„El lehet takarni a gyűlöletet csalással, de lelepleződik a gonoszság a gyülekezetben.” (26.)
Isten gyülekezete, az egyház elsőrenden vagyis mindenekelőtt szeretetközösség kell legyen. Hiszen annak a szeretete váltotta meg és tartja egyben, aki maga a szeretet. Ebből a szeretetből kell fakadjon minden más, a benne lévő rend és rendszer, a fegyelmezés vagy éppen a gazdálkodás. A gyülekezet szeretetközösség, ahol lelepleződhet a gonoszság, hiszen a bűn utálatát csak a bűnös szeretete nőheti felül. Mert minden csalás, lopás, visszaélés, vagyis az a sok-sok gonoszság, amit napjainkban is látunk, az semmi másból nem fakad, mint istengyűlöletből. A Szentírás sohasem rejtette el, hogy nem lehet Istent szeretni úgy, hogy közben gyűlölöm a másik embert. Az Istennek adott áldozatnak semmi értelme nincs ott és akkor, ahol az ember rosszat tesz azokkal, akiket Isten szeretete rábízott. Persze igaz, el lehet takarni a gyűlöletet csalással, rengeteg ilyen takargató él ma is az egyházban, de a gyülekezet akkor működik jól, ha nem meghagyja bűnében a gyűlöletes csalót, hanem ha lehetőséget ad neki a megtérésre és Isten szeretetének újbóli felfedezésére. Lassan el kell döntenünk, hogy a csalással takargatók vagy a szeretettel leleplezők közössége akarunk lenni. Mert a gyülekezet pontosan ettől lesz gyülekezet, hogy abban lelepleződés, bűnvallás és bűnbocsánat fakad azok között, akiknek Krisztus mindent megbocsátott. Ez azonban nem mentség a rosszra, hanem meghívás a tiszta és megszentelt életre. Illetve az kellene, hogy legyen…
