Hírnév

„Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek, Júdást, Jakab fiát és Júdás Iskáriótest, aki árulóvá lett. (14-16.)

Egy dél-amerikai ország egy kicsinyke kis falujának mg kicsinykébb iskolájában a nebulók éppen híres emberekről tanulnak. Sorra jönnek a történelem hősei, s a tanító néni mindig ugyanazzal a kedves kíváncsi mondattal kezdi az újabb személyek bevezetését, ezzel bátorítva a tanulókat a meglévő információik megosztására. – Miről volt híres Julius Caesar? – Ő hozta létre a császárságot Rómában!- felelik a gyerekek. – Miről volt híres Nagy Károly? – kérdez tovább a tanárnő. – Ő volt az első császár Európában Róma bukása óta! – érkezik a felelet. – Na és miről volt híres Kolumbusz Kristóf? – Ő volt az, aki vízum nélkül jutott el Amerikába. Azt, hogy ki miről híres, mindig az utókor dönti el, s mindig a saját életlátása, történelem értelmezése és néha saját szájíze szerint. Fontos, hogy ki mivel vonul be a köztudatba, mert az, amivel a legmélyebb lenyomatot hagyja bennünk, az minősíti őt. Erre nekem jó példa Göncz Árpád, aki, mivel nekem a Tolkien: A gyűrűk Ura regényt adta, hiszen ő volt a műfordító, még az SZDSZ-es politikai őrületben is megmaradt önmagának. Aki nem tudja mi az-az SZDSZ, az legyen boldog ezzel a tudatlansággal, aki tudni akarja, annak meg gugli, mert én nem vagyok hajlandó mesélni. A Szentírás nem mesél, de minden szava és állásfoglalása beszédes. A tanítványi felsorolásban mindenki helyet kap, Jézus mindenkinek ugyanazt az esélyt adja, meghívja és elhívja a Zélótát éppúgy, mint a halászt. Sőt! Még az a Júdás is meghívást nyer, aki árulóvá lett. Jézus őt sem szerette kevésbé, mint a többit, de ő mégsem tudta Jézust eléggé szeretni és ez lett hírneve alapja. Rólad mi marad majd fenn, te miről leszel híres?

Korábbi áhítatok