Biztos vagyok benne, hogy majdnem mindenkinek ismerős lehet a cím, hiszen van egy ilyen – némely szolgáltató kínálatában fellelhető – kanadai tv társaság, de mi most nem őket szeretnénk népszerűsíteni. A címben egy nagyon kedves úriembernek a neve van rövidítve elrejtve, aki a 18 század végén alkotott nagyot az oryktognózia terén. Carl Friedrich Christian Mohs alkotta meg a róla elnevezett skálát, amit az ásványok karcolási keménységének a jellemzésére használhatunk. …

Nem biztos, hogy kerülhetsz ilyen helyzetbe, de ha igen, akkor tanulságos lehet, hogyan ne nyugtasd meg a másikat. Késő éjszaka a fiatal menyecske átmegy a falu másik végébe az édesanyjához. Bekopogtat, édesanyja beengedi, a lány pedig hangos sírásra fakad. – Mi baj életem, miért sírsz lányom?  – kérdezi döbbenten az édesanya. – Jaj, anyám azon sírok, hogy a János eddig olyan jó férj volt, de délután vitatkoztunk, aztán ő idegesen elrohant, s azóta nem láttam. …

Zakariás soron következő látomása elsőre olyannak tűnik nekem, mintha szegény Jeffrey Jacob Abrams életművének egy gyors kivonatát szeretnénk egy nájngeg mémbe belesűríteni. Ez az egész kép, a lebegő tekerccsel, a vékába rejtett asszonnyal, majd a gólyaszárnyú repkedő lányokkal olyan, mintha a westworld, a lost és a mission impossible jelenne meg egyszerre a vásznon. …

Kevés dolog van, ami ki tud hozni a béketűrésből, és még kevesebb dolog van, ami akár a tettlegességig eljuttathat, de azt hiszem, s talán ezzel nem leszek egyedül, amikor a szeretteimet bántják, akkor nehéz nyugodt maradni. Mindig is tudtam, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor szembe kell nézni azzal, hogy azok, akiket szeretek, ilyen-olyan sérelmeket szenvednek. …

Aki látott már amerikai nyomozósügyészkedős esetleg büntetőstárgyalgatós filmet, az bizonyára simán tudja, hogy mit is jelent a vádalku fogalma. Jelenleg – ha jól tévedek – akkor kicsiny kis hazánkban még talán nincsen erre lehetőség, de talán egyszer bevezetik. A vádalku egy nagyon hatékony demokratikus találmány arra az esetre, amikor biztos, hogy a tettest megbüntetik, de ha ő alkut köt a hatósággal, magyarul meg tudnak egyezni egy vállalható büntetésben, akkor …

A napokban sok helyről érkezett a kérdés, hogy vajon tényleg kell-e keresztyénként mindig reflektálni a világ történéseire, miért nem marad az egyház a templomban, meg amúgy is, tessék mindig mindenkit szeretni. Nos, hadd álljunk meg itt kicsinykét és nézzük meg azt, hogy miért is vagyunk ezen a világon, mi, akik elfogadtuk Istennek Jézus Krisztusban felkínált ajándékát, akik engedtünk a királyi menyegző meghívásának, akik szabad akaratunkból követjük Krisztust. …

Szépen lassan elül a medve őrület a Kárpát medencében, már nem szaladgálnak Magyarország szerte kedves macik, s nem eszik meg az Erdélyben kiránduló kisiskolásokat sem (mint ahogyan azt egy hisztis anyuka bizonygatta a gyerekének az Erdélyi kirándulás előtt). Arról megoszlanak a szakértői vélemények, hogy most akkor mennyire is veszélyes és melyik medve, de annyi biztos, hogy ha netalán mégis találkozunk eggyel, akkor nem érdemes tesztelni ki a jobb. …

Mivel tegnap megszóltak az idegen nevek kiejtés szerinti átírása miatt, így ma is hasonló módon próbálok érvényt szerezni a magyar helyesírás ezen kis szegmensének. A többi helyesírási hibától pedig kéretik eltekinteni mindenkinek. Mint ahogy tegnap sem volt cél pejoratívkodni senki nevével, így ma is fel kell hívjam a figyelmet arra, hogy a címben szereplő személy nem kicsike, sőt, nagy és tiszteletreméltó. …

Én úgy működöm, hogy addig nem nyilatkozom valamiről, amíg meg nem bizonyosodom annak igazság és valóságtartamáról, ezért egészen addig nem voltam hajlandó a csapból is folyó szardzsentini jelentéssel foglalkozni, míg el nem jutottam odáig, hogy elolvassam az egészet. Mert tetszik, nem tetszik, nekünk Szentírást olvasó embereknek foglalkoznunk kell azzal is amiben élünk, hiszen Isten ebben a világban hívott el minket szolgálatra. …

Azt hiszem az a név, hogy Sharbat Gula (nem is gondoltad volna, hogy ez egy név) csak azoknak mond valamit, akik rendszeres és lelkes olvasói a National Geographic-nak. De talán nem is a név a lényeg, hanem az a szempár, ami az 1985 júniusi címlapra került. A fotós egy menekült táborban lencsevégre kapott egy piros csadorba öltözött lányt, akinek csodaszép, tiszta, türkiz szempárja szinte védjegye lett a NatGeo lapnak. …

A jogász diák éppen a záróvizsgájára igyekszik, amire a még érvényben lévő buli és fesztiválszezon miatt semmit sem tanult. Annyi vér azért van neki al- és odafent, hogy meg is mondja a professzornak, hogy mi a helyzet. – Professzor úr, én nem tudtam tanulni, de a diploma pedig már nagyon kellene, csak ez az egy vizsga választ el tőle. …

Talán már egyszer értekeztünk arról, hogy C.S.Lewis milyen zseniális módon írta meg az egyik legfontosabb hitvédő művét, amelyben kicsit alulnézetből, az ember kísérthetősége és esendősége oldaláról láttatja a hit és keresztyénség alapkérdéseit. A keret egy sokat próbált öreg ördög tanácsai fiatalabb társának, akinek feltett szándéka, hogy a gondjaira bízott fiatalembert eltérítse abbéli szándékától, hogy rendes, tisztességes és jó legyen. …

z egyik kedvenc kimondhatatlan nevű (vagy kimondhatatlan nevű kedvenc, és így akkor nem a névre, hanem a személyiségre fókuszálunk) tévés szakácsom egyik szuper kis könyve sokáig érintetlenül hevert a polcon, mígnem a napokban újra felfedeztem magamnak. A könyv Hugh Fearnley-Whittingstall: Három jó dolog a tányéron örökbecsűje, ami azt az egyszerű rendezési elvet követi, hogy …

„Mekkora bálvány, előtte az állvány, fogja a mikrofonját…” énekelte régen s énekli azóta is a Tankcsapda, üvöltöttük lelkesen minden koncerten, s üvöltjük azóta is. Azért szerettük és szeretjük, mert volt bennük valami megnyerő őszinteség, kimondtak olyat is, amit más nem vagy nem így. Most nem kezdek bele szorgos műelemzésbe, nem próbálom megmagyarázni mire is gondolhatott a költő, egyszerűen csak elmondom én mire gondoltam. …

Azt hiszem, valahogy úgy szólt a történet, hogy három mérnöknek készülő egyetemi hallgató megkapja a feladatot a professzortól, miszerint folytassanak arról diskurzust, hogy ki tervezhette az emberi testet. – Biztosan egy gépészmérnök volt – áradozik az első – nézzétek csak meg ezeket a hihetetlen csuklókat és illesztéseket. …

Máig megy a vitatkozás azon, hogy a híres mondatot, miszerint „A cél szentesíti az eszközt”, valójában ki is mondta? A szavazatok egyik fele (ez már ilyen valóvilágos felkonf) Machiavellire a tizenötödik század kiemelkedő alakjára érkezik, míg a másik fele Loyolai Szent Ignácra. Végül is a mi szempontunkból mellékes ki szülte az alapelvet, de tekintettel arra, hogy ez a két úriember közel azonos időszakban élt …

Ritkán kerül elő a foci, mint témafelütés, főleg azért, mert nagyon nincs is értelme Magyarországon erről a sokat szenvedett és haldokló sportágról beszélni, de persze remélni mindig lehet. Erről a reményről szól a következő pársoros is. Egy fickó utazik a villamoson és észreveszi a másik fickót, aki vele szemben újságot olvas. Kedvesen megszólítja: – Ne haragudjon Uram, de fordítva tartja az újságot, a teteje van alul. …

Azt mondják a hozzáértők, hogy a szociális tanulás (olyan viselkedésváltozás, ami társas kölcsönhatások mentén alakul ki) legmagasabb szintje az, amikor az átvett viselkedés vagy érték már nem azért történik, mert jó a modell, vagy mert fontos a forrás, hanem egyszerűen azért, mert teljesen egybevág az egyén saját értékrendszerével. Ezért is kapta az interiorizáció vagy belsővé tétel/belsővé válás elnevezést ez a folyamat. …

Mielőtt neki esnél a wikipédia megdönthetetlen információhalmazának spórolok egy kis időt és energiát, hogy inkább az üzenetre figyelj. Dilbert egy Scott Adams nevű karikaturista kitalált figurája, aki mérnöki tapasztalata alapján fogalmaz meg kiemelten fontos életbölcsességeket. Az egyik ilyen gyors eszmefuttatása a következő: „A mérnökök és a tudósok sohasem fognak annyi pénzt keresni, mint az üzletemberek és az értékesítési vezetők.” …

Egyszer egy neves lelkészt megkérdeztek a barátai a felvilágosult és modern Londonban, hogy ugyan már miért nem megy el a legújabb hipermodern művészeti kiállításra, ahol a keresztyénség alapkérdéseit feszegetik félbevágott disznókkal, keresztre feszített bárányokkal etc. Erre azt mondta a lelkész, hogy egyszerűen azért, mert nemcsak, hogy nincsen szüksége a látott információkra …

Valamikor réges-régen volt egy televíziós kabarészám (lehet, hogy a szavak többségét nem érted a mondat kezdetén, de az egy másik korszak, másik generációjának szórakozása volt) aminek az egyik nagy jelenete mély nyomot hagyott bennem. A férj és a feleség döbbenten ül egymás mellett a kanapén, miközben előttük egy idősebb néni tesz-vesz, takarít és pakolászik. …

Talán fel sem fogjuk, micsoda és mekkora érték, hogy van és lehet a kezünkben egy Szentírás, hogy Isten megosztja az Igéjét velünk. Ő nem egy néma Isten, nem olyan, mint a múlt vagy jelenkor bálványai, Ő az-az Isten, aki beszél hozzánk. Különösen is fontos számomra, hogy az Ő szava lassan mindenki számára elérhető, s akármilyen hihetetlen, de nem egy kis társadalmi elit kiváltsága csupán az, hogy olvassa azt, amit Ő mond. …

Régóta megy a vita, hogy most akkor bűn és bűn között van-e és lehet-e különbség? Kis bűnök, nagy bűnök, vétkek, vagy éppen főbűnök, amit a klasszikus teológia peccata capitalia-nak hív, ezek, mind-mind benne vannak a kalapban. Még gimiben megtanultuk, hogy a főbűn nem a kevélység vagy bujaság, ugye ezek is szerepelnek a klasszikus főbűnök között, hanem az Isten nélküli állapot. …

Tudom, hogy nehéz neked és azt kívánom: bárcsak könnyebb lenne. Azt hiszem, erre sem tanítottalak meg, de nem azért, mert nem akartalak, hanem mert én sem igazán tudom hogyan is kell. Nem tudom, hogyan kell szétválasztani az embert és mindazt, amit tesz. Nem tudom, hogyan lehetnék képes én is arra az egészen egyszerűnek tűnő dologra, hogy lássam csak az embert, olyannak és úgy, amilyennek az Isten megálmodta. …

Csak remélni merem, hogy a következő párbeszéd ismerős lesz mindenkinek, ez olyan „muszájtudni” kategória. Jelentés a keresett személyről, uram. Cincinatus több száz éve halott, történelmi alak, akit miután visszavonult a közéletből, az eke mellől hívtak vissza a szenátusba. Mint az közismert. // Közismert? Attól tartok, hogy maga gúnyolódik velem. Jöjjön közelebb. // Jaj, ne… a jelenést szórul szóra a Tudományos Cso… íaaajj! …