Amikor legutóbb együtt sétáltunk, úgy tűnt, most nem siet sehová, nem kell a fél világot megmentenie önmagától, ráadásul elég nyugodtnak tűnt. Nagy nehezen vettem magamnak a bátorságot, összeszedtem minden erőm, és feltettem a régóta bennem fortyogó kérdést: …

Szeretek autózni, talán mert akkor végre van egy kicsi időm gondolkozni, rendezni a fejemben az éves elmaradásaimat. Ilyenkor valami jó kis háttérzene szól, alig engedek be külső információt, természetesen a vezetéshez szükségeseket muszáj, de azon kívül nem sok mindent. Ha valami konkrét megmarad, az tényleg meglepő vagy érdekes kell, hogy legyen. Nem olyan régi az emlék, és tényleg megmaradt, annyira meglepő volt, még meg is álltam, hogy jobban szemügyre vegyem. …

Előre szólok: Nem fog tetszeni. Mégpedig azért nem, mert az ilyesmit nem annyira szeretjük hallani. Kicsit olyan, mint amikor a díznis Aladdinban – nem a rimékelt Will Smith-es verzióra gondolok, hanem az utolérhetetlen és utánozhatatlan eredetire – a dzsini elmondja, hogy miért nem hoz vissza senkit a halálból. …

A dadogós meg a barátja, (aki nem dadog) sétálnak az utcán. Megszólal a dadogós: – Te! Lá-láttad a-azt a szé-szép nőt? -Melyiket? -Má-már elment. Kicsit később újra megszólal a dadogós: -Te! Lá-láttad azt a sz-szép ko-ko-kocsit? -Melyiket? -Má-már elment. Harmadszorra is próbál mondani valamit a dadogós: …

Na, akkor csak pörgessük végig magunkban, hogy mivel mit is szoktunk csinálni. Természetesen nem veszünk sorra minden testrészt, de ha már Pál így felemlegette, azért a két idézettet vegyük csak nagyító alá. Mit szoktunk csinálni a szánkkal, és a szívünkkel? Mert nekem nem annyira egyértelmű, hogy az ember a szájával Úrnak vallja Jézust, a szívével pedig hiszi, hogy Ő feltámadt a halálból. …

Rögtön az elején elnézést kérek mindenkitől, aki taxisofőr, vagy akinek taxisofőr rokonai esetleg barátai vannak, és azoktól is, akiknek vannak olyan ismerőseik, akik már halottak olyanokról, akiknek vannak taxisofőr ismerőseik esetleg családtagjaik. Egy férfi zavartan nézelődött egy forgalmas kereszteződésben, nem igazán tudta eldönteni, hogy merre is induljon. Teljes tanácstalanságában odalépett egy másik férfihoz, aki éppen újságot olvasott a zöld lámpára várva. …

„Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által” (1.) Tolsztoj egyik legjobb, ha nem a legjobb műve a Feltámadás, legalábbis az emberi karakterábrázolások és a lelki mélységek itt sokkal erősebben vannak jelen, mint a másik két „giga” műben. Én amúgy is elfogult vagyok Tolsztoj ügyben, mindig is szerettem azokat, akik érzékenyen tudtak […]

Szoktál félni? Én szoktam.  Egy kicsit divat is lett, meg kortünet, hiszen mindenki fél valamitől. Úgyis itt a nyár, kapsz egy csokrot tőlem, a legextrémebb félelmekből kötve. Kinofóbia – Félelem a kutyáktól (azt hittem a német mozifilmektől való rettegést jelenti). Fotofóbia – félelem a fénytől (egyfajta paparazzi betegség). Araknofóbiafóbia – Félelem azoktól, akik félnek a pókoktól. Luposlipafóbia – attól való félelem, hogy …

Gondolom, még emlékszel a Shrek 2 macskajelenetére, amikor az éppen jóképű és sármos Shrek fehér paripán vágtat, hogy megakadályozza Szőke herceg és Fióna mindent eldöntő csókját. Egy hirtelen éles kanyarban Kandúr, az őket üldöző marcona katonák és a menekülő Shrek közé ugrik. A katonák mire Kandúrhoz érnek, már a világ legbeszédesebb, legjámborabb, legédibb macskatekintete néz rájuk vissza, fegyverek lehullnak, szívek ellágyulnak. …