Nézem a kiskamasz fiam haverjait, mert ugye egy csapatban játszanak, és csak összetartja őket a csapatszellem vagy mi, de bárcsak ne tartaná. Vagy esetleg ne így, mert néha kiakasztó az, hogy mennyi mindent képesek megtenni a népszerűség érdekében. Most éppen ökörködnek, de persze úgy, hogy közben rombolnak, sértenek és bántanak, talán nem is tudják, hogy a szavaik, a hangsúlyaik nélkülöznek minden tapintatot és odafigyelést. …

Egyre erősebben érzem, hogy ez a világ krízisben van, s mi is, akik ebben a világban élünk. Persze kérdés, hogy ki mit ért a krízis szó alatt, én nem mondhatok, és nem érthetek mást, mint ami itt írva van: a krízis ítélet. Nem pusztán válság, nem csak egy fordulat, hanem az-az ítélet, hogy a világ nem fogadta be és nem fogadja el a világosságot, mert jobban szereti a sötétséget. …

„Krisztusom, én leveszem képedet falamról. Torz hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy. Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa. …”

Bízom benne, hogy bízol benne. Olyan kis egyszerű őszintén, mint ahogyan a gyermek is bízik azokban, akiket az Isten azért tett az életükbe, hogy legyen kiben bízniuk. Persze ez a világ annyira kifordult önmaga kereteiből, hogy már azokban sem lehet bízni, akikben igazán kellene. Szülők, szerelmek, barátok, hányan és hányan bizonyítják, hogy ma már senkiben és semmiben nem lehet, vagy nem szabad bízni. …

Talán nem is kéne írnom semmit, csak annyit, hogy nézd meg Luc Besson: A nagy kékség című remekművét, de mivel úgysem fogod megnézni, ezért csak kifejtem. (De azért még egyszer könyörgök, ha teheted, akkor nézd meg, zseniális a film, ráadásul ott derül ki Jean Reno-ról végérvényesen, hogy mekkora tehetség). …

Nem tudom kinek mi jut eszébe a mártír szóról, próbálok szemezgetni az általános felfogás általános dolgai közül. Van akinek éneklő és fényes arcú emberek jutnak az eszébe, akik ókori tunikákban várják, hogy megegyék őket az oroszlánok. Esetleg, azok, akik az éneklősökből megmaradtak, és nem kellettek a jóllakott oroszlánoknak, most újabb énekre fakadva várják, hogy a gladiátorok letarolják őket. …

Akkor, amikor a legújabb Narnia filmben Caspian és társai fogságba esnek, szemtanúi lesznek annak, ahogy a sötétség elnyeli magatehetetlen áldozatait, akiket a rabszolga kereskedők küldenek a biztos halálba. Ülnek szegény áldozatok egy csónakban a tengeren, majd valamiféle sötétzöld füst gomolyog végig a felszínen, majd elnyeli őket. …

Úgyis mindenki szuperhős lázban ég, hiszen már a mozikban tombolnak galaxisunk büszke őrzői, akik még 2014-ben tették lapátra a szuperkék Ronant, szóval ma én is ebbe a témába kapaszkodom. Annyit még az előző momentumhoz, hogy Ronan…

Nézem a kiskamasz fiam haverjait, mert ugye egy csapatban játszanak, és csak összetartja őket a csapatszellem vagy mi, de bárcsak ne tartaná. Vagy esetleg ne így, mert néha kiakasztó az, hogy mennyi mindent képesek megtenni a népszerűség érdekében. Most éppen ökörködnek, de persze úgy, hogy közben rombolnak, sértenek és bántanak, talán nem is tudják, hogy a szavaik, a hangsúlyaik nélkülöznek minden tapintatot és odafigyelést. …