Sportolni kellene, legalábbis az otthoni állótükröm szerint, ami nincs kristályból és még nem hasadt meg (csakhogy egy kis Agatha Christie-t is sejtessek), de vagy nagyon torzít has tájékon, vagy igen nagy a baj. A szóba jöhető sportok közül, miután a klasszikusokat (fedett pályás bélyeggyűjtés, nekifutásos távolra nézés) kizártam, maradt a sakk és a póker, majd hosszas latolgatás után ez utóbbira esett a választásom. …

Mindenki életében vannak meghatározó zenei élmények, olyanok, amelyek kitörölhetetlenül – már nem is emlékként, hanem az életünk egy részeként – eggyé válnak velünk. Talán nem fogtok megvetni, de nekem az egyik ilyen legfontosabb zenei élményem egy olyan mű, amit nem is hallgattam, hanem énekeltem egy szenzációs kórus tagjaként. (Gondoltad volna?!) …

Sokat töprengek mostanság, hogy létezik-e a teljes igazság? S ha létezik, akkor birtokolható-e általunk teljesen és maradéktalanul?! Hiszen ma már minden relatív, nem is igazán szeretünk állást foglalni, vitás helyzetekben érezhetjük úgy, mindkettőnknek igaza van, kinek-kinek a saját érvei és értékei alapján. A napokban különösen is aktuális lett ez, hiszen általam nagyon szeretett emberekkel bántak igazságtalanul, általam nagyon szeretett emberek. …

A kanapén ül, duzzog. Jogosan, hiszen megbántottam, természetesen szándékomban nem állt belegázolni a lelkébe, de valahogy mégiscsak sikerül. Mindig. Néha felém pislant, de csak annyit lát, hogy bámulok magam elé a képernyőre, mintha nem is érdekelne, ami vele történt és történik. Az üveges tekintetem mögött ezerrel kattog az agyam, épp a hibakereső szoftvert futtatom, mit rontok el mindig, miért nem működik ez az egész olyan olajozottan, mint ahogy szeretném? …

Még gimis koromban belém égett a vallástanáromnak egy mondata (sok mondata belém égett, de most ez-az egy lesz aktuális), akkor, amikor a bűnről beszélgettünk. Egészen addig a mondatig nagyon zavaros volt számomra ez a furcsa fogalom, hiszen – azt gondoltam – , hogy egy egyházi iskolában minden bűn, ami nem aszerint történik, ahogyan azt a nagyok megálmodták. (Arról, hogy ez mennyiben volt így, inkább máskor írnék…). …

Nem ti választottatok engem, mondja Krisztus az övéinek. Jó lenne, egyszerű lenne, ha mi választhatnánk Krisztust, ha mi diktálhatnánk a feltételeket, ha mérlegelhetnénk azt, amit kér, vagy amit követel. Olyan egyszerű lenne, mint minden, ami emberi, lenni végre valakik, akik választhatnak. Nem-nem, mondja Krisztus, nem ti, úgyhogy ne is legyetek rá büszkék, hanem Én titeket. …

A Szentírás mindig „teljes örömről” ír, hiszen a mi örömünk a „legyőzetett szomorúság”. Ezt kell nagyon-nagyon erősen az elménkbe és a szívünkbe vésni: Krisztus öröme mindig teljes öröm.

„…ha a szőlővesszőt levágják a tőről, akkor nemcsak, hogy gyümölcsöt nem terem, hanem elszárad és megy a tűzre, hiszen már csak ez az egy haszna van.”

„Jézus Krisztus békéje nem ilyen, nem kell nap, mint nap egymásnak mondogatnunk, mert nem szóban és nem beszédben, hanem az emberi tetteknek a legmélyebb szintjén szerezte meg nekünk ezt a békességet.”