„…mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad.” (8.)
Néha a legkedvesebb emberek tudnak a legnehezebb helyzetbe hozni. Bizonyára nem szándékosan teszik velem ezt, de nem egyszer szabadult már rám egy-két olyan tag, aki egy nagyon kedves ismerősömtől kapta meg az elérhetőségeimet. Na erre szokott az agyam el-elcsöppeni, vagy leakad a gépszíj, ki, hogy hívja. A jó múltkorában kifogtam egy éttermes csókát, aki az évszázad befektetési ajánlatát hozta el nekem, miszerint fektessek be étterembe, ő összeköt azokkal, akik majd jól felhasználják az én pénzem. Természetesen, tette hozzá, nagyon hamar megtérül, garantált, hogy az első tíz év után már látom az alagút végét! Na ebbe az alagútba nem akartam bemenni, meg felvilágosítottam a csókát, hogy arra sincs pénzem, hogy az éttermekben egyek, nemhogy befektessek. Ugyanakkor nagy tanulságul szolgált ez nekem, nemcsak a kedves ismerősökről, hanem a befektetésekről is. Rájöttem, hogy kimondottan jó befektetésnek bizonyult, hogy nem engedtem az éttermes csóka csábításának. Ezek alapján minden lehet befektetés, még az is, ami nem az. Talán nem szentségtörés kimondani, hogy maga a keresztyén élet is egy nagyon hosszútávú és magas hozamú befektetés. Márcsak ezért is érdemes lenne elgondolkodni ezen az egészen. Ha te velem jót teszel, akármennyire is szeretném, nem tudom megígérni, hogy visszakapod tőlem. Ezért váltjuk gyorsan át a jócselekedeteket vatikáni valutára, ha már mi nem tudjuk, akkor az Isten fizesse meg. Durva, de megfizeti! Mindenkinek, személyválogatás nélkül!
