„Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.” (3.)
A napokban annyiszor hallottam ezt a szűkebb család, tágabb család, származási család stb. kifejezéseket, hogy a könyökömön kikoptatott lyuk mellett azért a fejembe is beékelődött a gondolat, hogy akkor most mi is van életünk legfontosabb közösségeivel. Na, nem azért mondom, mert maga Jézus Krisztus is elég markánsan foglalt ebben a kérdéskörben állást, de ha Ő a kályha, akkor melegedjünk ennél a tűznél. Tizenkét évesen a származási családja konkrétan elhagyja őt az ünnepi forgatagban, úgy indulnak neki pár nap múlva keresni. Amikor nyilvános szolgálatában anyja és testvérei megjelennek, hogy ilyen vagy olyan szándékkal hazavigyék, akkor Ő a tanítványokat és a rá hallgatókat nevezi anyjának és testvéreinek. Amikor a tanítványok arról érdeklődnek, hogy az elvesztett család helyett mit is fognak kapni, akkor Jézus megnyugtatja őket, hogy az elvesztett emberi kapcsolatok és közösségek helyére újabbak fognak majd lépni. „Jézus így szólt:
Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.” (Márk 10:29-30)
Manapság a közösség, mint elemi fogalom egyre messzebb kerül a család vagy a barátok vagy az ilyen-olyan emberi kapcsolatok gyakorlati megvalósulásától. Ezért is égető a kérdés: Hol van az én igazi közösségem?! Mi az én közösségem?! A közösség sokkal több, mint az öröklött vagy választott emberi kapcsolatok jó vagy rossz megélése. Az igazi közösségben a sor így néz ki: Nektek-velünk. Nekünk- az Atyával, s ahogy Ő egy Fiával, a Krisztussal, így mi is, ti is, vele vagyunk közösségben. Ezt hívják – jobb helyeken – gyülekezetnek. Keress egyet!
