„Ő pedig tanítványaira nézett, és így szólt: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.” (20.)
Kétféle ember van a világon, hirdeti Joaco Rocha sokszorosan díjnyertes blogja, ahol a szerző egyszerű, de találó grafikákkal mutatja meg, hogy csakugyan az életben a helyzetek többsége vagy/vagy helyzet. Szemezgetek nektek: Van, aki a tejbe teszi a müzlit, más a müzlire önti a tejet. Van, aki állva végzi a dolgát, van, aki ülve. Van, aki teljesen leveszi a banán héját, más fokozatosan szedi le. Van, aki fejhallgatót, és van, aki fülhallgatót használ. Nézzétek meg, érdemes. Nagyon jól eltalált grafikák ezek, egyszerűen mutatva meg a kis kettéosztott világunk szépségeit. Sajnos nem volt erőm végig nézni az összeset, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem volt grafika arról, hogy a világban úgyis kétféle ember létezik, mint az elveszettek és a megmentettek köre. A boldogok és a boldogtalanok, vagy ahogyan Jézus itt használja: az áldottak és az átkozottak. Pedig az összes különbségtételből ez a legdöntőbb, ez az az elsöprő erőjű valóság, ami segíthet más színben látni végre ezt a világot. Vannak Jézus követői, akik elég üldözöttek, éhesek, megtörtek és szegények lélekben ahhoz, hogy beismerjék bűnösségüket, hogy elfogadják azt az ajándékot, amit Isten Jézusban nekik adott. Az ő jövőképük az örökélet, a boldogság, a megelégítettség, az el nem múló mennyei öröm. Meg vannak azok, akik el vannak telve magukkal, vagy a pénzükkel, a lehetőségükkel, akik elég erőseknek gondolják magukat ahhoz, hogy másokon áttapossanak, hogy önmaguk dicsfényében fürödjenek meg nap, mint nap. Az ő jövőképük éppen úgy ellentéte a napi valóságuknak, mint az előző csoportnak. Van áldás és van átok. Van üdvösség és van kárhozat. Van örök élet és van örök halál. Éppen olyan egyszerű ez, mint a wc papírt kétféleképpen a tartóra tenni, csak a tétje ennek nagyobb, mint bármi másnak!
