Tudom, hogy szinte senkit nem érdekel az ilyenfajta politikai csatározás, de most mégis meg kell említenem, mivel megint ez folyik a csapból is. Szóval a sztori dióhéjban, igaz egy közepes nagyságú kókuszdiót képzeljetek el. Szóval adott egy etnográfus, aki mellesleg vezető beosztású politikus, van némi sejtése a kulturális antropológia egy-két alaptézisét illetően, aztán egy interjúban mond valami érdekeset, ami nyilván szembe megy pártunk és kormányunk eddig felépített ideológiájával. …

Na akkor most wétöminit, álljunk csak meg pár röpke másodpercre és értelmezzük azt, ami történt. József és Mária elveszíti a rájuk bízott gyermeket, az Isten Fia, a tizenkét éves Jézus nincs meg, erre egy nap után eszmélnek rá a szülei, aztán még három nap, míg megtalálják. …

Állítólag – és ebben sok tudós egyetért – a római birodalomnak volt egy olyan pénzérméje, vmelyik császár alatt, vagy fölött, de mindenképpen akkor ott, amin egy ökör volt látható. Az ökör egy oltár és egy eke között állt, s a képhez tartozó felirat ennyi volt: Mindkettőre kész! …

Nem akarok rögtönzött magyar órát tartani, csak el akarok oszlatni egy kis félreértést. Természetesen nem vagyok teljesen meggyőződve a félreértés nagyságáról, de egyre több szinten érzékelem, hogy még a keresztyén ember is mítoszt gyárt abból is és ahhoz is, amiből és amihez nem kellene. Mert ugye a mítosz olyan elbeszélő műfaj, ami sohasem csak a szórakoztatást tűzte ki célul, hanem alapvető kérdésekre akart alapvető válaszokat adni. Amire a tudomány nem tudott válaszolni, mondjuk, hogy mit keres az a böszme nagy sárga melegséget árasztó kör az ég tetején, azt a mítosz és a mitológia megválaszolta. …

Nem egy szerzetes testvérről kívánok most szólni, habár stílusos lenne így az ökumenikus nagy összeborulás tájékán ezt is megemlegetni, hanem a Flúgos nyomozó sorozatra utalnék csak vissza, hátha valaki még emlékszik rá. A címszereplő Adrian Monk egy San Francisco-i exrendőr, aki fóbiái és kényszeres cselekvései miatt csak tanácsadóként segítheti a rendőrség munkáját. …

Nyilván nem szoktunk az ilyeneknek utánagondolni, mert miért is tennénk, de azért a bibliai szereplőknek is van „magánélete”. Legalábbis az életüknek egy olyan része, ami nem szerepel a leírásban, mert számunkra nem fontos, de közben mégis egészen megdöbbentő részletekkel szolgálhat az, ami nincsen leírva. …

Amikor Isten megteremtette az embert, akkor nagyon pontos helyet jelölt ki számunkra minden egyes kapcsolati dimenziónkban. Az ember így lett – teremtettsége révén – az a lény, aki a legtökéletesebben magasztalhatja az Istent. Az ember az a lény, aki kell, hogy imádjon valakit. …

„Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban…”, kezdődhetne így is a mai kis szösszenetünk, de még mielőtt ellőjük a Sztarvarzhájp egy újabb ikonikus elemét, maradjunk csak még egy kicsit a mi galaxisunkban. Ott, ahol tetszett az Istennek, hogy mindazt, ami Ő, Jézus Krisztusban tegye nyilvánvalóvá, s az első szívdobbanástól, az édesanyja hasában az első mozdulástól hirdesse: az Isten emberré lett.

Még messze az év vége, de azért lassan az ember elkezdi összeszedni az idei év leltárát, végig nézve, hogy kik azok a neves színészek, művészek, sztárok és példaképek, akik ezen az éven hagytak itt minket. Egy-egy nagy névnél az ember nagyot sóhajt, Hagrid megformálója Robbie Coltrane, vagy Angela Lansbury …

Amikor belépsz egy bizonyos korba, tuti előjönnek a „bezzegazénidőmben” meg „amikorénmégkissrácvoltam” kezdetű slágerek, én most csak visszautalnék abba a régmúltba, amikor még Miskolcon pláza sem volt, de annak képzeletbeli tövében megnyílt az első Mekdonáldsz. Rögtön jöttek hozzánk vidékre az újkeletű mekis viccek, amikből hadd álljon most itt a legjobb és legeredetibb. …

Csak úgy, mellékesen nem is olyan régen olvastam egy majdnem cikksorozatot a lelkészek kiégésének problémaköréről. Nem mintha fontos lenne, de mellékesen volt benne egy külön fejezet a lelkészek nyaralási szokásairól, ahol főleg olyan lelkészeket kérdeztek meg, akik fényévekre vannak a kiégéstől, már csak koruknál fogva is. …

Ne vessen meg senki, de az elmúlt időszakban annyi „pszichodumát” kellett végig hallgatnom, hogy egyre szkeptikusabb vagyok mindenféle és fajta pszichológiai irányzattal kapcsolatban. Legalábbis akkor, amikor ezek a teljesség igényével lépnek fel, s azt gondolják, mindent tudnak az emberről, s csak ők tudják helyesen. Egyre inkább megerősödik bennem a sejtés, hogy minden emberi problémánk mögött egy Istenkérdés áll vagy állhat. …

Volt egy kis időm, így meggugliztam (mielőtt valaki a rosszabbnál is rosszabbra gondolna, ez azt jelenti, hogy rákerestem) pár mai, az élethez elengedhetetlennek hitt fogalmat. Mert ugye, mégiscsak mutat az valamit, hogy miket is keresünk az interneten. Csak pár eredmény a teljesség igénye nélkül. Szex – 19.100.000, Pénz – 9.580.000, Buli – 11.900.000, Alkohol – 76.700.000, Hála 844.000. Ez van. …

Mintha már futott volna ez a téma nálam egy-két kört, de elnézve a közelgő kiárusítási szezont, a leértékelésekből sohasem elég. Mindenhol táblák hirdetik, hogy a kevesebb több, meg, hogy csak itt és csak most, és fel sem fogjuk a lefelé száguldó százalékokat, amik szinte hívogatnak, hogy vegyünk és vegyünk és vegyünk. Jelen esetben nem is igazán érzékeljük, hogy mit mire cserélünk, mivel az egyik oldalon a pénz a másik oldalon pedig a leértékelt áru található. …

Hogy milyen az a fiú? Nem hiszem, hogy meg kellene próbálnom definiálni. Meg voltak akik nemcsak megpróbálták, hanem sikerült is nekik. Ha van erőd és kedved elmélyülni a témában, akkor olvasd el Richard Rohr: A férfi útja és Dr. Csernus Imre: A férfi című könyveket. Hihetetlen értéke van annak, ahogy a szerzetes és a pszichiáter ugyanarra a végkövetkeztetésre jut, pedig két teljesen ellentétes irányból közelítenek a téma felé. …

A kisoroszlán elindul világot látni. Egyszer csak találkozik a szarvasbikával. – Szia, én vagyok a kisoroszlán, és te ki vagy? – Én vagyok a szarvasbika. – És miért vagy te szarvasbika? – Mert az anyukám szarvas volt, az apukám meg bika. A kisoroszlán megy tovább, mígnem találkozik a farkaskutyával. – Szia, én vagyok a kisoroszlán, hát te ki vagy? – Én vagyok a farkaskutya. …

Mint amikor Péter azon az éjszakán hevesen tiltakozott az ellen, hogy őt a Messiáshoz tartozónak tartsák, néha úgy tiltakozom én is. Talán nem annyira direkt a kérdés, talán nem annyira kiélezett a helyzet, de a válaszom hasonlóan tagadó és távolságtartó. Sokszor a tetteim beleüvöltik ebbe a világba: Nem ismerem azt az embert, még kevésbé a Krisztust! Én sem emlékszem, hogy megmondta előre, mindez meg fog történni, akkor amikor mondta éppen nagy fogadkozásban voltam, hogy kitartok végig mellette. …

A következő töredéket régészek találták, ott és akkor, s így adták közre majdnem teljesen: “Beszéd az érkező rabbinak. Uram, Isten hozott (azt, hogy Ő küldött volna, azt úgysem hiszem el), kerülj beljebb, hiszen nálamnál méltóbb embert nem is találtál volna, akinek a házába jöhetnél. Bölcs döntés volt egy ilyen tanult, előkelő s az írásokban is jártas embert választanod, mint amilyen én is vagyok. …

“Minek nevezzelek, Ha megzendülnek hangjaid, E hangok, melyeket ha hallanának, A száraz téli fák, Zöld lombokat bocsátanának Azt gondolván, Hogy itt már a tavasz, Az őrégen várt megváltójok, Mert énekel a csalogány – Minek nevezzelek?” (Petőfi). Még szemléletesebbé téve az alapdilemmát: emlékszem arra, amikor középiskolás koromban valami galádságot követtem el a családomban fennálló polgári rend és erkölcs ellen. …

Nem véletlenül tart ott az ember, ahol jelenleg is tart, a szabadság és a szabad választás korában sokmindent nem tudunk választani (néha nincs is miből), ez alól a barát s így a barátság sem kivétel. Egyre aktuálisabb a mondás, hogy “minek az embernek ellenség, ha vannak barátai is.” Nem tudom, hogy a barátságok minősége miatt-e, de egyre többen kutyát választanak legjobb barátnak …

Három rendőrt halálra ítélnek. Választhatnak: kötél, golyó vagy villamosszék. Bemegy az első, azt mondja: – A kötél nem méltó hozzám, az áramtól félek. Legyen a golyó. – Sortűz, meghal. A második következik, aki azt mondja: – A kötél nem méltó hozzám, a golyótól félek. Legyen a villamosszék. Beültetik a villamosszékbe, bekapcsolják, de nem működik. Még egyszer megpróbálják, de semmi sem történik. …

A világ egyik legfurcsább képződményében van a világ egyik legfurcsább képződménye, az Izrael államban fekvő Holt-tengerre gondolok. Mert ugye egy kis történelem tudással megállapítható, hogy Izrael állam elég furcsa képződmény, aki pedig egyszer is megpróbált úszni a Holt-tengerben, az bizonyára tapasztalta, hogy legalább annyira gyönyörű és életveszélyes, mint az ország, ahol fekszik. …

Egyszerre kihívás és öröm legidősebbnek lenni a testvérek sorában, s kicsit olyan ez, mint közszereplőnek lenni, egy idő után állni és bírni kell a kritikát! Persze minden kritika éppen annyira vicc, mint amennyire komoly, akár a tartalmát, akár a stílusát tekintve, ezért ma már nagyon tudom élvezni amikor a testvéreim rajtam próbálják ki a humorukat és páratlan kritikai érzéküket. …

Ha Istennek lenne fészbúkja és/vagy instája, akkor biztos vagyok benne, hogy sokáig kellene képet válogatni a sztoris kiemeléshez. Aki pont annyira nem ért ehhez, mint én, annak halkan megjegyzem, hogy a sztori csak meghatározott ideig látható, mondjuk egy napig, aztán eltűnik, de mégis ez az első, amit látok, anélkül, hogy külön rákeresnék az illetőre vmelyik közösségi hálózaton. …

A törvény nagyon komoly dolog, éppen ezért illetik komolyan venni, meg betartani, meg hozzáigazítani az életünket, meg ki tudja még mi. Jézus Krisztus is lám, hogy végezte, pedig nem megszegni, meg kifigurázni, hanem betölteni jött a törvényt, igaz, ezt a törvényt tisztelők és értelmezők nem egészen így gondolták. Gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy Jézusnak igaza volt …