Hajótörés

Kamaszkorom kedvenc regényei elevenednek meg a szó hallatán. „Zsülverne” hősök kicsiny, ámde lelkes csapata küzd így vagy úgy a túlélésért, épít otthont, hódít dzsungelt, vagy csak egyszerűen jól érzi magát. Az elsőre tragikusnak tűnő veszteség, a modern otthon és civilizált világ hiányának érzése, nagyon hamar átcsap abba a lelkesedésbe, amivel az ember álmokat valósít meg és vágyakat tölt be. ...

tovább →

21

Azt mondják, az ember a halála pillanatában 21 grammot veszít a súlyából. Mindenki. Állítólag. Aztán jött egy Alejandro Gonzáles Inárritu nevű fickó a semmiből, vagy még annál is rosszabb helyről, maga mellé vett egy-két arcot, Sean Penn-t, Benicio Del Toro-t, s csináltak egy olyan filmet, ami nem a 21 grammról szól, hanem a lélek és a lelkiismeret súlyáról. Amit persze nem grammban mérnek, hanem ...

tovább →

Házasságtörés

„Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s ugy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelző karókat gátakat.” (Babits Mihály: Jónás imája) Mert történt egyszer hajdanán, hogy tetszett az Istennek kiházasítani szeme fényeként teremtett és szeretett gyermekeit, s furcsa mód mindegyiknek ugyanazt a társat szánta, így kelt egybe az ember és a szó! ...

tovább →

Maghőmérő

Na, most egy hosszú evangéliumi „gasztro-bejegyzés” következik „ögén”. Azért lesz hosszú, mert ez az a téma, amiről nem lehet – nem tudok - röviden beszélni. Amúgy is heccelnek azzal a munkatársaim, hogy én vagyok egyedül képes egy konyhatechnikai eszközre olyan jelzőket aggatni, mint „gyönyörű”, „szép” és hasonlók. Szóval láttam egy gyönyörű sütőt, precíziós német technika, magyar munkaerő, letisztult vonalak és igen, kell nekem olyan. ...

tovább →

Isten engem úgy segélyen!

Már kezdtem büszke lenni magamra, hogy milyen kis frappáns címet sikerült találnom a ma reggeli „szösszenetnek”, de a biztonság kedvéért ilyenkor mindig felvágtatok az internet széles információs sztrádájára, nehogy belegázoljak mások lelkébe, meg a szerzői jogokba. Büszkeségem kicsit alábbhagyott, amikor rájöttem, hogy Ian Ross: FareWel drámájának az ügyes kezű fordítók pontosan ezt a ...

tovább →

Lehetetlen?!

Nem hiszem, hogy sokat mondana nektek az a név, hogy Cassius Marcellus Clay jr, de talán még a „művészi” álneve sem lesz ismerős mindenkinek, ami a Muhammad Ali volt. Én most nem azért idézem ide egykori önmagát, mert olimpiai és világbajnok bokszoló volt, hanem mert van egy mondás, amit neki tulajdonítanak, s ami ma nagyon elgondolkodtatott. Ez a mondás így szól: ...

tovább →

Örömhír

Egyre jobban foglalkoztat, hogy vajon képesek vagyunk-e átadni teljes egészében azt, amit még Pál apostol át tudott adni, az igazi örömhírt. Az evangéliumot, azt a csodálatos tényt, hogy szeret az Úr, meg kiválasztott az üdvösségre, ezért adta minden emberért az Ő Fiát. Vajon bele tudjuk-e ezt élni ebbe a világba, vajon elemi erővel átjön-e ez a mi életünkön, vagy csak örülgetünk, meg egy-két lelkes éljen, aztán ...

tovább →

Fél(re)vezetők

Az anyagtudomány elég távol áll tőlem, mint ahogyan minden, ami fizika vagy kémia, de ifjúsági szakemberként elég sokféle és gyakran furcsa anyagból kell dolgoznom, így próbálok megbarátkozni az anyagtudomány alapvető kifejezéseivel és szavaival. Tehát, az első, amit megtanultam, az a félvezető, mert a félvezetők azok az anyagok, amiknek a fajlagos ellenállása a vezető és a szigetelő anyagok közé esik. ...

tovább →

Kártún network

Amikor a legkisebb öcsém három éves volt, akkor kezdte meg működését, főleg a Hanna-Barbera stúdió animációsfilm adatbázisára építve a Cartoon Network csatorna, ami abban az időben kész és képes volt klasszikus és szép mesefilmeket és animációsfilmeket is sugározni. Aztán eltelt tíz év és a klasszikus mesék mellé szépen lassan beszivárogtak a gusztustalanabbnál gusztustalanabb új sorozatok ...

tovább →

Teljesség felé

Kicsit messziről indul a mai, de talán így lesz érthető. Mert elsőre nekem nem igazán jön át, hogy mit is kér itt az apostol. Teológiailag vagyok annyira rendben magammal, hogy a megszentelés fogalma nem okoz gondot, de a teljesség már annál nagyobb problémát jelent. Nem vagyok benne biztos, hogy tudom mit jelent az, hogy „teljesen”. Csak egy példa: még sohasem voltam teljes sötétségben, legalábbis fizikai értelemben. ...

tovább →

Tökfej

Mivel nekem október 31.-e a reformáció ünnepe, ezért nálam kicsit elcsúszik Halloween, a kettő együtt nem fér meg egy azon napon. Igaz az egész Halloween szellemiségébe már csak egy kis reformáció hiányozna, hiszen van benne egy kis kelta napisten ünnep, egy kis római gyümölcstermős feelingel fűszerezve, s korona képpen a keresztyén halottak napja van rá ültetve. ...

tovább →

Maradj talpon!

Kicsit hiteltelennek érzem magam ebben a kérdéskörben, mivel sohasem voltam a másik oldalon, vagyis eddig még mindig sikerült teljesen józannak maradnom, nem azért, mert egy baráti társaságban ne innék, hanem azért mert szeretem megőrizni a határaimat. Persze azt hozzá kell, hogy tegyem, elég jól és sokáig tudom tartani a határaimat, igaz még senki sem akart velem versenyezni. ...

tovább →

reménytelen eset

Valamelyik nap éppen arról vitatkoztunk, hogy van-e különbség a keresztyén élet és a nem keresztyén élet között. Nem feltétlenül arról, hogy az egyik „wow de jó”, a másik meg „fúj de rossz” (ki tudja melyik-melyik :) ), hanem csak arról, hogy kell-e legyen látható különbség? Aztán persze mindenki próbálta megfogalmazni a szerinte érzékelhető különbséget: külsőségek, életvitel, szokások. ...

tovább →

Magánügy

Egyszer egy nagy tengerjáró hajó, amelyik büszkén szelte az óceánt, s amelynek utasai fényűző és gondtalan életet éltek a fedélzeten, sajnos léket kapott, és viszonylag intenzív ütemben elindult lefelé Cousteau kapitányhoz a tenger fenekére. A hajón egyből kitört a pánik, mindenki fel s alá rohangált, volt, aki kiabálva és sokkot kapva, volt, aki idegesen, mentve, ami menthető. ...

tovább →

„Buci”

Azt hiszem, méltán nevezhetjük modern korunk egyik fontos társadalmi jelenségének a „Buci” szindrómát, amely a tettek következményeinek felvállalásáról vagy éppen nem felvállalásáról szól. Hiszen „Buci”, miután közúti balesetet okozott, végigjárta azokat a klasszikus állomásokat, amit azoknak kell, akik, ha lehet kicsit későn is, de felvállalják tetteik következményét. ...

tovább →

Átutazó

Egyszer a nagy bölcsről mesélték, hogy egy messze földről érkezett fiatal vándor kereste fel, azzal a szándékkal, hogy tanuljon a bölcstől valami fontosat az életről. Amikor a faluba ért, a helybéliek megmutatták neki a bölcs mester szegényes és egyszerű házát, amibe belépve a fiatal vándor nagyon megdöbbent. A kicsiny kis házban három üres helység volt, s a legutolsó kicsiny kis szobában ott ült a bölcs egy szőnyegen ...

tovább →

Vigyázat! Nyugi!

Egy kis keresztyén science fiction következik, lesz benne időutazás, különös lények tömkelege, egy kis transzhumanizmus és még a robotika három törvénye is előkerül, igaz csak rövid időre és kissé hiányosan. Hiszen több ezer évvel ezelőtt történt, hogy egy furcsa lény (az egyszerűség kedvvért nevezzük csak „lénynek”), aki egyszerre bírta az emberi és isteni tulajdonságok valamennyikét, eljött erre a világra, hogy újra írjon minden törvényt és minden szabályt, s a másikért égő szeretetet, minden más törvény fölé helyezze. ...

tovább →

Padlás

Életemnek egy nagyon nehéz időszakában láttam először a Padlás c. színházi darabot, aminek akkor felnőttként is úgy tudtam örülni, mint egy egészen kicsi gyerek. Csak ott eszméltem rá, hogy a „Szilvásgombóc” dal ebben szerepel, s ugyancsak ott jöttem rá, hogy az egyik kedvenc dalom, a „Fényév távolság” is, ebben a musicalben hangzik fel először. Aki nem ismerné, a Sztevanovity Dusán és Presser Gábor ...

tovább →

Az Érthetetlen

Csak félve ejtem ki a nevét, nem azért, mert az övéi ki sem merték ejteni, és mást mondtak helyette, amikor kiolvasták. Nem azért, mert Ő a Hatalmas, a Fenséges, mert Ő az, aki a végtelen messzeségből és távolságból a lehető legközelebb jött hozzánk. Nem azért, mert úgy neveltek, hogy félnem kellene tőle, s nem is azért, mert félve félem Őt, hanem azért, mert ...

tovább →

Mandrill

Kevés feltűnőbb majomfaj él ezen a földön, mint a mandrill, amelyik színpompás, jellegzetes külsejével már messziről felismerhető lenne, ha nem a sötét őserdőkben érezné a legjobban magát. Talán ezért is van, hogy alul és felül rikító színekben pompázik, hogy csoportjának tagjai fel- és megismerjék. Általában az állatvilágban a rikító színek, a jellegzetes faji megkülönböztető jelzések mindig valami elemit jelentenek, a túlélés ...

tovább →

Kiválasztás

Ígérem, hogy lassan leszokok a Való Világról, de még most utoljára hadd töprengjek el egy kicsit mindarról, ami a szemünk láttára történik. Már annak a szeme láttára, aki nézi, de (ha ajánlhatok valamit) egy részt érdemes mindenkinek végigcsodálkoznia, ha ez a magyar átlag, akkor azért, ha pedig nem, akkor meg azért. Félelmetes jellemrajzok vannak benne a magyar gondolkodásról, a különböző élethelyzetek kezeléséről, s a szemünk előtt lesz valósággá őseink mondása, miszerint: a kutya is ...

tovább →