Amikor a nagyfiam még kicsi fiú volt, sokat kérdezett és én sokat válaszolhattam neki. Imádtam ezeket a helyzeteket, mert voltak olyan igazi, őszinte, egyenes kérdései, amire egyszerűen csak egy nagy mosoly, vagy egy nagy ölelés volt a válasz. Mi apák könnyen menekülhetünk el így a cikis helyzetek elől, mert vannak olyan gyermeki kérdések, amikre nincsen válasz. …

Mostanában egyre több emberen veszem észre a csüggedés apró jeleit, sokan fogalmazzák meg, hogy mekkora lúzernek is érzik magukat. Vesztesek, semmi sem sikerül, nagyon nem megy ez az élet nekik. Nem olcsó vígasz, de van az úgy mindenkivel, hogy nem megy. Ezt hívják kudarcnak. Egy olyan társadalomban, ahol mindent a siker mérőfokán próbálunk értelmezni, nem tudunk mit kezdeni a kudarccal. …

Nagyon erőltetett lenne a mai ige kapcsán, az asztalról lehulló morzsák adta apropóba kapaszkodva arról beszámolni, hogy 2016-ban Széll Tamás megnyerte a Bocuse d’Or Europe versenyt. Aki nem tudná, ez a gasztronómiai kreativitás csúcsversenye, az ízek száguldó cirkusza, amit akkor a magyar csapat és séf nyert meg. Persze lehet, hogy nem is annyira nagy szám ez: profi séf, jó alapanyag, szupercsapat, rengeteg gyakorlás. …

Sokan beszélik, hogy szegény diákok, mennyi teher nyomja a vállukat, sok ez az iskola, meg nem is így kellene csinálni, na, majd nemsokára másképpen lesz! Aztán megy az össze-vissza nyilatkozás, cáfolás és ellencáfolás, egy biztos: a terheket csökkenteni kell! A hittan megy, a tesi marad. Mert ugye nincs elég tanterem ennyi vallásnak, meg minek is az, bezzeg a tesi óra, az aztán meg van szervezve és nagyon fontos a jövő nemzedéke szempontjából. …

Ritka az a helyzet, hogy az Élő Isten Élő Igéjéből kizárásos alapon szelektálunk egyet, s mindezt azért tesszük, mert a többi szinte fogyaszthatatlan a mai kor embere számára. Mit is lehetne kezdeni azzal, amikor az Ige azt ecseteli, hogy a választott nép kényes és igényes tagjai is saját ivadékaikat eszik meg az ostrom idején, nesze neked anyák napja…

Csak, hogy kicsit tovább lendítsük a tegnapi társadalmi normafeszegetésünket, gondolkodjunk közösen az alapvető emberi jogokról. Mert ugye egy normális rendszerben, legyen az ember áldozat vagy elkövető, de mindenkit ugyanolyan jogok illetnek meg. Legalábbis erre nagyon büszkék az európaiak, sokféle csoportnak és eszmének szerezve ezzel társadalmi jóváhagyást és egyenlőséget. …

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nagyvilág eseményeit, talán azért, mert Isten Igéjének aktualitása így még elemibb erővel szól bele a hétköznapjaink egyszerű kis dolgaiba. Nem megyek bele különösebb elemzésekbe, de szinte mindenki szóvá tette Breivik állam ellen indított perét, amit elsőfokon meg is nyert a norvég tömeggyilkos. Aki most veszi fel a fonalat, annak leegyszerűsítve, a 2011-ben 77 embert meggyilkoló Anders Breivik beperelte a norvég államot, mert szerinte embertelen körülmények között tartják fogva. …

Drága Nagyfiam! Mit is írhatnék neked a nagy napon? Akkor, amikor újra azzal szembesülsz te is és a környezeted is, hogy megint egy évet fordult a világ. Tudod, ilyenkor az ember végig gondolja, hogy vajon több lett-e, vagy kevesebb ez alatt az egy év alatt. Nyugi! Nem arra gondolok, hogy híztál-e vagy fogytál, nem is arra, hogy hány díjat tettél még az eddig elnyertek mellé. …

Ritkán gurul a gyógyszer, de amikor nekiindul, akkor – klasszikust idézve – „ki tudja hol áll meg”?! Mert néhány évvel ezelőtt amikor egy magát jólétinek nevező társadalomban a vezetők, mindenféle érdemi egyeztetés nélkül egyszer csak úgy döntenek, hogy vasárnap boltok bezárnak, nehezen, de átállítottam magam az új rendre. …