Megint egy téma, aminek a bevezetője bizonyára igényel némi kutatómunkát a tinédzserkorosztály jeles vagy éppen jeltelen képviselőitől, mert nem egy mai darabra hivatkozom. Igen, tudom, ez nem vandájreksön, meg herrisztájsz és nem is a szkvidgém idegeinkre menő zenéje, de legalább annyira menő, legalábbis nekünk negyveneseknek. Szóval, ha lefagy a Netflix és esetleg van kedved művelődni, akkor keresd ki az Emil Rulez zenekar…

Tele ez a világ szerencsejátékosokkal, akik képesek mindent feltenni egy lapra, vagy ha minden tudást nélkülöző szerencsejátékot keresünk, akkor mindent egy golyóra. Egy hatlövetű pisztoly, egy töltény, tár bepörget, fejhez tart és lő. Aki veszít, az mindent elveszít, a nyertes pedig megkapja a legdrágábbat, az életét. …

Annyira idézném kissádámot, aki egy egész estés szösszenetet tudna szentelni ennek a témának, mint ahogyan már szentelt is, igaz csak félestéset. Ez olyan „nemistudom” szleng, vagy csak kamaszos lustaság, hogy nem is mondjuk végig, meg így kódolva csak a miénk, olyan kis privi-üzi, mert mi mindent rövidítünk. …

Tessék egy kis kultúrát magatokba szívni, és kikeresni a neten Presser Gábor: Te majd kézen fogsz és hazavezetsz című számát, de azt a verziót, ahol a Csík zenekar fűszerezi meg a harmóniákat és azt a furcsa keserédes élethangulatot. Nagyon ki és nagyon el van találva az a szám, különösen is a vége, amit biztos meghallgatsz majd, de azért pár sort én is megidézek:  …

Kicsit félve fogok bele ebbe a témába, mert ugye – a szakemberek szerint – 12 év fölött már nem nagyon beszélgetünk róla, hogy kinek mekkora, de most mégis ez a helyzet állt elő. Mert ugye a mai társadalom előszeretettel kapaszkodik bele a nagyság problémájába, hiszen akkor vagy valaki, ha neked van a legnagyobb autód, házad, céged, egód, s minden egyéb, amiről nem is kívánunk nyilatkozni. …

Szinte éreztem, hogy előbb vagy utóbb előkerül ez a téma is, hiszen az embernek azzal is szembe kell néznie, ahogyan kinéz, vagy éppen kinézhetne. Én kinézek, néha a fejemből és megállapítom, hogy semmit sem változtam az elmúlt tíz évben, mire mindig van valaki, aki előkapar a fiókja mélyéről egy fotót, amin én is rajta vagyok. …

Ma reggel egy olyan kérdést teszek fel neked, amire meg kellene próbálni őszintén válaszolni, miután kicsit visszatekerted életed eddigi filmjét és megnézted annak apró részletességgel minden jelenetét. Kérlek, válaszolj őszintén: Élvezed az életet? Na, csak azért kérdezem, mert egyre több olyan keresztyén emberrel találkozom, aki azzal próbál meg a világ sodrásából kiszakadni, hogy megpróbálja nem élvezni az életet …

Azt hiszem, van egy pont, ami után már nem lehet mindent észben lejátszani. Ennek az évezrednek ez a tragédiája, s a benne élő embernek is, hogy mindig mindent agyban játszunk le. Akkor döbbentem erre egészen apró részletességgel rá, amikor az első lenyűgöző élményemen túllátva, újra néztem az Avatar című filmet figyelve mindarra, amit nem lehet ésszel megoldani. …

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy multimilliomos, amolyan partifész, akinek volt három offshore cége, rengeteg osztaléka és befektetése, és természetesen három lánya is, három különböző házasságából. Egyszer ez a multimilliomos elhatározta, hogy kiházasítja a legidősebb lányát, éppen ezért rendezett egy hatalmas partit a házában. Meghívott rá minden valamire való fiatalembert a környékről