„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem.” (33a.)
Valamelyik este azt gondoltam én kis naiv, hogy visszatérek tinédzserkorom egyik emblematikus helyszínére a Los Angeles-i Nakatomi Plázába, hogy megtapsoljam Hans Gruber „triplahátracsavartját”. Persze nem jártam sikerrel, ezért újabb úticél után nézve nekiindultam a New York-i Chester A. Arthur Általános Iskolába, hogy segédkezzek Zeus Carver és John McClane „szájmonmondja” köztéri játékában. Most is csalódnom kellett, mert a tévében se Die Hard film nem volt, se egy Halálos Fegyver, de még egy utolsó utáni cserkész sem kapott műsoridőt. De legalább hat különböző helyszínelős sorozatot toltak, ha nem volt elég a négy amerikai, akkor mehettem Párizsba helyszínelni egy sikítozó vörös pszichológussal, vagy Dortmundba, egy szociopata agglegénnyel. Ez utóbbit választottam és ott is ragadtam a duplarész előtt, mert volt benne valami lenyűgöző, ahogyan a nyomozók a helyszínen végzett alapos kutatómunka során, megoldottak bonyolult bűnügyeket. Bármi új információ került elő a nyomozás során, rohantak vissza a helyszínre, mert ott volt valahol a bizonyíték. Jézus Krisztus ügye, a mi „bűn-ügyünk” és nem kell hozzá csavaros észjárású nyomozónak lenni, hogy azt az egészen egyszerű apró tényt megértsük: amit Ő hoz el az életünkben, az nem értelmezhető rajta kívül. Itt is fontos a helyszín, amit a tanítványoknak tudomásul kell venni, mert Jézus példázatokban elrejtve és egészen nyíltan is erről beszél. Az általa kínált öröm vagy az általa kiharcolt békesség nem általános világjóléti fogalmak, hanem egyedül benne érthetők és értelmezhetők. Tessék helyszínelni egy kicsit, figyelni a részletekre. Sohasem mondta, hogy az, aki az övé majd békében és boldogságban fog élni, jólét, menő autó, vagány fizetés. Pont az ellenkezőjét ígérte: ahogyan Őt üldözték úgy fognak minket is. Békességre vágysz? El nem múló örömre? Nyugalomra? Ez mind nem itt van, hanem BENNE van!
