„Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot.” (33.)
Jézus Krisztus szelíd tekintete pásztázza végig a furcsán hömpölygő tömeget. Kedves és megnyerő tekintetének most egészen más funkciója és célja van, mint általában. Keres valakit. Esetleg valakiket. Akik valahol ott lapítanak a tömeg mélyén, csendben meghúzódnak a nagyhangúak és tolongók táborában. Sunyi ember az ilyen. Aki nem mer Jézus elé állni és színről színre elmondani neki a baját, kibírni a nehéz kérdést, jól megválaszolni azt, majd részesedni a gyógyítás csodájában. Aki csak úgy sunyiban akar részesedni a Megváltó erejéből, aki mindenfajta szembenézés nélkül akar meggyógyulni. Milyen ember az ilyen?! Jézus Krisztus tudja, hogy milyen az-az ember. Aki első ránézésre talán sunyiban érintette meg őt, de az események mélyére nézve egyértelmű, hogy ugyanazzal a reménnyel és hittel, mint a Jézusnak messziről kiabálók, vagy útjába lefekvők. Történnek csodák sunyiban. Csak úgy mellékesen. Jézus Krisztus sok emberhez hozzáért a tömegben, s mégiscsak erről a nőről olvassuk, hogy akkor ott meggyógyult. Ő tudta, hogy Jézusnak mekkora ereje van, s az-az erő működött akkor és ott, ahol hittek benne. Sunyiban is lehet hinni. A történetnek pedig a vége ugyanaz a jól ismert epizód. Jézus Krisztus kereső tekintete összetalálkozik a meggyógyult ember tekintetével. Aki már nem akar, és nem tud a sunyiban meghúzódni, mert tudja mi történt vele, s tudja, hogy muszáj odaborulnia Jézus Krisztus elé s elmondani neki a teljes igazságot. Ez a hit útja. Sunyiban, titkon indul, de amikor teljes bizonyosságot nyer, akkor már képes színről-színre látni!
