Furcsa ez a világ. Erre persze nem ma jöttem rá, de van megint egy friss élményem, ami kapcsán meg kell, hogy nyomjam a share gombot az életem virtuális felületein. Egyrészt beléptem abba a korba, hogy a fiamat sportorvoshoz kell vinnem, mert csak akkor kosarazhat meccseken is, ha igazolt játékos, ahhoz meg ugye kell a sportorvos. …
Nagyon nem is kell őt bemutatnom, hiszen mára már mindenki megismerte a nevét, még akkor is, ha úgy általában nem sok infónk van az extrém sportolókról. Felix Baumgartner nevét 2012-ben mindenki megjegyezhette. Több világrekord is az ő nevéhez fűződik, mert ez az osztrák pilóta és ejtőernyős ugrott már szinte mindenhonnan, ahonnan normális ember meg sem próbálná. …
Pistike hazamegy a suliból és mondja az apjának, hogy az egyik órán az elmélet és gyakorlat közti különbségről tanultak, de sajnos ő még mindig nem érti. Apuka gyorsan rögtönöz, hogy segítsen a fiának: – Na fiam. Menj oda anyádhoz, kérdezd meg tőle, hogy 1.000.000 Ft-ért, hajlandó lenne-e csókolózni bárkivel. Pistike odamegy, megkérdezi, anyuka válaszol: – Persze kisfiam, az rengeteg pénz, ránk fér! Pistike visszamegy az apjához, mire ő egyből küldi is tovább. …
Nem vagyok biztos benne, hogy mindenki számára ismerős lesz a helyzet, de ha a saját életedből nem is tudsz rá példát hozni, talán lesznek a környezetedben olyan gyerekek, akiken meg lehet figyelni ezt a jelenséget. Amikor „A” felségjelű kisgyerek akar valamit a „B” felségjelű kisgyerektől, s a legfrappánsabb megoldást választva megkéri „C” azonosítójú barátját, hogy keresse fel „B”-t, esetleg az általa megbízott „D”-t, hogy egyeztessenek az adott ügyről. …
Csortos Gyuláról mesélték (ha most nem ugrik be hirtelen ki az, akkor google a legjobb barátod, ha nincs időd, akkor legyen elég annyi, hogy zseniális színész, a ’31-es Hyppolitban ő a lakáj), hogy amikor a színházban játszott, akkor rendszerint felületesen tanulta meg a szöveget és mindig a súgóra bízta magát. Egyszer az Ember tragédiája nagy jelenetében, elsötétült minden, s a hatás kedvéért a súgólyuk kicsike lámpáját is le kellett oltani …
A mai intés nemcsak papoknak szól, hanem mindenkinek, akinek fontos az Isten gondviselő szeretete. Az a gondviselő szeretet, amelyik a teljes ráhagyatkozásban mutatja meg igazi önmagát. Isten mindenkori népének tudnia és értenie kell, hogy élete végső nagy biztosítéka nem az, amit önmagának összegyűjt és elraktároz, hanem az a kegyelem, amelyik minden napra kirendeli azt, amiből élnünk kell. …
Az egyik nagy kedvencem az a sztori, amiben egy székely ember és a még székelyebb fia elmennek fát vágni az erdőbe. Vágják a fát, egyiket a másik után, s a székely egyre csak parancsolgat a fiának, hogy üssön nagyobbat, meg ne úgy fogja a baltát, meg ne sóhajtson akkorát, amikor odacsap. Na a fiú megunja, s egy óvatlan pillanatban aztán a balta fokával egy hatalmasat vág az apja hátára. …
A Trónok harca megasorozat egyik csöndes és szürke kis epizódjában, az egykor fényes és dicső múltú királynőt Cersei-t egy apácának látszó szürke alak gyötri folyamatosan azzal, hogy börtönében azt ismételgeti neki: Confess, confess, confess. Valld be, valld meg, ismerd be. Persze a királynő kemény csaj, a folytatás pedig önmagáért beszél, de nem szpojlerezek, tessék megnézni, talán 5. évad közepe. …
Egy fárasztó nap után leeresztve, a szokásosnál is alacsonyabb vérnyomással révedtem magam elé, s mivel még dolgoznom kellett volna, ezért elhatároztam, hogy kicsit felturbózom a 80/42-t. Faluhelyen ilyenkor kimennek kicsit erőlködni az udvarra, fát vágnak, bikát szelidítenek, mittudomén, nekem a jól bevált módszerem ennél azért egyszerűbb. Csak felmegyek a fészbúkra és pillanatok alatt 140/80-ra emelkedik a mérhető értékem, mert ennyi ostobaságot csak ott tudnak összehordani az emberek. …
Egyszer a falusi plébános megszólta a gyülekezetéhez tartozó hentest, hogy nem illik olyan nagy hangon tréfálkozni a papság dolgaival, meg talán mesélhetne más vicceket is, a papos-apácás felhozatalon kívül, mikor a cimborákkal iszik munka után. A hentes – csodák-csodájára – komolyan vette az intést, s letette a nagy esküt, hogy igyekszik ezután jóba foglalni magát, s külön figyel majd arra, hogy kevesebbet tréfálkozzon az egyház dolgaival. …
Szépen lassan sajnos megérem, hogy életem egyik legaktívabb szakaszának ikonjai sorra mennek el előttem, nem kis űrt hagyva ezzel maguk mögött és természetesen bennem. Színészek, zenészek, teológusok, és az én kis menekülő pályám – a főzés – nagy arcai, akik hatottak rám az emberségükkel és a szakmaiságukkal. Különösen is fáj Anthony Bourdain elvesztése, akinél jobb sült csirkét senki nem csinált, és aki őszintébben nem láttatta azt a világot, aminek ő is egyszerre szerelmese és betege volt. …
Az egész azzal kezdődik, hogy Isten utat enged magához. Nem zárja el magától az embert, azt az embert, aki elzárta magától az Istent. Igaz, hogy az Édenen kívül kell mindenkinek boldogulnia, de tehetjük ezt abban a tudatban: Isten teret készít a vele való találkozásra. „Ha valaki közületek áldozatot akar bemutatni az Úrnak…”, akkor arra van lehetősége. Az első lépés az Istené, aki meghív, aki a Kijelentés Sátrához vár, aki engedi, hogy gyere és magaddal hozd az árát a találkozásnak. …
Ha a tegnapi rutinvizsgán átmentetek, akkor irány a forgalom, öveket becsatolni (természetesen mielőtt ellenőriztétek a fékeket, az irányjelzőket, a kormányt, meg amit még akartok), indulhatunk. Nagyon ügyes elindulás volt, kicsit gyorsítsunk, ne tartsuk fel a közlekedő partnereket, tartsuk a sávot, természetesen a belsőt. Rendben, a következő kereszteződésnél balra fogunk menni, aztán pedig felmegyünk az autópályára. …
Nekem még volt, igaz, nem hagyott mély nyomokat bennem. Arra emlékszem, hogy egy nagyon szimpatikus idősödő úriember (az a bizonyos „tisztes őszes halánték, biztos átmész, ha lesz ajándék” forma fickó) volt a vizsgabiztosom. Csak azt volt szabad csinálni, amit ő mondott, se többet, se kevesebbet. Kötelező gyakorlatok voltak, amik már „rutinból” kellett, hogy menjenek, pont azért, hogy ne a forgalomban kezdjünk el szenvedni egy parkolással, vagy egy hirtelen fékezéssel. …
Ha oknyomozó riporter lennék, akkor most szinte levegőt kapkodva, ájuláshatáron jelentkeznék a helyszínről, a háttérben egy fehér templom barna kapuja állna, ami előtt Mariska néni az esti tej adaggal biciklizne el. A bejelentkező szöveg valami ilyesmi lenne: – Teljes megdöbbenésünkre, az oknyomozó riport felvétele közben vált világossá a számunkra, hogy – feltételezésünkkel ellentétben – a református gyülekezetben nemcsak ötletelés folyik, hanem terv szerint mennek a dolgok úgy, ahogyan mennek. …
Aki még nem látta a mini Darth Vader próbálkozásait a ház körül, az azonnal nézze meg az új Passat egyik díjnyertes reklámfilmjét. (Csak, hogy ne kelljen sokat keresgélni: https://www.youtube.com/watch?v=eGZNocni6zE ). Én rengeteget kacagtam rajta, nemcsak azért, mert vicces, hanem azért is, mert nagyon találó. Az erő, akkor ér valamit, ha a döntő pillanatban megmutathatjuk, vagy használhatjuk, attól erő, hogy számíthatunk rá. …
Talán nem is fogod érteni, ami ma nekem fáj, s talán nemcsak nekem, hanem sokaknak, akik tudják mennyit jelent és mennyit ér mindaz, amit egy szóban így foglalhatunk össze, konfirmáció. Hadd ne én magyarázzam el, hogy mi is ez, hanem beszéljen helyettem az, amit a legilletékesebbek mondanak róla. A konfirmáció értelme az, hogy a megkeresztelt ember, mint aki elnyerte a hit ajándékát, a gyülekezet nyilvánossága előtt tesz bizonyságot …
Will Smith neve sokkal többet sejtet, mint amit általában a vászonról kapunk belőle. Igazi bad boys, vagy man in black, vagy előkaparva a nem túl mélyre ásott előítéleteimet: bad boy in black. Szóval tudna ő többet is, de akkor még nem igazán tesztelték, amikor meg kapta Asimov mester egy klasszikusát. Az „Én a robot” a vásznon már nem feltétlenül Asimov problémaboncolgató, a létezésre folyamatosan rákérdező módján jeleníti meg …
Ha jól emlékszem, akkor mindig is szerettem volna lovag lenni. Csodáltam a lovagokat, Ivanhoe, vagy később a Lovagregény meg a bömbölő Queen, szóval kellett nekem az a csillogó, villogó páncél. Egyfelől volt méltósága, másfelől pedig a csillogása mellett megvédte a viselőjét a korabeli fegyverektől. Persze igazi sohasem jutott, így maradt a jelmezbál, meg a jelmez, s a vágy, hogy egyszer talán majd lesz igazi. …
Egy felebarát naplójából: Azt hiszem, valami nagyon felszakadt most bennem, hónapok feszültsége, kimondatlan szavak, benyelt indulatok. Nem terhelnélek a részletekkel, de a lényeg annyi, hogy újraszámoltam a barátaim. Miért is? Azért, mert rá kellett, hogy döbbenjek, a szeretet nem tesz rosszat, sem a felebarátnak, sem az egésznek. Arra is rájöttem, hogy sajnos sok fele-barátom volt, aki azt a látszatot akarta kelteni, hogy barát, félig-meddig, de tettei bizonyítják, hogy egyáltalán nem az. …
Leírjuk, megvalljuk, kiszámoljuk, igényeljük, aláírjuk, megkapjuk, aztán egy évig nyugi. Legalábbis adó ügyben. Ja, igen, hogy mi az adó, arra most nem makro- esetleg mikro-gazdasági oldalról világítanék rá, hanem Wikipédia oldalról! Az adó magán- vagy jogi személyek által felettes hatalomnak kötelezően fizetett rendszeres (esetenként rendkívüli) anyagi – leginkább pénzbeli – juttatás. …
Tanító bácsi a szeretet és a segítségnyújtás témakörét próbálja feldolgozni a srácokkal az órán. Sokáig tervezgette, hogy honnan tud majd ráúszni az embertárs iránti feltétlen szeretet témakörére. Végül úgy döntött, hogy egészen elölről kezdi az egészet és elindul az állatok iránt érzett szeretettől, hiszen majdnem mindenkinek van valamilyen háziállata otthon, vagy ha nincs, biztosan szeretnének aranyos kis kutyuli-mutyulikat. …
Nem tudom, hogy olvastad-e Madách: Az ember tragédiáját, s azt sem tudom, hogy megdöbbentett-e benne az a megrázó szürkeség, ami a tizenkettedik színben beleüvölt minden normális ember életébe. A falanszter jelenet néven elhíresült szín, olyan jövőképet vázolt fel akkor, igaz egészen más előjellel, ami azt hiszem, a legtöbb keresztyén embernél ki kell, hogy verje a biztosítékot. …
Amikor legutóbb együtt sétáltunk, úgy tűnt, most nem siet sehová, nem kell a fél világot megmentenie önmagától, ráadásul elég nyugodtnak tűnt. Nagy nehezen vettem magamnak a bátorságot, összeszedtem minden erőm, és feltettem a régóta bennem fortyogó kérdést: …
Szeretek autózni, talán mert akkor végre van egy kicsi időm gondolkozni, rendezni a fejemben az éves elmaradásaimat. Ilyenkor valami jó kis háttérzene szól, alig engedek be külső információt, természetesen a vezetéshez szükségeseket muszáj, de azon kívül nem sok mindent. Ha valami konkrét megmarad, az tényleg meglepő vagy érdekes kell, hogy legyen. Nem olyan régi az emlék, és tényleg megmaradt, annyira meglepő volt, még meg is álltam, hogy jobban szemügyre vegyem. …
