A bíróságon javában zajlik a tárgyalás, a bíró elmerengve nézi a vádlottat, aznap ez az ügy már a hatodik, amikor szinte biztos a végső ítéletben. Merengéséből az a furcsa és gyomorszorító érzés ragadja ki, ami azt sejteti vele, hogy a vele szemben bárgyú arccal ülő vádlottat, mintha ismerné valahonnan nagyon régről. Ahogy egyre jobban nézi az illetőt, egyre erősebben érzi, hogy ismerősek a vonások meg az a bosszantó bárgyúság. …

Azt hiszem arról is beszélnünk kell, hogy hogyan tudunk kilépni a folytonos tervezgetés, ígérgetés és fogadkozás csapdájából. Mi keresztyének ebben nagyok vagyunk. Bizottságokat hozunk létre, akik majd megbeszélik, meg kitalálják, hogy aztán egy újabb bizottság majd megmondja, hogy az előző bizottság mondhat-e olyat, amilyet kitalált. A keresztyénség túl sokat tervez, és keveset valósít meg – az amúgy – zseniális terveiből. …

A keresztyénség frontról-frontra csatát veszít. Fogyunk számban és erőben, egyre kevesebben gondolják azt, hogy nekik az-az üzenet kell a valóságról és a valóság Uráról, amit mi közvetítünk nekik. …

tt Rap-001, hívom a tornyot, tornyom a hívót. – Itt Tango Papa, szevasztok, hej! – Itt Bábel-torony. Nyugi Rap-001, várni kell BG-93 miatt. Már zuhan! … Földet ért. Leszállási engedélyt megadom. – Rendben. A látási viszonyok kitűnőek. … Hol a leszállópálya? Megkezdjük a süllyedést. – Zuhan a vérnyomásom! – Radírellenőrzést kérek! – Radír rendben. – T-Boy, engedd ki a kerekeket! – Megtörtént MC! – Imádom a kerekeket.  – Michel, mit csinálsz? – Repülök! – Rap-001-es, térjen át BMG irányításra! …

Kitaláltuk nagyfiammal, hogy akkor győzzön a jobb s nekiültünk  a fifának. Az egyenlő esélyek miatt mindketten ugyanazzal a csapattal voltunk, ráadásul ugyanolyan mezben, de aztán legalább a mezt megcseréltük,  hogy ne csak röhögés, hanem foci is legyen. …

Megdöbbenve (és ez most kivételesen a lehető legjobb értelemben) vettem észre, hogy ifjúkorom nagy TV-s generációja hihetetlen erővel talált magára a lehető legújabb szerepekben is. Van itt TV intendáns, sztárműsorvezető férfiban és nőben, kiemelkedő tehetségű emberek, akik persze a tehetségük mellett jókor voltak jó helyen. …

Örököltem. Egy büdös nagy parasztházat, tornáccal, magtárral, vályoggal, közművesítés nélkül, hátul a pottyantós, ami a nagy nyári melegben éppen akkora teher, mint a mínusz tizenhat fokban. Döngölt földpadló, kicsit kellemetlen dohos szag, meg a tudat, hogy „csak” négyen haltak meg a családból e falak között. Ájneklájneromantik. Egyetlen egy dolog (na jó, ha a tornácot is ideveszem, akkor kettő) indította be a fantáziámat: a régi búbos kemence, ami kifogástalan állapotban várja a kenyereket és a csülköket, a sóleteket és egyéb libaságokat. …

Ez is azon történetek közé tartozik, amit mindenki úgy mesél, mintha vele történt volna meg, beemelve ezt a sztorit is a busszal közlekedő arab egyetemista, a tízezresért zárt ajtók mögött vizsgázó diáklány ismerős meséi közé. …

Ma csak úgy elgondolkodtam, hogy valójában mi is mozgatja a tetteimet, vagyis: mit miért teszek, mi az én igazi motivációm? Most persze mondhatod, hogy kit érdekel, meg minek is ezt tudni, de azért én azt gondolom, hogy nem árt annak utánamenni, hogy mi mozgat minket belülről, vagy éppen kívülről. …