Gyerekkoromban talán a Larousse kiadónak volt egy több kötetes bibliája, ami képregény formában írta le a jobbnál-jobb bibliai történeteket. Nagyon igényes volt, ráadásul biblikus is, és persze engem kamaszként teljesen elkápráztatott a sok hero meg fighting, meg az, hogy ez az egész a Bibliában van benne. Sokáig próbáltam megszerezni felnőttként, de az antikváriumok nem sok jóval kecsegtettek, mígnem két héttel ezelőtt ráakadtam jelenkori kistestvérére, az action bible-ra, ami hasonló értékekkel mutatta meg a biblia izgalmas történeteit. …

Nem tudom szeretitek-e a felnövéstörténeteket, elég érdekes a kategória, pláne, ha valaki a filmvásznat célozza meg vele. Persze vannak kiemelkedően jó alkotások, elég csak a Holt költők társaságára gondolni, de szerintem még egy Karate kölyök is megajándékozhat pár jó pillanattal….

Három pap, helyesebben egy református és egy katolikus pap, no és rabbi barátjuk elmennek a római tengerpartra, s ha már ott vannak, gondolják, meg is mártóznak kicsit. Talán a kaland, talán vicc kedvéért azt is gondolják, hogy mivel senki sincsen a parton, most fürdőnadrág nélkül mennek be a vízbe. Az elméletet hamar tettekre váltják, s irány a víz, nagy beszélgetés, s mire indulnának, annyira belemelegednek a beszélgetésbe …

Biztos mondták már neked is, hogy képmutató vagy. Egyre inkább azt érzem, hogyha valamit jól csinálsz, akkor előbb-utóbb azok, akik nem így tesznek, vagy gondolkodnak, rád fogják sütni, hogy te csak egy képet mutatsz, míg a valóság valami egészen más. (Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet jogos a kritika és ne kellene komoly önvizsgálatot tartanunk!). …

Egy nagyon kedves pedagógus néni beszél, árad belőle az erő, az élet, beszél rólatok kamaszokról. Lassan már 15 perc óta a kedvenc szava az énvakság, mert a kamasz énvak, vagyis nem lát máshogy csak mindent önmagán keresztül, s általában megis áll önmagánál. Így születik meg az új élet, az új személyiség, meg bennem egy új gondolat. Mert ha ez így van, akkor én még kamasz vagyok, s már ezért megéri szakmai konferenciákra járni, felfedezni, hogy ugyanolyanok vagyunk …

A napokban annyiszor hallottam ezt a szűkebb család, tágabb család, származási család stb. kifejezéseket, hogy a könyökömön kikoptatott lyuk mellett azért a fejembe is beékelődött a gondolat, hogy akkor most mi is van életünk legfontosabb közösségeivel. Na, nem azért mondom, mert maga Jézus Krisztus is elég markánsan foglalt ebben a kérdéskörben állást, de ha Ő a kályha, akkor melegedjünk ennél a tűznél. …

Vegyünk egy mondást, mondjuk a „legjobb védekezés a támadás”-t alapul egy kis eszmefuttatáshoz. Adjuk oda ezt a mondást egy olyan embernek, aki ismeri az utca törvényét, éppen annyira, mint a küzdősportok szabályait és filozófiáját! Rögtön azt mondja, hogy ez a mondás nem is igaz, legalábbis így, ezt csak azok találták ki, akik nem tudnak védekezni. …

Néha a legkedvesebb emberek tudnak a legnehezebb helyzetbe hozni. Bizonyára nem szándékosan teszik velem ezt, de nem egyszer szabadult már rám egy-két olyan tag, aki egy nagyon kedves ismerősömtől kapta meg az elérhetőségeimet. Na erre szokott az agyam el-elcsöppeni, vagy leakad a gépszíj, ki, hogy hívja. …

Tehát a gyerek nem az enyém, hanem az Istené. Tőle kapom azzal a felelősséggel, hogy Neki adom majd vissza. Szóval tessék velük úgy bánni, mint mindennel, ami az Istené!