„Ő azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled és hogyan könyörült meg rajtad.” (19.)
Te minek lennél szívesen a reklámarca? Mi az a cél, vagy egy cég, vagy szervezet, egy termék, aminek szívesen kölcsönöznéd az arcodat, s így valamelyest az életedet is? Amire ha az emberek gondolnak, majd te jutsz eszükbe és fordítva, aki csak meglát, egyből az ugrik be neki, amit, vagy akit te magad reklámozol. Vagy ha a kereslet kínálat oldalt megfordítjuk, szerinted ki kérhetne fel téged joggal, hogy legyél az ő reklámarca? Mert itt aztán nagyokat lehet mellé lőni, amikor a nem megfelelő ember összekerül a nem megfelelő céllal vagy termékkel. Elképzelem Oszama bin Ladent, mint az ENSZ békenagykövetét, vagy Gandhit, ahogyan GBU-43 bombákat reklámoz. Illetve jó kérdés, hogy vajon beleférne-e a pápa profiljába, hogy a Durex cég vagy a Coca-Cola reklámarca legyen. A reklámarc és mindaz, amit reklámoz, maximálisan össze kell, hogy tartozzon, hiteles kell, hogy legyen, vagy különben nem fog működni sem a reklám, sem mindaz, amit reklámozni akar. Jézusnak is szüksége van reklámarcokra, olyanokra, akik képesek azonosulni azzal a céllal, amelyet Ő kijelöl, és az emberek között hitelesen tudják képviselni mindazt, amire Ő felhatalmazott minket. Beszédes az, amikor Ő valakinek nem engedi, hogy kövesse őt, hanem hazaküldi, hogy tegye rendbe az életét, hozza helyre a múlt nehéz és addig még rendezetlen dolgait, s csak a saját maga közegében legyen az Ő reklámarca. Jézus reklámarcának lenni, egy szűk családban, egy kisebb-nagyobb közösségben csak úgy lehet, hogyha –legyen szó a múltról, vagy a jelenről – rendbe tesszük az életünket. Hozzá igazítjuk az „arcunk” mindahhoz, amit reklámoznunk kell, mert ha ez elmarad, akkor legalább annyira röhejesek vagy szánalmasak leszünk, mint az előbb felvázolt sci-fiben a békét reklámozó katona, vagy a fegyvert reklámozó békekövet.
