Így lesz a Jézus feje fölé kifüggesztett ítéletből örök igazság, s így válik ez az egész a mi ítéletünkké és felmentésünkké egyszerre.

Az embertelen emberekkel szemben a teljes díszbe öltözött ember áll, akit az Atya ilyennek, ilyen szelídnek és engedelmesnek akar látni. Íme, az ember. Az egyedüli.

Valamelyik este annyira szegényes és minősíthetetlen volt a TV-s felhozatal, hogy kínomban (de szó szerint kínomban) kamaszkorom egyik akció szösszenetét választottam, amelyik a magyar keresztségben a „Pusztító” nevet kapta. Ebben kiolvasztanak a jégből egy híres bűnözőt és az elfogására specializálódott rendőrt, a bűnözőt azzal a szándékkal, hogy ölje meg a földalatti ellenállás vezetőjét. …

Van az úgy, hogy nem sikerül elsőre, pedig próbálod, szeretnéd, küzdesz és akarsz, de mégis zárt ajtókra találsz. Lehet, hogy egy számodra fontos ember szívén van az a zárt ajtó, egy rideg szülő, egy elérhetetlen szerelem, aki tudomást sem vesz rólad, egy elrejtett példakép, mélyen a tanárodban… rengeteg zárt ajtóval találkozunk. …

Az első gondolat, az első reakció, az első szó, az mutatja meg, kik is vagyunk igazán.

Kivételes szeretettel vesz minket körbe, s engedi, hogy minden tettünk ellenére általa szerethetők legyünk.

Jézus Krisztus nekünk passzolja azokat a beszédeket, amiket az Atya is neki passzolt. Átadja, tudatosan és célzottan! Nemcsak elmondja, hanem átadja, így lesz fontos nemcsak a kimondás, hanem a meghallás is.

…az örök élet pedig az, hogy ismerjük az egyedül igaz Istent és akit elküldött, Fiát a Jézus Krisztust.

Jézus Krisztus ügye, a mi „bűn-ügyünk” és nem kell hozzá csavaros észjárású nyomozónak lenni, hogy azt az egészen egyszerű apró tényt megértsük: amit Ő hoz el az életünkben, az nem értelmezhető rajta kívül. Itt is fontos a helyszín, amit a tanítványoknak tudomásul kell venni, mert Jézus példázatokban elrejtve és egészen nyíltan is erről beszél. Az általa kínált öröm vagy az általa kiharcolt békesség nem általános világjóléti fogalmak, hanem egyedül benne érthetők és értelmezhetők.