Azt hiszem, talán Bödőcs Tibor humorista emlegette egyszer azt, hogy ha a Svájciak lázadást akarnak szítani, vagy forradalmat csinálni (annyi jó dolgot mondott, hogy nem is emlékszem pontosan), akkor csak visszatekerik az órát két perccel. Ennek van persze angol verziója is, amikor is az angol anyuka megkérdezi a fiát, hogy kér-e teát és a fiú egyszerűen nemmel válaszol. Meg van az orosz verziója, amikor is a gulágban fát vágó Joszif Brodszkij csak azért is kétszer annyit vágott fel, mint amennyit büntetésből rá szabtak. …

Mit tehet az egyszerű földi halandó akkor, amikor egyik kedvenc sorozatának befejező évadját még mindig forgatják, írják, vágják, netalán szídzsíájozzák? Nem tehet mást, mint spekulál, kitalál, teóriákat gyárt, vagy esetleg unalmában teljesen lényegtelen információkkal veszi körbe magát, hogy túlélje az időt addig, míg színről-színre lát. No a Trónok harca eddig legagyamentebb ötletrohamát olvastam jó múltkorában, amikor is a szürkehám betegség lehetséges kórokozóit firtatta egy tudományos értekezés. …

Pár napja halt meg az az Eugene H. Peterson, aki lefordította úgy a Bibliát, hogy az a mai angolul beszélő ember számára is közvetlenül érthető legyen. Ez volt a híres The Message: The Bible in Contemporary Language, ami természetesen sok tudósnál kicsapta a biztosítékot, hiszen minden, ami kortárs, az valahol gyanús. A kortárs zene éppúgy gyanús egy istentiszteleten, mint a kortárs fogalmakat használó Biblia, igehirdetés, és még sorolhatnánk. …

Na most az úgy volt, hogy abban a szent minutumban, ahogy felfedeztem, hogy Áron vesszeje mandulavessző volt (valami miatt ez eddig elkerülte a figyelmemet) már neki is ugrottam az online „bálintgazdának”, megtudva ezzel mindent a mandulatermesztés lehetőségeiről. Nemcsak azért, mert kíváló jövedelmforrás lehetne, hanem azért is, mert elhagyott templomok eddig még kiaknázatlan hasznosítása, s ezzel az épített érték megőrzése is megvalósulhatna egy kalap, illetve tető alatt. …

Egyszer egy kedves barátom felvetette, hogy miért is nem csinálunk az Egyházban egy bulvárszerű tényfeltáró lapot, ami, kicsit igazodva a világi mintákhoz, segítené a szembenézést önnön gyengeségeinkkel. Az ötlet már a címadásnál elvérzett, mert nem tudtunk megegyezni egy végleges és mindenki által vállalható címben, habár, ha jól emlékszem a „palást alatt” egész sokakat megnyert már első hallásra, és jobb volt, mint a „templomszőnyeg alatt”. …

Akkor, amikor a ma embere próbál visszanézni egy régi-régi történetre, legyen az egy forradalom, vagy egy lázadás, akkor sajnos el kell fogadni azt az egészen egyszerű tényt, hogy ha nem voltunk ott, vagyis nem voltunk szemtanúi az eseményeknek, akkor hinnünk kell azoknak,akik átélték, akik látták, akik ott voltak. Nem mintha nekünk nem lehetne meg a saját véleményünk az eseményekről, de mégis úgy illik, hogy meghalljuk azoknak szavát, akik talán közelebb voltak a történésekhez, mint mi. …

Ha megnézzük mit is jelentett az alapszó, mielőtt átalakítottam volna, akkor a következőt  találjuk: “Bojkottálni: Összehangoltan megszakít egy kapcsolatot a nyomásgyakorlás eszközeként. Teljesen vagy részlegesen visszautasítja az együttműködést egy országgal, közösséggel, vállalattal, szervezettel, csoporttal vagy egy személlyel. Egy kifogásolt fennálló feltétel miatt nem vesz igénybe egy szolgáltatást, nem kereskedik vele, nem működik együtt vele, majd ezt a korlátozást a követelt feltételek teljesítése esetén megszünteti.”…

Mostanában nincs is annál népszerűbb téma, hogy kinek mihez van joga és mihez nincs, mindezt minimális tényszerűséggel, balra-jobbra torzítva, meg jogvédve, meg ítélkezve, olyan jó kis magyar népszokás szerint. Mert ugye van, aki megmondja, hogy mi az alapvető emberi jog és mi nem. Migrálni és népvándorolni, egyik országból a másikba menni nem alapvető emberi jog. …

„Bízd azt reám, majd szétválasztom én. / A szó tiéd, a fegyver az enyém. / Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem. / Ninive nem él örökké. A tök sem, / s Jónás sem. Eljön az ideje még, / születni fognak újabb Ninivék / és jönnek új Jónások, mint e töknek / magvaiból új indák cseperednek, / s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi, / az én szájamban ugyanazt jelenti.” …