„Az Úr pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az ő tulajdon népe, ahogyan megmondta neked, és tartsd meg minden parancsolatát.” (18.) Amikor bemegyek a gyerekeimért az oviba, akkor nem azt a kislányt viszem haza, aki a legszebben énekel, nem azt a kisfiút, aki a legügyesebben mászik a fára. (Tudom most az önképző szülőkör felsikít […]

Ha jól tévedek, akkor volt Grétsy Lászlónak egy nagyon jó kis cikke, amiben olvasói felvetésre nem egy szóra állt meg, hanem egy egész mondatra. Éppen azt vizsgálta, hogy mit is jelenthet a mondás, amiben „minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Az értelme világos, az ember alapvetően önző, még a szentek is. Lám-lám. Így megy ez nálunk embereknél, a jóság és az önzőség furcsa keveredése még a szenteket is utoléri. …

Minden segítő szakmában egyre nagyobb népszerűségnek örvend a sajátélmény nagydózisú felmutatása. Mert ugye akkor lehetsz jó pszichopedaszocio, ha már téged is pszichopedaszociolt valaki. Most nem mennék bele abba, hogy milyen szomorú személyes tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban, de az alapelvet azért elmélyíteném. Régen, amikor a másoknak való segítségnyújtás, még nem egy speciális kaszt kizárólagos jogcíme volt, akkor is voltak emberi problémák, feszültségek, nehéz helyzetek. …

„Ha bemégy felebarátod szőlőjébe, ehetsz szőlőt jóllakásig, ha megkívánod, de edényedbe ne szedjél belőle!” (25.) Amikor Isten ilyen vagy olyan rendelkezéseit olvassuk, akkor általában egészen jól beazonosítható, hogy annak mi köze van Istenhez, az Ő szentségéhez, mi mihez kötődik, mi miért is fontos. Ez olyan mai embernek való, direkt utalás, egyértelmű megfeleltetés, nem nagyon kell […]

„Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!” (24b.) Isten népének manapság különleges érzéke van ahhoz, hogyan ne takarítsa ki a gonoszt a maga köréből. Mert ugye manapság aztán keblünkre kell ölelni mindenkit, meg „mindenki elbukik”, meg „senki sem lehet tiszta és tökéletes”, meg „ki vagy te, hogy ítélkezel”, meg „majd ha kitúrtad azt a […]

Isten nem szereti a felemás igát. Sőt! Ki nem állhatja. Lehetsz hideg, lehetsz forró, de ne legyél langyos. Ez éppen így lehet igaz az emberi kapcsolataidra is. Vannak össze nem illő dolgok, felemás igák, félrehúzások, eltévelyedések. Arare bove et asino. Így mondták a bölcs latinok is: szamárral és ökörrel szántani. Félresikerült ötlet, ez a két állat nagyon nem megy egymáshoz. Ugyanabba a feladatba egyszerre használhatatlanok. …

Most nem akadnék le a szokásos „kinek hány feleség jut”, meg akkor „most hogyan is volt ez az Ószövetségben” klasszikusoknál. De ha jól sejtem még mindig az újszövetségi samáriai asszony viszi a pálmát, akinek ugye öt férj jutott és épp a hatodikat emésztette, vagy az őt. Igaz nem egyszerre, de végül is a problémája hasonló gyökerű volt. Létezhet-e olyan, hogy valakinek úgy van felesége, hogy nem szereti, sőt gyűlöli őt? Ezek szerint igen. …

Találós kérdés, avagy műveltségi vetélkedő. Ki mondta a következőket? „Aki többre becsüli a bőrét, mint a nemzet jövendőjét, nyitva még a kapu. Nekem férfiak kellenek. Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl. Akinek reszket az ina a közelgő zivatartól, hagyja el a termet, mielőtt tovább szólanék, mert meg kell esküdnünk a vár védelmére olyan esküvel, hogy ha azt megszegi valaki, meg ne állhasson holta után az örök Isten szeme előtt.” …

Egy olyan világban, ahol nincsen már az adott szónak semmilyen hitelessége, muszáj mindent írásba foglalni. Persze a hiteltelenséget lehet fokozni, mert ma már az sem érvényes, amit leírunk, de azért próbáljunk annyira naivak lenni, hogy legalább abban hiszünk, ami írva van. Ez ilyen keresztyén sajátosság: az Írás mindenek felett. Ha ígérek valamit, jobb írásba foglalni, mondjuk megírni egy szándéknyilatkozatot, hogy ha minden úgy alakul, akkor majd de jó lenne ha… gáz, tudom, de ez van. …