Annyi minden van az életben, amire érdemes és kell is felébredni. Szerelmes csók, vidám madárdal, távoli templom hívogató harangja, ezek mind-mind kellemesen határozzák meg az adott napot. Bő öt éve azon a bizonyos májusi reggelen nekem csak egy berregés jutott, hiszen az okostelefonom még okosabb applikációja nekem is a tudtomra adta a nagy hírt: Conchita Wurst alias Thomas Neuwirth nyerte meg a 2014-es eurovíziós őrület döntőjét! …
Villódzó fények, teltházas aréna, house és trance, látványos megamix, és persze a leglényegesebb a fehér dresscode. Ezen a csodaszép vasárnapon igazi fiatalos téma, hiszen az előző mondaton, szerintem az ötvenplusszos korosztály szavanként kell, hogy átrágja magát. Mentségükre legyen mondva, nekem is kis időbe került, míg felfogtam mit is írtam le! …
Szoktam lelkesedni magyar alter és/vagy garázs zenekarok irányába, tetszik az-az őszinte szöveg és zene, ami néha nélkülöz minden előzményt, és csak úgy, Mr. Bean-ként becsapódnak a magyar zenei élet hideg macskakövére. Egyszer volt egy ilyen, bennem lelkesedést szülő magyar zenekar, a K.É.N., ami nem a speciális szagáról, hanem a zenekari tagok magasságkülönbségéről kapta a nevét (remélem legalábbis, hogy a magasság volt a lényeg). …
Az Isten által kitalált és megálmodott új világ, tényleg kegyetlen szép lesz, mivel semmi sem marad a régiből, hanem minden elpusztul, vagy pedig újjászületik. Az a világ, amelyik nap, mint nap képes volt önmagát mindenek fölé emelni és helyezni, az a világ elbukik és elpusztul. …
Gimis vallástanárom szerint Isten báránya és birkája között minőségi különbség van, már csak azért is, mert ez utóbbira az Istennek semmi, de semmi szüksége sincsen. Vagyis a bárány és a birka közel sem azonos fogalmak, még akkor sem, ha mi e kettőt szeretjük durván összemosni. Birka a pörkölt, a nép, az elvtelen bólogatás, a mindenre csak egybehangzó beeeeee-t bégető tömeg, ez mind birka. A bárány a szelíd, az önmagát áldozó, a gyapjat adó, a melegséget sugárzó, az önmagát és övéit védelmező. …
Ez a tipikus Nyuszika meg a létra story, de hívhatnám a könnyeb útnak is, mert káromolni, meg szidni, meg gyalázni mindig sokkal egyszerűbb, mint kérni, önvizsgálni, beismerni, meg megalázkodni. Ha csak arra gondolok, hogy ma mennyi káromlás, mennyi szidás, mennyi gyalázkodás hangzik el az emberek szájából egymásra vagy éppen a Jó Istenre, vagy akár az Isten által teremtett világra, akkor azt hiszem, tényleg itt a világ vége. …
Vihar előtt majd szétreped a fejem, lüktet, zakatol, olyan mintha valaki az idegszálaimon akarna táncórákat venni. Érzem, hogy valami közelít, valami nálamnál sokkal nagyobb és hatalmasabb, amit nem uralhatok, nem győzhetek le, aminek teljesen ki vagyok szolgáltatva. Vihar előtt zavart vagyok, nyomott vagyok, erőtlennek és kiszolgáltatottnak érzem magam. …
Egyszer régen, amikor még volt erő és kedv dolgozni, vagy csak azt híresztelték, hogy van, akkor nagyon fontos volt, hogy legyen egy olyan jelkép, ami kifejezi mindazt, amit a munka jelent, vagy kellene, hogy jelentsen. Aztán persze koronként ezek a jelképek változtak, alakultak, de mindig megpróbálták jól-vagy rosszul kifejezni mindazt, amit a munka jelent. …
„… és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek.” (5.) Mivel friss az élmény, legjobb, ha még az elején kiírom magamból, mielőtt komoly károkat okoz bennem, jobb az ilyenen amúgy is túlesni. Az úgy volt, hogy mi fiúk meg szerettünk volna nézni valami félőset. Ilyenből kettő volt terítéken, az egyik a Feláldozhatók 2, ami a horror csúcsa,mert…
A Sátánról kevesen tudnak jól és találóan írni, így én meg sem próbálom, inkább olyanokat hívok segítségül, akiknek ez tényleg megy. Most kivételesen kihagyom azokat a filmes lehetőségeket, amik tényleg minőségi módon foglalkoznak a Sátán személyével vagy a Gonosz kérdésével (Rosemary gyermeke, Az ördög ügyvédje, Mr. Frost), mint ahogy a rémisztően gagyi sem fog érdekelni (Ördögűző, Ómen, Ítéletnap, Stigmata). …
Volt egy barátom, aki olyan leleményességgel élte ingyen az életét, hogy sikerült pár év alatt minden tiszteletünket kivívnia. Nagy túrázós volt, sokat volt úton, aztán amikor már nem kellett, hogy úton legyen, ő akkor is nekiindult, s úgy élte a nagyváros szívében a nomádok életét, mintha tényleg nem lenne állandó fedél a feje fölött. …
Mindenkinek volt gyerekkorában egy tuti biztos rejtekhelye, ahová el lehetett dugni a nagyon fontos dolgokat. Fémdobozban igazi kincsek, évek óta gyűjtött kártyák, bélyegek, vagy csak amit elloptunk a tesóktól, hogy egy kicsit bosszantsuk őket. Aztán évek múlva esetleg megtalálod a régi kincseket, kicsit örülsz, vagy kicsit nosztalgiázol, de milyen jó kis rejtekhelyed volt, megőrzött neked valamit a múltból. …
„Ej mi a Kő!?” – avagy egy kis jövőképformázás Kő Olivér módra! Mert ugye történt egyszer, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap meghívta egy rövid mesterkurzus erejéig a világhírű forgatókönyv íróból megszületett rendezőzsenit, Oliver Stone-t, hogy egy kicsit inspirálja a magyar filmes szakma ifjú titánjait. …
Azt hiszem a 2011-es nagy japán tsunami után láttam életem legmegdöbbentőbb katasztrófa utáni tévés felvételét. Nem az döbbentett meg igazán, hogy micsoda pusztítást végzett a természet, habár az is elég megrázó volt. Közel 16.000 halott, 6000 sebesült, 127.000 teljesen megsemmisült épület, na és egy sérült atomerőmű, elég megdöbbentő látvány volt. …
Minden nemzetnek meg van a maga bitter-je, ami ugye a gyomorkeserűt jelenti, ez olyan égetett szeszes ital, aminek erős kesernyés utóíze van. Mondjuk a mi magyar unicumunk pontosan ilyen, édesen-kesernyés, miközben nagyon finom, sokszor nehéz is eldönteni, hogy miért is isszuk. Azért mert finom, vagy azért mert keserű, vagy azért mert unicum. …
Ha mond neked bármit is Mason és Steinberg neve, akkor te egy szerencsés ember vagy, mivel sikerült olyan „cooltourgyöngyszemekbe” beletekintened, mint a Bud Spencer és Terence Hill életmű. Ennek az egyik legjobb darabja az a „Nyomás utána”, amiben a fenti két karakter, mint CIA ügynök szerepel, persze tévedésből, persze, hogy jópofa poénokkal és hatalmas pofonokkal. …
A sokat sejtető cím mögött a nagy dilemma áll: ki vagy mi az életünk középpontja? Cizellálhatjuk is, ki és mi körül forog az életünk, mi irányít, mi motivál?! Annyira nem akartam direkt lenni, de kivételesen ez a téma ér annyit, hogy tényleg megkérdezzem: Neked ki az Istened?! Annyira durva ez a vízió a világ végéről, amikor az emberek első egyharmada szörnyethal, a többi meg menekül a szokásos útvonalon, oda és azokhoz, akiktől segítséget várnak. …
Ma arra teszek kísérletet, hogy összehozzak egy magyar népmesét, egy sörreklámot és a Jelenések könyvét. A kísérlet azért is érdekes, mert ebben a három alkotásban egy nagyon speciális halál motívumot fogunk megnézni, illetve annak fejlődését végigkövetni. A magyar népmese talán olyasmi címet visel, mint az “Örök életre vágyó királyfi”, s a címhez hűen, a királyfi annyira szeretné az örök életet, hogy elmegy és meg is találja azt a birodalmat és országot, ahol a halálnak már nincsen hatalma. …
„Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben, mintegy fél óráig.” (1.) Kisdiákként sohasem értettem, hogy miért kell egy perces néma csendben megállnunk akkor, amikor megemlékezünk valami múltbeli fontos dologról, vagy fontos személyről. Nem értettem, hogy mit használ a múlt áldozatainak az, ha én egy percig (ami mindig vagy egy fél volt, vagy négy…
Emberként az életünket körbe vesszük olyan dolgokkal, amik kényelmet, biztonságot, megfelelő komfortérzetet adnak. Kőházban, drótokon futó árammal, a levegőben terjedő internetkapcsolatokkal, falak és keretek között, amik talán a biztonság látszatát keltik. Az ember abban az illúzióban szeret élni, hogy biztonságba tudja helyezni magát, miközben fel sem fogja, hogy a kereteink csak addig jelentenek kényelmet és biztosat, amíg ki nem derül kik is vagyunk valójában. …
Kevés olyan film van, amin le tudom mérni a saját lelki fejlődésemet, éppen ezért becsülöm meg azt a keveset, ami ebben a műfajban nekem adatott. A filmek világában otthonosan mozgók most találgatnak, hogy vajon Bergman, vagy Pasolini hatott így rám, de ezeknél egyszerűbb a helyzet. Jiri Menzel rendezte, Hrabal írta, és kapott egy Oscart, csakhogy emeljem a tétet. Igen, a “Szigorúan ellenőrzött vonatok” az a film, amin én mérem magam. …
Most nem az ugyanilyen címen futó amerikai thrillerről lesz szó, habár nagy a kísértés, mivel az a Helen Miller játsza a főszerepet benne, aki “A királynő” kiràlynőjéért Oscar díjat is kapott, talán még 2007-ben. Sokkal inkább arról szeretnék ma nektek írni, hogy mit is kezdjünk a bennünk lévő sérelmekkel, jogos vagy jogtalan bosszúvággyal. …
Egyszer hallottam valamelyik szeretetszolgálat fő-fő-főképviselőjét, aki éppen észak-koreai látogatását ecsetelte. Mármint nem valami fertőzést gyógyítgatott, hanem élménybeszámolót tartott az őrületről. Mert – ahogy elmondta – a szervezett őrület a legizgalmasabb és egyben a legfélelmetesebb is. …
„és így szóltak hatalmas hangon: – Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!”(12.) Talán mondanom sem kell, vagy, ha mégis, akkor pedig csak közhelyeket tudnék puffogtatni, hogy nincsen olyan ember, aki ne vágyna erőre, hatalomra, gazdagságra, bölcsességre, tisztességre,…
Az is lehetne ennek az igeszakasznak az aktualitása, hogy nem mindenkinek adatik meg a „nagyon sírni” lelkiállapot. Ha eddig nem próbáltad, akkor adj hálát az Istennek érte, mert nagyon sírni csak az tud, akiben mérhetetlen fájdalom van. Az a fajta és féle fájdalom, amit nem gyógyít meg orvos, ami nem beszélhető ki ilyen vagy olyan lélek- vagy agyspecialistáknak. …
