Kicsit visszarepülünk a múltba, egészen 1977-ig, amikor is New Yorkban áramszünet volt. De nem gyengén, hanem teljesen és tényleg. Este 9:30 környékén minden elsötétült, leálltak a metrók, a légkondik, a gyárak, az intézmények is csak egy darabig bírták a saját generátoraikkal. Közel hétmillió ember maradt áram nélkül, s várta a sötétben, hogy majd történik valami. …
Kicsit félek srácok attól, hogy le merjem-e írni, mert mindig bajban vagyok, amikor elkezdem ezt a : „amikor én még kissrác voltam” monológot. Egyrészt mert én is utáltam, amikor nekem ezzel jöttek, meg abban sem hiszek, hogy érdemes messze menő következtetéseket levonni a „bezzeg az én időmben” kezdetű népénekekből. …
Egyszer az egyik nagy kedvencemtől olvastam egy megdöbbentő mondatot, s mivel szoktam neki hinni, hát ezt is elhittem, de nem ment le egyszerűen a torkomon. Azt írta az én gurum, hogy számos utazása és kalandozása során gyakran találkozott a Lélek itt felsorolt gyümölcseivel, de szinte mindig keleti – főleg buddhista – környezetben. …
Egy ideje magunknak sütjük a kenyeret, egyrészt mert kihívásnak éreztem visszatérni a gyökereinkhez, s mint hajdan nagyanyáink átélni az egyik legalapvetőbb élelmiszerünk születését, másrész elegem volt a kenyérnek nevezett szörnyűségekből. Adalék, meg miegymás, meg esetleg egy kis liszt is van benne, de két nap alatt tönkre megy, ehetetlen, morzsálódik, és nem szívesen adom a gyerekeimnek. …
Sohasem volt Tankcsapdás korszakom, de azért bele-bele tudtam feledkezni egy-két olyan gondolatba, aminek a megénekléséhez én sohasem voltam elég bátor. Nagyon régről dübörögnek azok a sorok, amik aktuálisan velünk, egyházi, papi vagy csak valláshoz kötődő emberekről szólnak. Nem volt kihegyezve speciálisan erre a fülem sohasem, de azért van olyan gondolat, ami hihetetlen aktualitással bír még manapság is. …
Van egy furcsa vízióm, amit csak ritkán látok, főleg mert kevés időm van nézni, meg, mert nem sok normális dolog megy benne. Egyszer egy hétköznap délelőtt éppen beteget jelentettem, fázástól rázva lázasan arra gondoltam, lássuk hát azt a víziót! Tele vízió volt, mert ez időben telis tele volt unalmasabbnál unalmasabb vásárlásra buzdító műsorokkal. …
Aki ismeri a hasonló című sorozatot (ami a Homelandorigi néven fut és alapvetően nem rossz, de a cselekmény elhúzása sokat ront a film élvezeti értékén… bőven elfért volna három évadnyi cselekmény egy évadnyi részben is, de ez csak olyan soprivate vélemény) az próbáljon kicsit elvonatkoztatni a kémek és terroristák világától. Most nem egy távoli ország titkosügynökösdi játéka van terítéken, hanem az önkritikai érzékünket teszi próbára ez a mai igeszakasz. …
Ne haragudjatok meg, de ma nincsen vicces story, nincsen elmés bevezetés (Lehet, hogy máskor sincs, de legalább én élvezem :).) csak egy egyszerű vallomás. Ha egyszer valaki előállna azzal az őrült ötlettel, hogy csak egyetlen egy mondat maradhat meg bennem, az agyamban, a szívem legmélyén a Biblia mondatai közül, akkor én ezt az egyet választanám. …
Nem Mr. Popper, nem Táncoló talpak, de még nem is a Pingvinek vándorlása ihlette a ma reggeli szösszenet bevezetőjét, hanem egy karikatúra, amit nem tudom már hol láttam. Te valahol pár sorral feljebb látod. A kép azért fogott meg, mert valami hasonló döbbenetet szül bennem, mint az apostol szavai. A képen a pingvinek elmondják Robertnek, hogy akármennyire is azt gondolta, hogy ő pingvin, sajnos nem az, őt örökbefogadták. …
Van egy furcsa rémálmom, ami igazán rémessé és valóságossá 2004-ben vált, amikor is a magyar mozik a műsorukra tűzték az „50 első randi” c. filmet. Persze nem azért, mert megint a balfék Adam Sandler került a vászonra, már megtanultam megbocsátani a létezését, hanem sokkal inkább azért, amit – az amúgy kivételesen bűbájosra sikerült film – megmutat. …
Kedves Ádám! Ma többször is figyeltelek, ahogy próbáltál megküzdeni önmagaddal, az előtted álló feladatokkal, mindazzal, amit hátrahagytál, s mindazzal, ami előtted tornyosul. Figyeltem, ahogy elmélyülsz, s az olvasott sorok mögött felsejlenek a kérdéseid, ahogy kacagsz valamin, amin lehet, más csak sírni tudna, ahogy majd felrobbansz, amikor valami számodra emészthetetlent hallasz…
Mindenki csinál ostobaságot! Igen, jól hallottad: MINDENKI !!! Ez alól nincsen kivétel, még akkor sem, amikor olyan nagy és szent emberekről beszélünk, mint a Biblia jól ismert szereplői. Talán pontosan azért, mert az ember mindig is ember marad, és az ember nem tud teljesen feddhetetlen lenni, vagyis bennünk van mindig a hibázásnak a lehetősége. …
Láttál már kesztyűt csak úgy heverni a polcon, vagy odadobva a fogas aljára? Csak fekszik magatehetetlen, nem csinál semmit, s nem is jó semmire, míg meg nem történik a csodás átváltozás. Mert valaki odalép, megfogja, és a kezére húzza. Abban a pillanatban, az eddig funkciótlan, semmire sem jó ruhadarab megelevenedik, s képessé válik a legnagyobb dolgokra. …
Ha írok egy szösszenetet „fészbúkra”, aznap tizenöt ember „likeolja”, ha netán felteszek pár új családi képet, azt majdnem húsz ember. Ha mondjuk, Geszti Péter írja ki, hogy mindenki nézzen X-faktort, azt már háromszáz ember „likeolja”, és a Family Guy „fészbúk” oldalán feltett új képekre 20.816 ember mondta (ez esetben klikkelte) azt, hogy neki ez tetszik. …
Csodálkozom, hogy mindazt, amit szüleink és nagyszüleink munkával és hittel felépítettek, azt mi pillanatok alatt képesek vagyunk lerombolni, akár csak azzal is, hogy tudomást sem veszünk róla. Csodálkozom, hogy az ember önmagán kívül képtelen másokat is szeretni, s csak az számít neki, hogyan lehet ő több, erősebb s mindenkinél hatalmasabb. …
Biztosan a mondai műveltségem teszi ( ezt honnan szedtem? 🙂 ), de alapvető fenntartásaim vannak bizonyos szakmákkal esetleg hivatásokkal, amiket csakugyan megterhelt és beárnyékolt a mondai esetleg nyomdai homály. …
Te még nem is éltél akkor, amikor ilyen címmel befutott az akkori idők egyik legsikeresebb kult- filmje, amiből aztán Jerry Bruckheimer ötlete és producerkedése nyomán sikerült megcsinálni a Nicolas Cage és Angelina Jolie nevével fémjelzett muvit …
Megígérem, hogy ebben az évben nem lesz több latin mondás, de mint mindig, most is a legjobb maradt a végére. Persze ehhez is van egy „fedősztori”, ami elég hitelesnek tűnik, tekintve, hogy Titus Lívius is megemlékezik róla „A város alapítása” című munkájában. …
Szeretem a meséket, talán azért, mert édesanyánk rengeteget mesélt vagy olvasott nekünk, aztán pedig engedte, hogy mi is olvassunk, szinte faljuk a meséket. Persze megvolt annak a sorrendje, hogy melyik mesét vehettük kézbe, hiszen a könnyebb és érthetőbb mesékkel kezdtük, majd egyre mélyebbre és mélyebbre ástuk magunkat ezekben a rejtélyes világokban. …
Te szoktad mondani, hogy tele a világ férfiatlan férfiakkal, olyanokkal, akik kívülről talán még férfinak is tűnnek, de legbelül nagyon nem azok. Gyerekek vagy kisfiúk, akiknek lehet, hogy anyuci, vagy esetleg egy pesztra kell, de semmi esetre sem egy ízig-vérig nő. Te szoktad mondani, hogy az ebben a legrosszabb, hogy ők maguk sem tudják önmagukról, hogy nem a borosta, nem a macsó tekintet és nem a bicepsz teszi csupán a férfit, sőt, talán pont nem ezek a dolgok fontosak. …
Így van ez. Egyesek ilyenek, mások meg nem. Egyesek tanulnak, mások meg nem. Egyesek érzékenyek a világ dolgaira, mások meg nem. Ha van igazi katasztrófa ezen a világon, akkor az-az, hogy mi emberek így gyártunk kategóriákat, egyeseket köreinkbe emelve, másokat meg onnan kizárva. Látott már ilyet az emberiség, amikor ez a fajta különbségtétel emberek millióinak életébe került. …
Néha van az-az érzésem, hogy Isten nem akar benne lenni a kis életsztorijaimban, vagy legalábbis messzire elkerüli azokat a helyzeteket, amiben igazán érezni akarnám a jelenlétét. Ezek azok az esetek, amikor csak „úgy” történnek a dolgok, minden isteni és csodálatos közbeavatkozás nélkül. …
Nem mintha igazat adnék Mr. Darwinnak, de azért elnézve egy-két furcsa emberi szituációt, el szoktam azon gondolkodni, hogy mennyire jól megfér az emberben az állati és az emberi viselkedésforma egyaránt. Sőt! Az ember még nagyobb állatságokra képes, mint bármelyik emlőstársa, vagy bármelyik faj az állatvilágból. …
Kevés dolog van az emberi természetben, amely olyan sokat elárulna annak igazi voltáról, mint a hála, legyen szó magáról az érzésről, vagy akár a kiváltó okról. Ha meg tudod mondani, hogy mi az, ami téged igazán hálássá tesz, akkor szépen lassan el is jutsz önmagad egy mély és nagyon fontos értelmezési szintjére. Mint ahogyan az is sokat elárul egy emberről, hogy tud-e még egyáltalán hálát érezni mások iránt. …
Viharok voltak, vannak és lesznek. Elborzadva figyeltem 2011-ben a légi felvételeket, amelyeket Japánban a Tsunamiról készítettek. A hihetetlen erejű földrengés után a szökőár nekiindult, és szó szerint semmi nem álhatott az útjába. Együtt sodorta a luxushajót a bádogkunyhóval, az autókat a házak előtt álló fákkal …
