Tudatos vásárló

Igyekszem tudatos vásárló lenni. Ami nemcsak azt jelenti, hogy tudom mit vásárolok, hanem azt is, hogy miért! Egy időben csak az volt fontos, hogy megnézzem mit is veszek meg „fő a minőség” jelszóval. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ettől még éppúgy áldozatul esek a multik „vegyél meg mindig mindent” kampányának, mint korábban. Stratégiám így a következő: mindig tudd, hogy mit akarsz venni. Öngyilkosság egy bevásárlóközpont közepén azt a kérdést feltenni, hogy „Na mit is vegyünk?”. ...

tovább →

Mire használod?

Tegnap gyerekek azt hittem, hogy kiesek a volán mögül, ugyanis az egyik lámpánál mellém gördült egy tűzpiros, egy igazi, egy hamisítatlan Ferrari. Ezt lehet, hogy csak a férfiember érti meg, de ez egy olyan érzés, aminek nem sok párja akad a vezetés közbeni élmények között. (Talán csak az, ha vezetsz is egy ilyet!) Azt hiszem talán egy 458 Italia volt, ami csak azért talán, mert nem sok időt hagyott, hogy megnézzem. Ha az volt, akkor volt benne 570 lóerő, ezzel bőven tud 300 fölött repeszteni ...

tovább →

Barca

Emlékszem: a fiam egy hét leforgása alatt lett focirajongó és Barca szurkoló, így a a legtöbb meccset már együtt izgulhattuk végig. Miközben néztük a Tv-t, folyamatosan kérdezgetett, hogy tisztázza az eddig kieső információkat: mezek, színek, címerek, bajnokságok, ezek mind-mind terítéken voltak a meccs több mint 100 perce alatt. A leginkább a mezek nyűgözték le, érdekelte, hogy miért viselik a focisták? ...

tovább →

Átértékelés

Péntek van, reggel, és azon tűnődöm: létezik az, hogy csak én vagyok az-az ember ebben a csodaszép, élhető, pozitív kisugárzású országban, akinek semmi, de semmi kedve nincsen sem felkelni, sem elindulni vagy netán dolgozni? Engem nem érdekelt a madárcsicsergés, most még a gőzölgő kávém illata sem indította be a reggelhez és a mai naphoz nélkülözhetetlenül fontos agytekervényeimet. Most úgy érzem magam, mintha az ...

tovább →

Nemek (h)arca

A tavasz közeledtét sokféle jelből megérezheti a földi halandó, pláne ha férfi. Rögtön az első jele a közelgő tavasznak, hogy ahogy kilépünk az utcára, elönt minket a forróság. Egyesek szerint talán azért, mert a szervezetünknek meg kell szoknia, hogy rövidülnek az éjszakák, szerintem sokkal inkább azért, mert furcsa mód az éjszakákkal együtt a szoknyák is rövidülnek. Kicsit úgy érzem magam az utcán sétálva, mint egy nagy bazárban, ahol az ember szinte mindennel igyekszik felhívni a portékájára a figyelmet, hátha megveszi valaki. ...

tovább →

„Sómen”

Lényegi különbséget és feloldhatatlan ellentétet, érzek a „showman” és a „sómen” között. Van ugye egyszer a „showman”, nálam az abszolút és az utolérhetetlen ebben a műfajban Fábry Sándor. Már ha van ideje készülni, meg, ha nem enged a tömegízlésnek, hanem mer igényes és intelligens maradni. Ez nála mindig kihívás, hogy tömegfogyasztási cikk lesz, vagy kevesebb alpárisággal, de igényes poénokkal operál. ...

tovább →

la bella

Nem akarok „szirmaigergőset” játszani, nekem nem is menne olyan jól, mint neki, de ami igaz, az igaz. Kicsit megágyazva a mai üzenetnek, valami agyament ötlettől vezérelve bizonyos tv-k műsorszerkesztői azt gondolják, hogy ha délután elmegy a kötelező Bud Spencer muvi, amit az egész család együtt tud nézni, akkor este apának és anyának, hogy tuti durva estéjük legyen, mehet egy kis Twilight. Nem tudom, ki mitől indul be, és most sok-sok tizenhárom éves kislány fog felzokogni, de Edward nőiesebb, mint Bella, és a főhősnő színészi ...

tovább →

Minek?

Baráti társasággal ültünk le vacsorázni, köztük papok, családtagok, ott illatozott előttem az olasz konyha méltán nagyra tartott műremeke, a pohárban a pannonhalmi apátság csoda rosé bora kínálta magát. Hihetetlenül jól telt az idő, nagy beszélgetés, parázs vita, véleményellentétek, aztán a kínos csönd, amikor mindenki azt várta, hogy majd a házigazda imádkozik evés előtt. A házigazda felnézett, majd csöndesen mondta: „Ha akartok, imádkozzatok, én nem szoktam.” Döbbent csend, értetlenség, aztán valaki bekérdezett: ...

tovább →

Banzai

A családi szóhasználatba már elég régen bekerült az „apafiaparti” kifejezés, amit mi a család férfi tagjai, vagyis én és a fiam ugyanúgy értünk: enni, inni és pihenni. Akkor tartunk „apafiapartit”, amikor a család nőtagjai házon kívül tartózkodnak, ekkor kerül elő a popcorn, egy-egy jó könyv, esetleg a sakktábla, és persze az elmaradhatatlan apáknak és fiaknak közösen szórakozást nyújtó filmek. Közös kedvenc a Bud Spencer és Terence Hill főszereplésével készült „Kincs, ami nincs”, annak is egy jelenete ...

tovább →

véleménykülönbség

Jézus ártatlan kérdezősködése mögött nagyon is jól eltervezett tanítás és szemléltetés áll. Persze, hogy tudja mindazt, amit az emberek róla itt-ott mondanak, összehordanak. Ő ne tudná, aki belelát a farizeus jól elrejtett gondolataiba, s látja, mit mormog magában paráznaságról, meg bűnről meg Messiásról? Jézus Krisztus nagyon jól tudja, hogy kinek és minek tartják őt az emberek. Az igazi kérdés nem ez, hanem, hogy a tanítványok látása mennyire azonosul a világgal? Látnak-e többet, mint az átlagember, látják-e, hogy ki is Ő valójában?! ...

tovább →

Messzelátó

Gyakran hallom, hogy ennek a mai generációnak (már itt elakadok, hogy akkor kire is gondolnak) nincs jövőképe. Csak rövidtávon látnak előre, nagyon nem érdekli őket az, hogy mi is lesz velük 10-20 év múlva. Ha arra a fiúra gondolok, aki tegnap hajnalban nekiindult édesapja fegyverével benzinkutakat fosztogatni, majd később öngyilkos lett, akkor biztosan azt sejtem, hogy az ő jövőképe nem lehetett valami biztató. ...

tovább →

Csúnyán járni

Nem tudom jártatok-e már láthatatlan színházban, ha nem, egyszer próbáljátok ki, fantasztikus élmény. Az egész arról szól, hogy te magad vagy a színházi darab főszereplője, úgy, hogy bekötik a szemed, s nem hagyatkozhatsz másra, csak a szemeden kívüli érzékszerveidre. Egyszerre megrázó és felemelő az élmény, mi van akkor, ha nem látunk, hanem csak hallunk, tapintunk és szagokat érzünk. Ugyanakkor azt is megtapasztalhatja az ember, hogy mennyire más az élete annak, akinek ugyan van szeme, de nem lát, s innen már csak kicsi lépés ...

tovább →

Nemcsak igével…

Ekkor az egyik farizeus, aki hallotta és látta ezeket a dolgokat, így gondolkodott magában. „Csalódtam ebben a Jézusban, talán most először. Micsoda földhöz ragadt gondolkodás, milyen kicsinyes, evilági, már-már anyagias természetű látása ez az életnek. Akkor, amikor olyan nagyszerű tanítást hallhatnak az emberek, amikor élhetnének az Isten Igéjével, akkor minek már megint olyan földhöz ragadt dolgokról beszélni, mint az éhség, meg a fáradtság. Nem inkább arra kellene bátorítania az őt hallgatókat, hogy a földi éhség helyett koncentráljanak a ...

tovább →

Fantasy

Sohasem voltam valami nagy fantasy rajongó, talán azért, mert nem volt elég időm beleásni magam ebbe a témába. Habár a műfaj gyökereit, Tolkien regénytriológiáját mind olvasva, mind nézve többször is befaltam, a testvéreim évekig laktak a W.O.W.-ban, mostanság pedig a kedvenc sorozataim közé tartozik a Trónok harca, de igazság szerint mindig is egy karakter miatt tudott lenyűgözni a műfaj, ez volt a varázsló személye. ...

tovább →

Mégis kérni

„…Kérdésre választ Ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön. Adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet - nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem.” Már messziről kiszúrtam, ahogy ott állt, kicsit az árnyékba húzódva, furcsán leszegett fejjel, talán azért, hogy a sok esés vagy verés nyomait elfedje. Reméltem, hogy nem rám vár, nem sok kedvem volt megállni, beszélgetni, majd a zsebemben kotorászni egy kis apróért, meg ott volt a két gyerek is. ...

tovább →

Félretenni

Amikor a csapból is az folyik, hogy kinek mennyi, és mennyire kilátástalan, és milyen árfolyamon, és minden egyéb, ami a hitelhez köthető, akkor elég nehezen lehet arról elmélkedni, hogy milyen is lehet félrerakni. Néha a lányomon látom ugyanazt a hedonista önmagát végtelenségig szerető mentalitást, amit a legkisebb öcsém tudott mesterfokon művelni. Mindketten képesek egy nagy karéj kenyéren a kolbászt szépen a kenyér egyik végére felhalmozni, megenni csak úgy „pucéran” a vajas felét ...

tovább →

Csodálkozni

Azt mondják a szakemberek, hogy nagyon sok mindent meg lehet tudni és érteni egy ember személyiségéből a legegyszerűbb dolgok alapján. Az, ahogyan játszunk, örülünk, vezetünk, kikapcsolódunk, éppen olyan beszédes lehet, mint a dühünk, vagy a fájdalmunk. Még az is árulkodó jel, hogy mire és hogyan csodálkozunk rá az életünk során. Mert minél idősebbek vagyunk, annál nehezebb rácsodálkozni a csodákra, igaz, nem a csoda kevesebb, hanem inkább a látásunk homályosodik el idővel. ...

tovább →

Emberségből jeles?

Vannak kifejezetten emberi tulajdonságok! Ja-ja, ez megint „feltaláltamaspanyolviaszt” mondat volt, de, mint mindig, most is komolyan csinálom. Engem megdöbbent, hogy a teremtés koronái (ide nemcsak férfitestvéreimet értem, hanem mindenkit, aki embernek tartja magát) legtöbbször olyan speciális tulajdonságokat birtokolnak, aminek nincsen párja a teremtésben. Hadd kezdjem Ádámnál és Évánál, mivel emberségünk kezdeteikor már ez a tulajdonság előkéredzkedik a rejtettségből! ...

tovább →

Biztos jel

Akkor szoktam zavarba jönni, amikor tudom, vagy érzem, hogy a másik belém lát. Amikor nem tudok rejtegetni és rejtőzködni, mert akármit is mondok és teszek, az, akivel éppen beszélek, nagyon jól tudja milyen is vagyok. Az emberi nagy játszmák színterén, ha valaki zavarban van, az annak a biztos jele, hogy valami történik, valahol ott mélyen, a játszmák és maszkok alatt meg-megrezdül egy szívhúr. ...

tovább →

Porallergia

„Nem is vagy ember, ha nem vagy valamire allergiás!”, vélik egyes tudósok és orvosok, figyelmeztetve ezzel a mai kor emberét, hogy odáig sikerült tönkretenni az ember és a természet viszonyát, hogy most már szinte minden kiválthat belőlünk valamilyen allergiás reakciót. Egy átlagembernek legtöbbször az allergiáról egy kis szemviszketés, egy kevés hapcizás, esetleg egy-két kiütés ...

tovább →

Micsodák?!

Valamelyik korai C.S.I. sorozatban éppen egy terhes lány problémája körül ment a diskurzus, s az egyik bölcs helyszínelő azt merte mondani, hogy mivel nem hisz a szeplőtelen fogantatásban, mert csodák nincsenek, ezért meg kellene DNS alapján keresni a lány gyermekének apját, hátha tudja mi is történt valójában?! Most nem mennék bele semmilyen „máriázásba” sem pro és sem kontra, hanem csak abba az érdekességbe kapaszkodok én is, amit egyszer egy másik C.S.L-nél olvastam. ...

tovább →