Életemnek egy nagyon nehéz időszakában láttam először a Padlás c. színházi darabot, aminek akkor felnőttként is úgy tudtam örülni, mint egy egészen kicsi gyerek. Csak ott eszméltem rá, hogy a „Szilvásgombóc” dal ebben szerepel, s ugyancsak ott jöttem rá, hogy az egyik kedvenc dalom, a „Fényév távolság” is, ebben a musicalben hangzik fel először. …

Csak félve ejtem ki a nevét, nem azért, mert az övéi ki sem merték ejteni, és mást mondtak helyette, amikor kiolvasták. Nem azért, mert Ő a Hatalmas, a Fenséges, mert Ő az, aki a végtelen messzeségből és távolságból a lehető legközelebb jött hozzánk. Nem azért, mert úgy neveltek, hogy félnem kellene tőle, s nem is azért, mert félve félem Őt, hanem azért, mert Ő az egyetlen az életemben, akit egyáltalán nem értek. …

Kevés feltűnőbb majomfaj él ezen a földön, mint a mandrill, amelyik színpompás, jellegzetes külsejével már messziről felismerhető lenne, ha nem a sötét őserdőkben érezné a legjobban magát. Talán ezért is van, hogy alul és felül rikító színekben pompázik, hogy csoportjának tagjai fel- és megismerjék. Általában az állatvilágban a rikító színek, a jellegzetes faji megkülönböztető jelzések mindig valami elemit jelentenek, a túlélés, a szaporodás vagy éppen a táplálkozás terén. …

Ígérem, hogy lassan leszokok a Való Világról, de még most utoljára hadd töprengjek el egy kicsit mindarról, ami a szemünk láttára történik. Már annak a szeme láttára, aki nézi, de (ha ajánlhatok valamit) egy részt érdemes mindenkinek végigcsodálkoznia, ha ez a magyar átlag, akkor azért, ha pedig nem, akkor meg azért. Félelmetes jellemrajzok vannak benne a magyar gondolkodásról, a különböző élethelyzetek kezeléséről, s a szemünk előtt lesz valósággá őseink mondása, miszerint: a kutya is jó dolgában vész meg. …

Ma egy kevéssé ismert fogalomról szeretnék írni nektek. Mi fiatalok, nem is nagyon használjuk ezt a fogalmat, de itt az ideje, hogy a mélyére nézzünk, hiszen a felnőtt világban fontos kifejezés (kellene, hogy legyen). Mi is az az épületes beszéd? Kempis Tamás szerint „Az épületes beszéd kellemes a fülnek, a durva elriasztja barátainkat is, az üres szószaporítás elrabolja időnk értékét.”. Vagyis ma azt mondanánk: építő beszéd.

Nem vagyok én senki, hogy állást foglaljak menekülőkről, meg nem menekülőkről, menőkről meg maradókról, a befogadás vagy éppen az elutasítás különböző lehetőségeiről. Nem tudom, hogy használ-e a kerítés, esetleg a „duplakerítés” helyesebben, nem tudom, hogy kinek használ, mint ahogyan azt sem tudom, hogy honnan és hova tartanak a határainknál várakozó emberek. Nem tudom, hogy miért nem nyilatkozunk mi

Tegnap gyerekek azt hittem, hogy kiesek a volán mögül, ugyanis az egyik lámpánál mellém gördült egy tűzpiros, egy igazi, egy hamisítatlan Ferrari. Ezt lehet, hogy csak a férfiember érti meg, de ez egy olyan érzés, aminek nem sok párja akad a vezetés közbeni élmények között. (Talán csak az, ha vezetsz is egy ilyet!) Azt hiszem talán egy 458 Italia volt, ami csak azért talán, mert nem sok időt hagyott, hogy megnézzem.

A családi szóhasználatba már elég régen bekerült az „apafiaparti” kifejezés, amit mi a család férfi tagjai, vagyis én és a fiam ugyanúgy értünk: enni, inni és pihenni. Akkor tartunk „apafiapartit”, amikor a család nőtagjai házon kívül tartózkodnak, ekkor kerül elő a popcorn, egy-egy jó könyv, esetleg a sakktábla, és persze az elmaradhatatlan apáknak és fiaknak közösen szórakozást nyújtó filmek.

Jézus ártatlan kérdezősködése mögött nagyon is jól eltervezett tanítás és szemléltetés áll. Persze, hogy tudja mindazt, amit az emberek róla itt-ott mondanak, összehordanak. Ő ne tudná, aki belelát a farizeus jól elrejtett gondolataiba, s látja, mit mormog magában paráznaságról, meg bűnről meg Messiásról? Jézus Krisztus nagyon jól tudja, hogy kinek és minek tartják őt az emberek. Az igazi kérdés nem ez, hanem, hogy a tanítványok látása mennyire azonosul a világgal?