Aki volt már szerelmes, az tudja: megmagyarázhatatlan sokszor, hogy mit miért is érzünk. Miért dobban akkorát a szívünk, miért ő tud megnevettetni igazán, miért érezzük magunkat úgy a közelében? Miért ő és miért nem más valaki? Miért pont őt választom? Ő a legtökéletesebb, a legjobb, a leginkább nekem való? Persze, hogy nem lehet ezeket a kérdéseket valami objektív mérce alapján megválaszolni, hiszen a szerelem vaksága pontosan abban rejlik, hogy nem ész érvek alapján válogat. …

Miközben elmélkedtem ennek a szakasznak a mélységén, eszembe jutott a sok okosság mellet némi bolondság is, kezdem ezzel, hátha ez elvezet minket az igazsághoz. Valahonnan nagyon régről sejlett fel bennem a történet, amikor Rebeka panaszkodik férjének Ábrahámnak. – Te Ábrahám! Azt veszem észre, hogy mostanában sokkal gyakrabban csókolgatod a mezüzét, mint engem! Erre férje szája szegletében hamiskás mosollyal csak ezt jegyezte meg: – Drága Rebekám! Ha majd te lógsz az ajtófélfán, akkor téged foglak többet csókolgatni! …

Még nem nagyon volt részem ilyen örökséges történetben, hála Istennek olyan emberek vesznek körül, akik hasonló könnyed nemtörődömséggel viseltetnek az ilyen és ehhez hasonló dolgok iránt. Magyarul, ha lett volna is min, akkor sem marakodtunk, többet ér az ember lelki békéje, mint az elsőre értékesnek tűnő tárgyiasított emlékek. …

Sokféle írás és gondolat látott már napvilágot Európa haláláról, a keresztyén kultúra visszafordíthatatlan romlásáról, a mindent bekebelező iszlámról… sem pro és sem kontra nem szállnék be egy ilyen vitába, csak szemet szúrt nekem valami, amit jobb, ha ma kiadok magamból. Európa sohasem volt csak keresztyén, hanem sokkal inkább egy zsidó-keresztyén kultúra örökösei vagyunk. Akik most el is klikkeltek innen, mert a Saul fia győzelmének sem tudtak szívből örülni, azok is ugyanennek az örökségnek a hordozói. …

Mindig kiakaszt, amikor egy-egy közösségi vagy egyéni életgyakorlat okát és eredetét kutatva, a válaszok-válaszát, az örök és mindenre alkalmazható: „Ez a szokás…” kezdetű mondatot kapom. Miért van ez így? Mert ez a szokás! Ennyi. Megfellebbezhetetlen, ellentmondást nem tűrő, mert mi ezt így szoktuk csinálni. Különösen is idegesítő ez akkor, amikor a keresztyén ember életében, vagy a keresztyén közösség életében találkozom ezekkel a válaszokkal. …

Gyönyörű tavasz van, legalábbis nálam. Madárcsicsergés, napsütés, gyereknyüzsi, az egyik „kísérletitankönyvet”, a másik „szirmaigergőt” tanul. Én meg gyönyörködöm bennük, a rendben, az izzadtsággal elért tavaszi nagytakarítás tünékeny tisztaságában. Felsóhajtok, mert olyan jó ilyen napokat is megérni, nem rohanni, csak úgy gyönyörködni mindabban, amit Isten enged megélnem. …

Nem vagyok sorozatfüggő, de azért én is megnézem a napi betevőt, pláne ha mondjuk, nyolc felett teljesít az ájemdíbín. Csak azért nem ajánlgatom, mert a korosztályos besorolása elég ellentmondásos, a svédek megnézették a 15 évesekkel is, míg az oroszok szigorúan a 18 feletti kategóriába rakták. Mindenesetre a Híd (Bron/Broen) című bűnügyi sorozat hamar belopta magát a szívembe, nemcsak azért mert szeretem a skandináv …

Az ígéret szép szó, ha megtartják… igen, ha megtartják. Kicsiny kis országunkban már itt elkezdődnek a bajok, mert sajnos ígérgetni mindenki szeret, de a kivitelezéssel már igen nagy bajok vannak. Ha jól emlékszem volt olyan államtitkárunk, aki az éves keretének tízszeresét elígérte pár hónap alatt. Az ígérgetés nagyon jó kis kampány, ígérj nagyot, ígérj sokat és megkapod a hőn áhított dolgokat. …

Velem is megesett már, hogy sokat bolyongtam, csak körbe és körbe, egészen reménytelennek tűnő módon. Miközben meneteltem, hamar elfogytak a zsoltárok, a lelket erősítő énekek, a testet acélozó motivációs gondolatok, kikopott a számból Krisztus vagy Buddha összes bölcsessége. …

Mielőtt kielemezzük, hogy miért is gonosz dolog a személyválogatás, gyorsan szögezzük le, miért is jó és helyénvaló. Legyetek személyválogatók akkor, amikor szerelmet vagy barátot választotok. Válogassatok, méricskéljetek, szűrjétek meg ki az, aki megérdemli, ki az, akivel megéri, ki az, akivel működik. Legyetek személyválogatók akkor, amikor magatoknak választotok emberi kapcsolatokat, nem mindegy, hogy kivel dolgozol, szórakozol vagy élsz együtt. …

Azt hiszem, Isten olyan dolgokat adott nekünk embereknek, amik kiemelnek, vagy ha mernénk élni a lehetőségeinkkel, akkor kiemelnének minket az állatok közül. Persze az ember nem feltétlenül akar kiemelkedni kedves szőrős emlős barátainak hatalmas csapatából, ami, lehet, hogy már csak keveseknek szúr szemet ebben a mai világban. …

Kicsit félek srácok attól, hogy le merjem-e írni, mert mindig bajban vagyok, amikor elkezdem ezt a : „amikor én még kissrác voltam” monológot. Egyrészt mert én is utáltam, amikor nekem ezzel jöttek, meg abban sem hiszek, hogy érdemes messze menő következtetéseket levonni a „bezzeg az én időmben” kezdetű népénekekből. …

Egyszer az egyik nagy kedvencemtől olvastam egy megdöbbentő mondatot, s mivel szoktam neki hinni, hát ezt is elhittem, de nem ment le egyszerűen a torkomon. Azt írta az én gurum, hogy számos utazása és kalandozása során gyakran találkozott a Lélek itt felsorolt gyümölcseivel, de szinte mindig keleti – főleg buddhista – környezetben. …

Egy ideje magunknak sütjük a kenyeret, egyrészt mert kihívásnak éreztem visszatérni a gyökereinkhez, s mint hajdan nagyanyáink átélni az egyik legalapvetőbb élelmiszerünk születését, másrész elegem volt a kenyérnek nevezett szörnyűségekből. Adalék, meg miegymás, meg esetleg egy kis liszt is van benne, de két nap alatt tönkre megy, ehetetlen, morzsálódik, és nem szívesen adom a gyerekeimnek. …

Sohasem volt Tankcsapdás korszakom, de azért bele-bele tudtam feledkezni egy-két olyan gondolatba, aminek a megénekléséhez én sohasem voltam elég bátor. Nagyon régről dübörögnek azok a sorok, amik aktuálisan velünk, egyházi, papi vagy csak valláshoz kötődő emberekről szólnak. Nem volt kihegyezve speciálisan erre a fülem sohasem, de azért van olyan gondolat, ami hihetetlen aktualitással bír még manapság is. …

Van egy furcsa vízióm, amit csak ritkán látok, főleg mert kevés időm van nézni, meg, mert nem sok normális dolog megy benne. Egyszer egy hétköznap délelőtt éppen beteget jelentettem, fázástól rázva lázasan arra gondoltam, lássuk hát azt a víziót! Tele vízió volt, mert ez időben telis tele volt unalmasabbnál unalmasabb vásárlásra buzdító műsorokkal. …

Aki ismeri a hasonló című sorozatot (ami a Homelandorigi néven fut és alapvetően nem rossz, de a cselekmény elhúzása sokat ront a film élvezeti értékén… bőven elfért volna három évadnyi cselekmény egy évadnyi részben is, de ez csak olyan soprivate vélemény) az próbáljon kicsit elvonatkoztatni a kémek és terroristák világától. Most nem egy távoli ország titkosügynökösdi játéka van terítéken, hanem az önkritikai érzékünket teszi próbára ez a mai igeszakasz. …

Ne haragudjatok meg, de ma nincsen vicces story, nincsen elmés bevezetés (Lehet, hogy máskor sincs, de legalább én élvezem :).) csak egy egyszerű vallomás. Ha egyszer valaki előállna azzal az őrült ötlettel, hogy csak egyetlen egy mondat maradhat meg bennem, az agyamban, a szívem legmélyén a Biblia mondatai közül, akkor én ezt az egyet választanám. …

Nem Mr. Popper, nem Táncoló talpak, de még nem is a Pingvinek vándorlása ihlette a ma reggeli szösszenet bevezetőjét, hanem egy karikatúra, amit nem tudom már hol láttam. Te valahol pár sorral feljebb látod. A kép azért fogott meg, mert valami hasonló döbbenetet szül bennem, mint az apostol szavai. A képen a pingvinek elmondják Robertnek, hogy akármennyire is azt gondolta, hogy ő pingvin, sajnos nem az, őt örökbefogadták. …

Van egy furcsa rémálmom, ami igazán rémessé és valóságossá 2004-ben vált, amikor is a magyar mozik a műsorukra tűzték az „50 első randi” c. filmet. Persze nem azért, mert megint a balfék Adam Sandler került a vászonra, már megtanultam megbocsátani a létezését, hanem sokkal inkább azért, amit – az amúgy kivételesen bűbájosra sikerült film – megmutat. …

Kedves Ádám! Ma többször is figyeltelek, ahogy próbáltál megküzdeni önmagaddal, az előtted álló feladatokkal, mindazzal, amit hátrahagytál, s mindazzal, ami előtted tornyosul. Figyeltem, ahogy elmélyülsz, s az olvasott sorok mögött felsejlenek a kérdéseid, ahogy kacagsz valamin, amin lehet, más csak sírni tudna, ahogy majd felrobbansz, amikor valami számodra emészthetetlent hallasz…

Mindenki csinál ostobaságot! Igen, jól hallottad: MINDENKI !!! Ez alól nincsen kivétel, még akkor sem, amikor olyan nagy és szent emberekről beszélünk, mint a Biblia jól ismert szereplői. Talán pontosan azért, mert az ember mindig is ember marad, és az ember nem tud teljesen feddhetetlen lenni, vagyis bennünk van mindig a hibázásnak a lehetősége. …

Láttál már kesztyűt csak úgy heverni a polcon, vagy odadobva a fogas aljára? Csak fekszik magatehetetlen, nem csinál semmit, s nem is jó semmire, míg meg nem történik a csodás átváltozás. Mert valaki odalép, megfogja, és a kezére húzza. Abban a pillanatban, az eddig funkciótlan, semmire sem jó ruhadarab megelevenedik, s képessé válik a legnagyobb dolgokra. …

Csodálkozom, hogy mindazt, amit szüleink és nagyszüleink munkával és hittel felépítettek, azt mi pillanatok alatt képesek vagyunk lerombolni, akár csak azzal is, hogy tudomást sem veszünk róla. Csodálkozom, hogy az ember önmagán kívül képtelen másokat is szeretni, s csak az számít neki, hogyan lehet ő több, erősebb s mindenkinél hatalmasabb. …