User manual

Egy kis kalandomat hadd osszam meg veletek, „Én és a villanyszerelés” címmel. Ez amolyan hős eposz lesz, így kéretik nem lenézni e történet főhősét, ez esetben: engem. Adott egy éjjeli fény (ez egy konnektorba dugható egyszerű lámpa, ami arra szolgál, hogy este ne ess hasra, ha netán próbálsz a mosdó felé bandukolva éjszakai túrázni, illetve, hogy ne üvöltsön a gyerek, ha nem szeret sötétben aludni) és a kezdő villanyszerelő. ...

tovább →

Perfekcionizmus

Ma mindig mindenki tökéletesnek akar látszani. Ez egy ilyen világ, ahol, ha nem vagy tökéletes, ha hibád, ha...

tovább →

Szájember

Ha rettegek valamitől, az pontosan az, hogy szájember leszek. Mert ugye, aki abból él, hogy beszélnie kell, még akkor is, ha a beszédének a tárgya csupa jó és magasztos dolog, könnyen abba a hibába eshet, hogy „csak” beszél a dolgokról, de tenni, cselekedni már kevésbé szeret. A legnagyobb probléma velünk, keresztyénekkel talán pont ez: szájemberek és szájkeresztyének lettünk. A szájunkkal azt mondjuk, szeretünk, meg ne lopj, meg ne kívánd a másikét, meg jobb adni, mint kapni, meg ki tudja még mit. ...

tovább →

Akarod?!

Azt mondják, mindent lehet, csak akarni kell. Azt is mondják, hogy az ember bármire képes, ha igazán akarja. Akaraterő. Ez mindennek a titka. Ha nagyon őszintén belegondolunk ezeknek a szavaknak az igazságába, hirtelen felvonul előttünk életünk minden akaratgyenge pillanata. Félbehagyott fogyókúrák, mert nem volt elég akaraterőnk kitartani, és elcsábultunk, és ennünk kellett. ...

tovább →

az egyedüllét pillanata

Valamiért félünk egyedül maradni. Persze magyarázhatnánk a korszellemmel, azzal, hogy az elhagyás napi rutinná válik a mindent fogyasztó társadalmunkban. Ezért társ- és társaság-függők leszünk, ha máshogyan nem, legalább az okoskütyüinken visszük magunkkal a haverokat, a lájkokat. Legvégső esetben egy egész zenekart dugunk a fülünkbe, hogy elnyomjuk egyedüllétünk csendjét. ...

tovább →

kisrambók

Tudjátok úgy van ez, mint amikor a kicsi, elsős, általános iskolás kisfiú szomorúan hazaér az iskolai tanítás után. Édesanyja unszolja, faggatja, hogy mi is az oka az ő fene nagy szomorúságának, míg végre a gyerek kiböki, hogy csúfolják az osztálytársai. Édesanyja tovább faggatja, végül a gyerek azt is elmondja, hogy senki sem a nevén szólítja, hanem mindenki Rambónak hívja. ...

tovább →

kapcsolatmentesség

Aki megkérdezi a másiktól, tettetett vagy valós felháborodással, hogy „mi közünk van egymáshoz”, az sejthetően semmit sem akar igazán a másiktól. Pontosan a kérdés az, ami elhatárol, ami megszüntet minden normális kapcsolatot két személy között. Amikor már fel kell tenni ezt a kérdést, hogy mi közöm van a másikhoz, ott érezhetően valami nagyon nem stimmel. Csak így Valentin nap után szabadon gondolkodva: ...

tovább →

Átigazolási szezon

Pont ma, február 14.-n jár le a téli átigazolási szezon a magyar foci furcsa kis világában, amúgy világszerte február közepéig tart a téli átigazolási időszak. Volt egy hónapja minden csapatnak arra, hogy végig gondolja a stratégiáját, hogy átnézze az erősségeit és gyengeségeit, s ha szükséges, akkor új embereket hívjon meg játékosnak. Helyesebben, új embereket vegyen, nem is akármilyen pénzért. ...

tovább →

Mr. Milton

Jézusi korban érzem magam. Nemcsak azért, mert lassan Krisztusi életkorral kell együtt élnem, hanem mert mindaz, amit...

tovább →

Recept

Szeretem a könyveimet. Olyan családból jövök, ahol a Mi Atyánkot úgy is mondhattuk volna: „… a mindennapi könyveinket ad meg nékünk ma…”, és megtanultuk: „… egy református értelmiségnek lehet, hogy kenyérre nem jut pénze, de könyvre igen!”. Így van könyv bőségesen, s mindközül mégis a leginkább azokat szeretem, amelyeket egészen különleges céllal és érzéssel veszek a kezembe. ...

tovább →

Korszellemes

Az értékesítő, a pénzügyes és az ügyvezető ebédelni megy, amikor út közben találnak egy régi lámpást. Megdörzsölik, erre kijön belőle egy szellem. Azt mondja a szellem: „Mindegyikőtöknek teljesítem egy kívánságát!” „Először én! Először én!” – Mondja a pénzügyes. „A Bahamákon szeretnék lenni, a jachtomat vezetni és gondtalanul élni.” Puff, a pénzügyes eltűnik. „Most én! Most én!” ...

tovább →

politoxikomán

Amikor az Istent elhagyta az ember, akkor a szeretetet is elhagyta. Ezért képtelen boldogan élni. Ezt az elveszett szeretetet keresi, és ha nem találja meg, be nem vallott nyomorúságában pótolni igyekszik az űrt. Amit hiányként magában hordoz, azt mással akarja helyettesíteni. ...

tovább →

Heterofelvonulás

Már egy ideje szervezem, apákkal, férjekkel, hogy csapunk egy hatalmas nagy bulit valahol Budapest egy frekventált részén, ahol végre rázhatjuk a „Hetero vagyok és büszke!” transzparenst, vagy kiabálhatjuk a „Keresztyén vagyok, de nem szégyellem!” jelmondatot! Mert ugye ma már mindenki lehet büszke mindenre és mindenkire, a saját maga értékrendje mentén, mindezt pedig nemcsak a tükörbe otthon, hanem hangos szóval egy egész közösség, akár egy ország előtt. ...

tovább →

pszeudomorfóza

Amikor azt mondom, hogy pszeudomorfóza, akkor nem káromkodok, nem is tüsszentek, hanem kicsit az ásványtan szövevényes rejtekébe ásom bele magam. Vannak olyan folyamatok, amikor az ásványok olyan átalakuláson mennek keresztül, hogy közben a kémiai összetételük is megváltozik. Egy más kémiai összetételű ásvány keletkezik oly módon, hogy az eredeti ásvány alakja (morfológiája) megmarad. ...

tovább →

Bili

Egyszer régen még a tanyavilágban, egy vasárnap délután a református lelkész és a segédlelkésze nekiindult kis trabantjával, hogy egy beteg, idős asszonynak úrvacsorát vigyenek, mert az betegsége miatt nem tudott aznap templomba menni. Sajnos elszámították magukat, mert pár kilométerre a tanyától elfogyott a benzin, se előre, se hátra. A lelkész előre szalajtotta a segédlelkészét, hogy menjen és kérjen a tanyáról egy kis benzint, hogy eljussanak a beteg asszonyhoz. A segédlelkész előre is sietett, de a tanyán igaz, hogy benzin volt, csak edény nem, amibe tették volna azt a pár literecskét, amire szükségük lett volna. ...

tovább →

Bestseller

Nem is tudom, hogyan jutottam el Szalai Vivien irodalmi munkásságig, egyszer csak belebotlottam, mint Pinokkió a Kék tündér sírjába, s legalább akkora zokogásban törtem ki, igaz nem feltétlenül magamat szégyellve. Mert mi kell ma egy bestsellerhez? Természetesen egy best vásárló közeg, sok pénzzel, akik feltételezhetően Blikken és Frizbin nevelkedtek, vagy az azóta sem pótolható ...

tovább →

Névmá-sokk

Hiszek! Elemi kijelentése ez az embernek, egyes szám első személyben még talán meggyőző is lehet, bátor kiállás, példás odatevése mindennek, ami vagyok. Hiszek ebben vagy abban az elvben, hiszek egy rendszerben, az emberek jóindulatában, ki tudja még miben, de hiszek. Mindenki hisz valamiben, s ez élteti, ez viszi előre, egészen addig, míg csalódnunk kell, s akkor már nem hiszünk, nem úgy hiszünk, nem abban hiszünk. Azt hiszem, sokan, amikor azt mondják, hogy „Hiszek”, akkor főleg arra a keretre ...

tovább →

Hipokrata

Olyan furcsa ez az egész hit dolog, mert ugye mindenkinek van valamilyen, meg ki vagyok én, hogy belebeszéljek abba, hogy neked milyen, meg amúgy is. Ez az egész hit dolog igencsak magánügy gyanús, szóval ne tessék egymást méricskélni, meg magyarázgatni kinek-kinek a hitét, mert nem tisztességes dolog. Van az a sztori a Bibliában (Dániel 3), amikor a nagy király maga elé rángatja a három zsidó fiatalt, hogy boruljanak le azelőtt a szobor előtt, amit a király felállíttatott. ...

tovább →

gaz|dag

Egy gazdag paraszt berohant a házába és izgatottan kiáltotta: - Rebeka, borzasztó hír járja a városban. Itt van a Messiás! - Mi olyan borzasztó abban? – kérdezte a felesége. – Szerintem ez nagyszerű. Mi izgatott fel ennyire? - Hogy mi izgatott fel ennyire? – kiáltotta a férfi. – Ennyi évi izzadás és gürcölés után végre bőségben élünk. Van ezer marhánk, magtáraink tele gabonával, és fáink roskadoznak a gyümölcsöktől. ...

tovább →

Orosz rulett

Tele ez a világ szerencsejátékosokkal, akik képesek mindent feltenni egy lapra, vagy ha minden tudást nélkülöző szerencsejátékot keresünk, akkor mindent egy golyóra. Egy hatlövetű pisztoly, egy töltény, tár bepörget, fejhez tart és lő. Aki veszít, az mindent elveszít, a nyertes pedig megkapja a legdrágábbat, az életét. Ha erről más nem, akkor Robert De Niro eszünkbe juthat, ahogyan ...

tovább →

Privi-üzi

Annyira idézném kissádámot, aki egy egész estés szösszenetet tudna szentelni ennek a témának, mint ahogyan már szentelt is, igaz csak félestéset. Ez olyan „nemistudom” szleng, vagy csak kamaszos lustaság, hogy nem is mondjuk végig, meg így kódolva csak a miénk, olyan kis privi-üzi, mert mi mindent rövidítünk. Az életet is, de a nagy rohanásban a szavainkat is össze kell rendeznünk. ...

tovább →