„Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt.” (18.)
Akik elég mélyen beleásták magukat a retro világ retro meséibe, azok biztosan tudják, hogy Máris szomszéd, helyesebben Dr. Máris Márton Ottokár a Mézga család speciális humorú, már-már fanyar és goromba szomszédja. Azt nem tudtam kideríteni, hogy a neve vajon jelzi-e azt, ahogyan Mézgáék őt kezelik, hiszen általában akkor kerül elő, amikor hirtelen segítség kell, és a gyerekek máris rohannak Máris szomszédhoz. Mi egy ilyen Máris egyház vagyunk, amikor gáz van, amikor slamasztikában vagyunk, akkor hirtelen összetesszük a kezünk, máris segítséget igénylünk a mi rendelkezésre álló Urunktól, remélve, hogy máris megkapunk gyógyulást, anyagi biztonságot és még annyi mindent, amit csak remélni és kérni érdemes. Persze visszafele már nehezebben mennek ezek a dolgok, amikor mondjuk az Úr kér valamit, akkor érdekes módon másféle és fajta időszámításba lépünk bele. Tuti, hogy Pató Pál úr református volt, mert mi aztán olyan ráérősek vagyunk az Isten kéréseinek, netalán vágyainak teljesítésében, hogy egy átlag lajhár is háromszor köröz le minket, ha egyáltalán neki indulunk. A tanítványok elhívásában a legfontosabb szó az-az azonnal. Nem másnap, nem két hónap múlva, nem majd, hanem a követésre hívásra a felelet, az azonnali követés. A tanítvány nem majd engedelmes, hanem azonnal. Szóval amikor Jézus mond valamit, akkor nem mérlegelni kell, amikor követésre hív, akkor nem kell kérdéseket feltenni, hanem menni kell. Tudjátok, mint a Bryan életében, amikor Bryan elküldi a népet pontosan „oda”. És még ott is van, aki visszakérdez, hogy „de uram, hogyan menjünk a p…”. Ne kérdezz vissza. Ha azt mondja hagyd abba, akkor hagyd abba azonnal. Ha azt mondja indulj, akkor indulj azonnal. A tanítványságnak ez az „azonnal” a kulcsa, nem holnap, meg nem majd, hanem máris!
