Mindenkinek az életében van egy kiemelt és bizonyos „azon a napon”. Vagyis, olyan nap és olyan történés, ami meghatározó az ember életében. Vannak a hagyományos „azon a napon” események, amelyek azt gondolom nem nagyon lépnek túl a hétköznapi élet keretein. Azon a napon, amikor megszülettem, amikor a nevem napja van, amikor összekötöttem az életemet a legnagyobb szerelmemmel, amikor lediplomáztam, vagy ki tudja még mi történt „azon a napon”. …

Most nem film, hanem valami sokkal klasszikusabb lesz az aláfestése ennek a mai igének, ami rám és talán még másokra is nagy hatással volt, vagy esetleg – ha adsz egy ilyen öreg fickónak esélyt – akár még rád is nagy hatással lehet. Ravasz László olyan emblematikus figurája az igék megértésének és magyarázásának, amiből évszázadonként csak egy-kettő születik. …

A félelem lelke már réges-régen megszállta ezt a világot, s olyan mélyen befészkelte magát a nyugati társadalomba, hogy lassan már csak ez tart minket életben, a félelem, amely közös ellenségeket gyárt itt Európában, míg a tengeren túl általános fegyverkezésre szólít fel. Erről készített a tengeren túli dokumentumfilmes mackó – Michael Moore – egy sok tekintetben szubjektív filmeposzt, amely a sok sarkításon túl, tökéletesen bemutatja, mit tesz a félelem lelke egy hiszékeny és rettegő társadalomban. …

Egy gazdag paraszt berohant a házába és izgatottan kiáltotta: – Rebeka, borzasztó hír járja a városban. Itt van a Messiás! – Mi olyan borzasztó abban? – kérdezte a felesége. – Szerintem ez nagyszerű. Mi izgatott fel ennyire? – Hogy mi izgatott fel ennyire? – kiáltotta a férfi. – Ennyi évi izzadás és gürcölés után végre bőségben élünk. …

Tele ez a világ szerencsejátékosokkal, akik képesek mindent feltenni egy lapra, vagy ha minden tudást nélkülöző szerencsejátékot keresünk, akkor mindent egy golyóra. Egy hatlövetű pisztoly, egy töltény, tár bepörget, fejhez tart és lő. Aki veszít, az mindent elveszít, a nyertes pedig megkapja a legdrágábbat, az életét. …

Tessék egy kis kultúrát magatokba szívni, és kikeresni a neten Presser Gábor: Te majd kézen fogsz és hazavezetsz című számát, de azt a verziót, ahol a Csík zenekar fűszerezi meg a harmóniákat és azt a furcsa keserédes élethangulatot. Nagyon ki és nagyon el van találva az a szám, különösen is a vége, amit biztos meghallgatsz majd, de azért pár sort én is megidézek:  …

Ma reggel egy olyan kérdést teszek fel neked, amire meg kellene próbálni őszintén válaszolni, miután kicsit visszatekerted életed eddigi filmjét és megnézted annak apró részletességgel minden jelenetét. Kérlek, válaszolj őszintén: Élvezed az életet? Na, csak azért kérdezem, mert egyre több olyan keresztyén emberrel találkozom, aki azzal próbál meg a világ sodrásából kiszakadni, hogy megpróbálja nem élvezni az életet. …

A következő felhívás érint minden olyan embert, aki vezetni hívatott: céget, klubbot, családot, intézményt vagy éppen egy gyülekezetet. Pál apostol, ez úton újra meghirdeti a népszerű vezetőképző mesterkurzus egyetlen egy alkalmát, amelyen a vezetéselmélet és vezetéstechnika legfontosabb alapjait lehet elsajátítani. …

Minden valamire való kollégista fiú egyszer a kezébe vette a gitárt, pár akkordot lepengetett rajta, aztán valakinek vagy a szenvedélye lett, vagy csak egy-két Metallica számig futotta az erejéből. Azt mondták akkor a nagyok, hogy a gitártudás ott kezdődik, ha a Led Zeppelin Stairway to Heaven-je, után mégEric Clapton Change The World című számát is el tudod játszani. …

Egy mondat, de nem a zsarnokságról, hanem arról, hogy egy mondat néha elég a túléléshez. Hadd kezdjem a számomra viccesebbel, hiszen még egyetemista éveim alatt tanultam meg egy olyan mondatot, ami elég a túléléshez, legalábbis német nyelvterületen. Egy hosszú sorban ültem egy éttermi asztalnál, valahol félúton Frankfurt és Köln között, úgy, hogy egy kukkot sem tudtam németül, a bájos pincérnő felvette a rendelést. …

Tele a világ törvényekkel, szabályokkal, parancsokkal, amiket fúrnak-faragnak, itt-ott módosítanak, hogy egyre jobb és használhatóbb legyen. Ma egy alaptörvény, holnap egy felsőoktatási, utána a büntetés-végrehajtási, esetleg közoktatási, meg még ki tudja, hogy mit tudnak kismilliomodjára módosítani. …

Valamelyik politikusunk egy pulpitusra könyökölve fejtette ki, hogy ugye a munkanélküliség, meg a segélyezési rendszer, meg már a Biblia is leírja, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Na, bennem itt bődült el az a bizonyos sáros patájú bornyú, mert ugye mindenkinek szíve joga ostobaságot beszélni, pláne ha még meg is fizetik, meg költségtérítik neki, de a műveletlenségre nincs mentség. …

Nem hiszem, hogy sokat mondana nektek az a név, hogy Cassius Marcellus Clay jr, de talán még a „művészi” álneve sem lesz ismerős mindenkinek, ami a Muhammad Ali volt. Én most nem azért idézem ide egykori önmagát, mert olimpiai és világbajnok bokszoló volt, hanem mert van egy mondás, amit neki tulajdonítanak, s ami ma nagyon elgondolkodtatott. …

Az anyagtudomány elég távol áll tőlem, mint ahogyan minden, ami fizika vagy kémia, de ifjúsági szakemberként elég sokféle és gyakran furcsa anyagból kell dolgoznom, így próbálok megbarátkozni az anyagtudomány alapvető kifejezéseivel és szavaival. Tehát, az első, amit megtanultam, az a félvezető, mert a félvezetők azok az anyagok, amiknek a fajlagos ellenállása a vezető és a szigetelő anyagok közé esik. …

Amikor a legkisebb öcsém három éves volt, akkor kezdte meg működését, főleg a Hanna-Barbera stúdió animációsfilm adatbázisára építve a Cartoon Network csatorna, ami abban az időben kész és képes volt klasszikus és szép mesefilmeket és animációsfilmeket is sugározni. Aztán eltelt tíz év és a klasszikus mesék mellé szépen lassan beszivárogtak a gusztustalanabbnál gusztustalanabb új sorozatok, majd újabb tíz év elteltével ez a tv csatorna nálam tiltólistára került. …

Kicsit hiteltelennek érzem magam ebben a kérdéskörben, mivel sohasem voltam a másik oldalon, vagyis eddig még mindig sikerült teljesen józannak maradnom, nem azért, mert egy baráti társaságban ne innék, hanem azért mert szeretem megőrizni a határaimat. Persze azt hozzá kell, hogy tegyem, elég jól és sokáig tudom tartani a határaimat, igaz még senki sem akart velem versenyezni. …

Valamelyik nap éppen arról vitatkoztunk, hogy van-e különbség a keresztyén élet és a nem keresztyén élet között. Nem feltétlenül arról, hogy az egyik „wow de jó”, a másik meg „fúj de rossz” (ki tudja melyik-melyik 🙂 ), hanem csak arról, hogy kell-e legyen látható különbség? Aztán persze mindenki próbálta megfogalmazni a szerinte érzékelhető különbséget: külsőségek, életvitel, szokások. Aztán szépen lassan ahogy letisztultak a dolgok, egyetlen egy szó maradt: reménység. …

Egyszer egy nagy tengerjáró hajó, amelyik büszkén szelte az óceánt, s amelynek utasai fényűző és gondtalan életet éltek a fedélzeten, sajnos léket kapott, és viszonylag intenzív ütemben elindult lefelé Cousteau kapitányhoz a tenger fenekére. A hajón egyből kitört a pánik, mindenki fel s alá rohangált, volt, aki kiabálva és sokkot kapva, volt, aki idegesen, mentve, ami menthető. …

Azt hiszem, méltán nevezhetjük modern korunk egyik fontos társadalmi jelenségének a „Buci” szindrómát, amely a tettek következményeinek felvállalásáról vagy éppen nem felvállalásáról szól. Hiszen „Buci”, miután közúti balesetet okozott, végigjárta azokat a klasszikus állomásokat, amit azoknak kell, akik, ha lehet kicsit későn is, de felvállalják tetteik következményét. …

Egyszer a nagy bölcsről mesélték, hogy egy messze földről érkezett fiatal vándor kereste fel, azzal a szándékkal, hogy tanuljon a bölcstől valami fontosat az életről. Amikor a faluba ért, a helybéliek megmutatták neki a bölcs mester szegényes és egyszerű házát, amibe belépve a fiatal vándor nagyon megdöbbent. A kicsiny kis házban három üres helység volt, s a legutolsó kicsiny kis szobában ott ült a bölcs egy szőnyegen, és éppen gondolkodott valamin. …

Egy kis keresztyén science fiction következik, lesz benne időutazás, különös lények tömkelege, egy kis transzhumanizmus és még a robotika három törvénye is előkerül, igaz csak rövid időre és kissé hiányosan. Hiszen több ezer évvel ezelőtt történt, hogy egy furcsa lény (az egyszerűség kedvvért nevezzük csak „lénynek”), aki egyszerre bírta az emberi és isteni tulajdonságok valamennyikét, eljött erre a világra, hogy újra írjon minden törvényt és minden szabályt, s a másikért égő szeretetet, minden más törvény fölé helyezze. …

Életemnek egy nagyon nehéz időszakában láttam először a Padlás c. színházi darabot, aminek akkor felnőttként is úgy tudtam örülni, mint egy egészen kicsi gyerek. Csak ott eszméltem rá, hogy a „Szilvásgombóc” dal ebben szerepel, s ugyancsak ott jöttem rá, hogy az egyik kedvenc dalom, a „Fényév távolság” is, ebben a musicalben hangzik fel először. …

Csak félve ejtem ki a nevét, nem azért, mert az övéi ki sem merték ejteni, és mást mondtak helyette, amikor kiolvasták. Nem azért, mert Ő a Hatalmas, a Fenséges, mert Ő az, aki a végtelen messzeségből és távolságból a lehető legközelebb jött hozzánk. Nem azért, mert úgy neveltek, hogy félnem kellene tőle, s nem is azért, mert félve félem Őt, hanem azért, mert Ő az egyetlen az életemben, akit egyáltalán nem értek. …

Kevés feltűnőbb majomfaj él ezen a földön, mint a mandrill, amelyik színpompás, jellegzetes külsejével már messziről felismerhető lenne, ha nem a sötét őserdőkben érezné a legjobban magát. Talán ezért is van, hogy alul és felül rikító színekben pompázik, hogy csoportjának tagjai fel- és megismerjék. Általában az állatvilágban a rikító színek, a jellegzetes faji megkülönböztető jelzések mindig valami elemit jelentenek, a túlélés, a szaporodás vagy éppen a táplálkozás terén. …

Ígérem, hogy lassan leszokok a Való Világról, de még most utoljára hadd töprengjek el egy kicsit mindarról, ami a szemünk láttára történik. Már annak a szeme láttára, aki nézi, de (ha ajánlhatok valamit) egy részt érdemes mindenkinek végigcsodálkoznia, ha ez a magyar átlag, akkor azért, ha pedig nem, akkor meg azért. Félelmetes jellemrajzok vannak benne a magyar gondolkodásról, a különböző élethelyzetek kezeléséről, s a szemünk előtt lesz valósággá őseink mondása, miszerint: a kutya is jó dolgában vész meg. …