Mi van akkor, amikor az embernek teljesen megváltozik az élete? Mi történik akkor, amikor egyszer csak életünk legnagyobb kérdésére választ kapunk, amikor véget ér a gyötrődés és a fájdalom és kezdeni kellene valamit magunkkal? Talán ismerős a Remény rabjai film egyik jelenete, amikor Morgan Freeman a börtönből szabadulva egy hotelszoba mennyezetén azt a gerendát keresi, amire már előtte is felkötötte magát olyan valaki, aki nem tudott mit kezdeni a szabadsággal. …

Nyilván, ha nincsen még gyereked, kistesód, akkor nehezebb közelebb hozni ezt a karácsonyi élményt, de kérlek egy pillanatra lazulj el, hunyd le a szemed és képzeld el a világ legcukibb és egyszerre legidegesítőbb dolgát. Igen, ezt hívják csecsemőnek, aki az egyik pillanatban még elragadó, bájos, „cukimukiegyelekmeg”, a másik pillanatban pedig egy hisztis, taknyanyála egybeszakad …

Már azon is ki voltam bukva, hogy létezik matematika tábor, amikor is fiatalok nyáron hetekre összejönnek, mert olthatatlan vágyat éreznek arra, hogy matematikai feladatokon törjék az agyukat. Kérdeztem egyszer egy ilyen srácot, hogy akkor ugye azért játszanak, strandolnak, egy-egy matek foglalkozás között? …

Ha jól emlékszem, márpedig jól emlékszem, akkor 1900 július 14.-én a Szabadság újságban jelent meg hasonló címmel Ady Endre egy pár soros eszmefuttatása, aminek most a politikai apropóját nem is emelném be így pár nappal karácsony előtt, de a végső üzenetet mindenképp. Aki tudatosan hazudik, az galád, aki ismert hazugságokat elhisz, az hülye és nagy költőnk még azt is hozzá teszi, hogy lehet választani a kettő közül. …

Mégsem úszom meg a magvetőt, de legalább így én is átismétlem ezt a nagyon fontos példabeszédet. Fontos, mert arról szól, hogy az evangélium működésének valójában két lényegi összetevője van. Csak egy kicsit ágyazok meg az üzenetnek, azzal a sztorival amikor az alkoholista bemegy a dokihoz. …

Igen, én is sokat gyötrődtem, hogy lőjek-e el pár kiskaliberű töltényt a magvető unalomig magyarázott példázatáról, vagy pedig nézzünk rá valami olyanra, amiről nem szeretünk értekezni. A keresztyénség manapság tapasztalható formájával a legnagyobb probléma, hogy megmarad az elméleti fejtegetések szintjén. Kicsit olyan ez, mint az árnyékboksz, vagy a léggitár, ami olyan majdnem, mintha lenne tényleg ellenfél, vagy igazi hangszeren tombolnánk, de közben azért egyértelmű a különbség. …

Biztos vagyok benne, hogy penge vagy gyerekpszichológiából, de ha mégsem lennél, íme egy kis gyorstalpaló. Tudtad, hogy létezik szorongásoldó mese? Ráadásul nem is rossz, egy Oliver Jeffers nevű fickó írta és rajzolta, a címe: A kisfiú és a pingvin. Ebben egy kisfiú találkozik egy pingvinnel, akinek segít visszajutni a Déli sarkra, de persze aztán szépen lassan kiderül, hogy a pingvinnek társaságra van szüksége, és így kalandozhatnak együtt forevör. Ezt a mesét akkor szokták gyerekeknek olvasni, amikor rájuk tör a szeparációs szorongás, amikor is az önállóság élményétől a picurka gyerek megijed, és ilyenkor egyre szorosabbra akarja fűzni a szüleivel a kapcsolatot. …

Nem mindenki szereti a fekete humort és nagyon kevesen értik meg a látszólag „beteg” poén mögött megbújó vicces igazságot. Csakhogy jó és érthető példát mondjak, a „fekete humor olyan, mint a láb, nem mindenkinek van”. Ha még mindig ködös, akkor hadd idézzem ide az egyik legnagyobb klasszikust, az amúgy is fekete Monty Python humorista csapat 1998-as alig egy órás showműsorát. …

Pont egy hét és itt a Szenteste, jön a karácsony, már csak ízlés meg neveltetés dolga, hogy kinek mi üvölt a rádióból. Van, akinek a „lasztkriszmasz”, vagy „akisjézusaranyalma”, a fa bekészítve, a dió ledarálva, a kocsi csurig tankolva, mert kit tudja még mi lesz. …