Az úgy volt, hogy egyszer Ali ben Kuka jeltomácsolt Mr. Tájfelnek, aztán nem átallott érte némi ellenszolgáltatást kérni. Ekkor hangzik el a nagy mondat, miközben fogát szívva kitölti a csekket a főkandúr: Ez azt hiszi, hogy én vagyok a Pali Baba, ő meg a negyven rabló. A jelenet lényege, hogy valójában ki is a rabló és mennyire. Meg hol is van a rablóknak a helye? Meg, hogy most akkor a rabló teszi a barlangot vagy a barlang a rablót? …

Tudom, hogy talán későn szólok, de ma Magyarország miniszterelnöke jön hozzád és szeretne veled és nálad vacsorázni. Persze, nem, de most mégis. Ha kapnál egy ilyen infót, akkor mégis mit csinálnál? Neki kezdesz takarítani, sürögsz-forogsz, szólsz nagyanyádnak, hogy húzzon ki a slamasztikából, jön az orbángyurcsány (mert ki tudja mama kire rakja a voksot) és főzni kéne neki egy kis hazait!? Egy ilyen információ – a meglepetésen túl …

Sajnos már nem tudom megmondani melyik Mackótestvérnek a végén van a jelenet, ahol egy hegyi birka (nyilván nem, de Gerald Durell ma egészen mélyre temetkezett bennem) üvöltözik a saját visszhangjával. Nagyon izgalmas kiabálás ez, hiszen a birka egyre idegesebb, miközben kapja vissza a semmibe kiabált fenyegetéseit. A végére már nem marad semmi ereje, s az utolsó szó jogán még odanyögi a visszhangnak az egész üvöltözés summájaként: kusskos. …

Ránézek és próbálom felfogni, hogy mi lehet a baj, miközben egymással üvöltözünk. Megy az adok-kapok, mélyütések, bántások, s egyikünknek sem jut eszébe Jézus szava: de közöttetek ne így legyen. Hallom a kollégákat, éppen arról beszélgetnek, hogy „ha nem lenne fideszpénz, akkor nem érné meg csinálni” ezt a csörcsbizniszt. …

Nem bírom az emberi kicsinyességet, ha van valami, ami teljesen kiakaszt, szíjat lök, gyógyszert gurít, akkor ez az. Akár önmagamon veszem észre, akár másokon, de ez talán a főbűnök-főbűne nálam. Amúgy is azt gondolom, hogy egy keresztyén ember legyen nagylelkű, adakozó és nyitott minden jó cselekvésére. Meg amúgy is, idézve az én drága édesanyámat, attól, hogy a másikról bebizonyítjuk, hogy hülye, mi semmivel sem leszünk okosabbak. …

Mindig az a kép élt bennem az Egyházról (most nem megyek bele felekezeti csatározásokba, a Nagybetűs egyetlen Egyházra gondoltam), hogy a világ által feltett kérdésekre, egy bizonyos formában válaszolnia kell. Hiszen az Egyház nem önmagáért van, hanem azért, hogy megmutassa az embereknek az Istenhez visszavezető utat. Tehát, ha az emberek kérdeznek, gyötrődnek, dilemmáznak, akkor az Egyház, amelyik olvassa és érti Isten szavát és megvan az a lehetősége, hogy Isten elé vigyen dolgokat, talán képes választ adni a sok emberi „miért?”-re. …

Mindig azt hittem, hogy Krisztust követni feltétel nélkül lehet és szabad. Ő mindig, mindenkit, mindenhogyan vár, éppen ezért kell, hogy a „kegyelem trónusához” járuljunk! Nem tudom ki hitette ezt el velem, de ahogyan szépen lassan benőtt a fejem lágya, úgy jöttem rá, hogy a helyzet nem teljesen így van. Mert ami igaz, az igaz: Krisztust bárki követheti. De nem mindegy, hogyan is teszi ezt! …

Figyelem őket egy ideje, hiszen velük és értük dolgozom, meg nekem is van otthon hébe-hóba belőle kettő, s mindig megállapítom, hogy azok a drága és pici és aranyos és tündi-bündi csecsemők mekkora (ahogy nálunk mondták falun) nagy “lovakká” nőtték ki magukat. Nem sok minden maradt a “csikó” lét szertelen mindent megfigyelő és kutató szemléletéből, inkább befelé fordulnak, hirtelen megnőtt kezüket és lábukat dobálják, érdekes, mélyülő reszelős hangjukon felismerhetetlen gyorsasággal jönnek ki, számomra ismeretlen szavak. …

Általában nem azokkal a dolgokkal van a nagy bajunk, amiket mások nyíltan és határozottan elutasítanak, hanem azokkal, amiket jelzés nélkül megtűrnek. Mert ha valami olyasmit csinálsz, ami nagyon kiakasztja a közvetlen környezetedet, akkor biztosan szólnak, figyelmeztetnek, s talán ebből okulva legközelebb majd nem követed el ugyanazt a hibát. …