinek evolúcióját, ami azért is fárasztó, mert általában a színvonal pont olyan mértékben zuhan, mint amilyen mértékben az árak növekednek. Szóval az egyik ilyen évente csődbe menő és más néven újra nyitó étteremben lettem figyelmes a rendszeresen ismétlődő felkiáltásra: „Jövök!”. …

Nem győzöm azon csodálkozni, hogy a Mindenható Isten számunkra mennyire érthetetlen és értelmezhetetlen módon működik. Persze mindig is tudtam én, hogy amilyen messze van az ég a földtől kb. akkora a gondolati különbség Isten és ember között, de amikor ez konkrétan mérhető lesz az mindig ámulatba ejt. Ebben a mai sztoriban Izrael elmegy háborúzni, s nyilván a jelentős haderő eltörpül azon egyszerű tény mellett, hogy az Úr az, aki garantálja a győzelmet, az Ő jelenléte biztos záloga a sikernek. …

Az ugye úgy volt, hogy egyszer a székely ember családjában igen nagyon megörültek, hiszen vénségükre mégiscsak rájuk tekintett az Isten, no meg dolgoztak is rajta becsülettel, szóval úgy volt, hogy babájuk született, méghozzá kisfiú. Vigyázták is, szerették is, a fiúcska pedig ahogy kell, nőtt, erősödött, ült, mászott, állt, járt, csak valahogy beszélni nem akart. …

Hála legyen a Mindenhatónak, hogy valahogy elkerült az agyvérzés szele reformáció környékén, mert ugye az én fb falamon is megjelentek a „helówin kontra reformációs” idiótaságok. Mert amúgy mindkettő az, legalábbis a nyelvköszörülésnek ezen a szintjén. Mert aki magyar, meg református, az nem ünnepli a démonok, druidák, a gonosz, és a tökárusok ünnepét, hanem reformációt, mert ugye szentek sincsenek, tehát azt sem ünnepeljük. …

Nem is lehetne szebb folytatása a tegnapinak, mint a mai, követve ezzel Mózes negyedik könyvének szerkezetét. Mert tegnap arról volt szó – legalábbis remélem – hogy nem kellene azt a vacak mobilt mindenhová vinni magunkkal, mert néha jogunk van letenni a melót, nem olvasni emailt, csak úgy tenni-venni. Nem tudom nálatok, hogy van, de ha nekem van egy kis „melómeló” nélküli időm, akkor egyből nekiesek annak, amiben elmaradásom van, ami ugye nem szigorúan munka, de valakinek azt is meg kell csinálni. …

Valahol azt olvastam, hogy az ember ma már nem nagyon tud egyedül lenni. Csak úgy. Önmagával kettesben. Amióta megy ez a mobil őrület, azóta mindenhova visszük az infót magunkkal. Még oda, ahová a királyok is egyedül járnak, még oda is elkísér minket az információs kütyü. Megszoktuk, hogy nem kapcsoljuk ki, bármikor elolvassuk, bármikor felvesszük, mert kell a hír, mert aptudét. …

Bele sem kezdek abba, hogy miket dob fel a gugli, ha rákeresel a rutin szóra, de a kémiai vegyülettől, a testépítős infósarkon keresztül el tudsz jutni egészen a nagy tapasztalattal bíró autósiskolákig, ami nem is kis teljesítmény. …

Itt az ideje egy új fogalmat bevezetni az Értem rovat szakzsargonjába, ez pedig nem lesz más, mint a címben is szereplő „méltóságelvűség”. Leszögezném, hogy ilyen szó nincs, helyesebben nem volt, de most mi csináltunk. Lehet, hogy szegény Kazinczy azóta felszántja alulról Széphalmot, de minket most ez sem érdekel, hanem, mint lánglelkű nyelvújítók megyünk előre, boldogan magunkhoz ölelve új szavunk. …

Sokáig azt gondoltam Istenről, Ő úgy működik, hogy miközben szereti az egyéneket, de alapvetően az-az elvárása, hogy az egyének igazodjanak a közösséghez. Közösségi szabályok, törvények, a kiválasztott egyént nagy néppé teszi, a kiválasztott egyénnel kivezetteti népét Egyiptomból, szóval ilyesmik. Aztán persze ez az én működésemet is meghatározta nagyon sokáig, próbáltam belesimulni a tömegbe, próbáltam elhitetni magammal, hogy az egyéni érdek sokkal kevésbé számít, mint a közösségi. …

Nagy nap ez a mai. Nem azért, ami történni fog, hanem azért, ami eddig történt. Tudod fiam, az úgy van, hogy nekünk apáknak folyamatosan szembe kell nézni azzal a szent és megváltoztathatatlan ténnyel, ami a szent és megváltoztathatatlan Szóból jön. Egyszer azt mondta az Isten, hogy az apák bűnéért megbünteti a fiakat “három sőt négy nemzedéken át” ha gyűlölik őt, de ezer nemzedéken keresztül lesz irgalmas azokhoz, akik szeretik őt és megtartják azt, amit Ő fontosnak tart. …

Ismét egy olyan pszichológiai fogalomhoz jutottunk, amihez amúgy nem akartunk, illetve én nem akartam, de hát a gondolatok ugye, csak mennek és jönnek. Állítólag eredetileg az indulatátvitelt még a kedves és öreg Freud bácsi írta le, mint a terápiák egyik fontos jelenségét, amikor is a páciens egyre erősebben kezd el érzelmileg kötődni a terapeutához. Ez az érzelmi kötődés lehet a beleszeret érzésétől az egészen heves gyűlöletig szinte minden. …

Vannak olyan tájegységek, ahol ha netalán betértél egy kedves vendéglátó családhoz, akkor a házinéni, miután lecsapta egy libának, kacsának, végső esetben egy csirkének a fejét, akkor térült-fordult, s azt kérdezte a kedves vendégtől: Lesüssem kedves? Ami ugye azt a konyhatechnikai eljárást volt hivatott körülírni, amikor a gyöngyöző húslevesből kifogták a lépten-nyomon elmerülni akaró állatot, s azzal pecsételték meg a sorsát, hogy sütőbe tolva aranybarnára s ropogósra pirították. …

„Bálák akkor ezt mondta Bálámnak: Mit tettél velem?! Elhoztalak, hogy rontsd meg ellenségeimet, te pedig megáldottad őket! De ő azt felelte: Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amire az ÚR indított.” (11-12.) Nem tudom kinek mit mond a “balra át-jobbra át” vezényszó, vagy vezényszavak, nekem a gimis tesiórákról, lehet, hogy egy másik generációnak a…

Nem biztos, hogy ismerős a mondás, de nekünk magyaroknak mégiscsak van róla élményünk és emlékünk, hogy milyen is az, amikor “van az a pénz”. Amikor azt hallod, hogy valaki valami olyat csinált, amit sohasem gondoltál volna róla, akkor azért elhangzik a “van az a pénz” kifejezés. Mert ugye tényleg van. Vagyis ez arról szól, hogy kinek mennyi az ára, ki mennyibe kerül, s csak nagy ritkán akad valaki, akinek “nincs az a pénz”, sem semmi más. …

Mielőtt megijedsz, hogy biztosan migráns vagy hajléktalan topic következik, hadd nyugtassalak meg: nem az jön. Persze akár jöhetne is, hiszen napjaink népszerű vagy népszerűtlen témái ezek, rengeteg csúsztatással, rengeteg álhírrel, na és persze rengeteg őszinte másokért aggódó felszólalással. Nem mintha nem lennének ezek a témák fontosak, de kivételesen hagyjuk meg ezt azoknak, akiknek van ereje és ideje vitatkozni valami olyasmin, amin a beszéd biztosan nem segít. …

Egy afrikai szafari résztvevői letáboroznak egy kis pihenőre egy csodaszép tónál, vízesés, csónakok, idilli hely és hangulat. A szafari résztvevői különféle módon töltik a pihenő időt, van, aki olvas az árnyékos fák rejtekében, van, aki csónakázik, s van, aki a kedves idegenvezető beszámolóját hallgatja a környék bennszülötteiről. Egyszer csak, hirtelen egy zaklatott férfi szakítja félbe az idegenvezető előadását. …

Azt is írhattam volna címként, hogy GPS elv, márha van ilyen. GPS biztosan van, kellemes női hanggal, vagy kellemetlen férfivel, s csak az én generációm sóhajt fel, hogy hol van a jó öreg Moha bácsi. Szóval a GPS elv lényege, hogy amikor beütjük a célt, akkor a különböző műhold állások, távolságok, pluszmínuszföld – sem a hely sem az idő nem alkalmas a részletes magyarázatra – segítségével a program megtervezi az útvonalat, hogyan is fogjuk elérni a kívánt célt. …

Azt hiszem, talán Bödőcs Tibor humorista emlegette egyszer azt, hogy ha a Svájciak lázadást akarnak szítani, vagy forradalmat csinálni (annyi jó dolgot mondott, hogy nem is emlékszem pontosan), akkor csak visszatekerik az órát két perccel. Ennek van persze angol verziója is, amikor is az angol anyuka megkérdezi a fiát, hogy kér-e teát és a fiú egyszerűen nemmel válaszol. Meg van az orosz verziója, amikor is a gulágban fát vágó Joszif Brodszkij csak azért is kétszer annyit vágott fel, mint amennyit büntetésből rá szabtak. …

Mit tehet az egyszerű földi halandó akkor, amikor egyik kedvenc sorozatának befejező évadját még mindig forgatják, írják, vágják, netalán szídzsíájozzák? Nem tehet mást, mint spekulál, kitalál, teóriákat gyárt, vagy esetleg unalmában teljesen lényegtelen információkkal veszi körbe magát, hogy túlélje az időt addig, míg színről-színre lát. No a Trónok harca eddig legagyamentebb ötletrohamát olvastam jó múltkorában, amikor is a szürkehám betegség lehetséges kórokozóit firtatta egy tudományos értekezés. …