A következő sorok alkalmasak a figyelem és a nyugalom megzavarására, különösen is magyar szakos pedagógusok és esetleges irodalmi műkedvelők között.  Most jön a „bezzeg az én időmben” szöveg, mert amikor én még magyar órákra jártam, akkor nem léteztek a tudománynak olyan csodálatos gyöngyszemei, mint a „Kötelezők röviden”, amik ugye jelentős terhet vesznek le az ember és különösen is a diák válláról. …

Majdnem mindig ugyanabba a falba ütközünk, akkor, amikor próbálunk felidézni valamit, amit a múltban mondtunk, vagy hallottunk. Mert, ugye nem minden beszélgetésről készítünk jegyzőkönyvet, feljegyzést vagy esetleg hangfelvételt. Aztán elhangzik egy kicsit másvalami, mert valaki mondja, csak amikor idézünk és felidézünk, akkor már nemcsak egy szöveg kel újra életre, hanem mindaz, ami közben bennem történt, meg ahogyan értettem, meg ahogyan esett. …

„Móricka csalódottan jön haza az első tanítási napról, alig lehet hallani a szavát, nem éhes, nem szomjas, csak duzzog csöndben a szobája sarkában. Édesanyja hiába próbálja szóra bírni, majd amikor megjön az apuka is, a fiú végre megszólal. – Apa, te aztán jól átvertél engem! – Na de hát miért kisfiam – kérdezi megdöbbenve az öreg Móric a fiát. – Csak azért, feleli a fiú, mert te azt mondtad, hogy az iskola szuper lesz, meg, hogy az első osztályba lesz a helyem. …

Kierkegaard dán filozófus mesélt egy történetet egy furcsa betörésről, amikor is a betörők kinéztek maguknak egy nagyon puccos ékszerüzletet, ahol miután betörtek nem vittek el semmit, de egy nagyon furcsa dolgot azért csináltak. Mindennek összecserélték az árcímkéjét, majd óvatosan visszazártak mindent és mintha mi sem történt volna, távoztak. …

Kezdődik a műsor, csinos asszisztensek, tűznyelvek kétoldalt, majd füst gomolyog fel a háttérből, s a füstből előlép egy maszkos férfi, aki most a tisztelt nagyérdemű előtt leleplezi mágus társai trükkjeit és illúzióit. …

Van bennünk, emberekben valamiféle mélyről jövő vágy, valamiféle ősi hajlandóság arra, hogy ne csak botorkáljunk egyedül a sötétben, hanem kövessünk valakit, aki előttünk megy, akire felnézhetünk, aki követendő példa lehet a számunkra. Ezért fontosak az apák és az anyák, vagy a nagyszülők, mert rájuk felnézve lehetne megtanulni, hogy mit jelentenek azok az ősi szerepek, amik nélkül nem működik egyetlen egy társadalom sem. …

Akkor, amikor a történelem színpadán megrázó drámák, hatalmas tragédiák vagy éppen szívderítő komédiák zajlanak, valahol a nagy események előterében, alig észrevehetően ott vannak az oda nem illő, egészen pitiáner figurák és alakok. Egy barátom mesélte el, hogy akkor, amikor a környékbeli folyók nekiindultak pusztító körútjukra, elsöpörve otthonokat, megsemmisítve álmokat, s ezrek lapátoltak, zsákoltak s próbálták menteni a menthetőt, akkor ő szemtanúja volt egy ilyen pitiáner figura megjelenésének. …

Mekkora botrány és mekkora felháborodás kísérte azt a sokat emlegetett megemlékezés és tüntetéssorozatot, amikor is a rendőrök szétverték a Pesten hazájukért tüntető magyarokat. Közvetítette a TV, aztán sokáig csak politikai térnyerésre használta fel mindenki, hol jobbra, hol balra torzítva, majd amikor már lehetett, elkezdtek róla őszintén beszélni. …

Most eszembe sem jut sokkolni, meg megdöbbentőnek lenni, meg életerős fiataloknak a halált emlegetni (habár lehet, hogy ezeket nem is szoktam gyakran), hanem egy olyan játékszabályt szeretnék elmagyarázni, ami a jégkorong rajongóknak bizonyára ismerős lesz. (Volt ilyen a vízilabdában, de még fociban is, igaz, ha 25 év alatt vagy, akkor egyikre sem nagyon fogsz emlékezni. …