„Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.” (19.)
Régi adósságomat fogom ma törleszteni, mert a sok-sok reggeli szösszenetben, tizenegy év több ezer reggeli gondolkodásra serkentő üzenetében egy darab Jean vicc sem szerepelt. Nem is tudom, hogy maradhatott ki ez a gyöngyszem, az arisztokrata ostobaság bájos és mégis nagyon találó megjelenítése. Meg amúgy is, mindenki tud egy Jean viccet, és sokkal kevésbé bántó a mai nagy píszí világban, mint a szőkéket, rendőröket és még ki tudja kiket kifigurázó nevettető történetek. Szóval azt mondja a lord az inasának: – Jean, hozza be kérem a szódámat. – De Uram, sajnos már a víznek elment az ereje. – Az nem baj – feleli a lord – meginni akarom és nem birkózni vele. No kérem, a vicc lassabban esik le, mint az evangélium, mert az bizony durván az arcunkba tolja a valóságot. Jézus Krisztushoz özönlenek az emberek, és nem az a kérdés, hogy mi a motivációjuk, hanem az, hogy mi történik ott velük, ami ennyire vonzó és hívogató?! Változnak. Gyógyulnak. Jézusból erő árad ki, Isten gyógyító és üdvözítő ereje, ez pedig elég, ennél nem kell több, ez hívogató, ez vonzó, sőt! Csak ez az, ami hívogató és vonzó ma is. Hiába akar az egyház keménykedni, meg erőlködni, meg erőt demonstrálni, a narancsvidék pénzügyi hátterén a NER tökéletes részeként kiszolgálni a hatalmat, hiába gondolja azt, hogy majd a pénz mindent megold, a hatalom fitogtatása majd rendet tesz, csak a Jézusból áradó erő fogja vonzani az embereket, minden más taszító és viszolygást keltő lesz. Ez az ítéletünk, de egyben a megmenekülésünk útja is: Jézusból erő árad ki. Ami meggyógyítja a vérfolyásos asszonyt egy titkos érintéssel, mennyivel inkább gyógyító lehet, ha újra és újra hozzá megyünk, rá figyelünk, belőle táplálkozunk. Ne erőlködj, ne birkózz, csak keresd Jézus közelségét, hallgass rá, élj akarata és szava szerint.
