„Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt.” (3b-4.)
Egy kis keresztyén science fiction következik, lesz benne időutazás, különös lények tömkelege, egy kis transzhumanizmus és még a robotika három törvénye is előkerül, igaz csak rövid időre és kissé hiányosan. Hiszen több ezer évvel ezelőtt történt, hogy egy furcsa lény (az egyszerűség kedvvért nevezzük csak „lénynek”), aki egyszerre bírta az emberi és isteni tulajdonságok valamennyikét, eljött erre a világra, hogy újra írjon minden törvényt és minden szabályt, s a másikért égő szeretetet, minden más törvény fölé helyezze. Elmondta, hogy Isten nem olyan, mint azt gondoljuk, s Ő szereti az embert minden bűne ellenére, s vágyik az ember viszont szeretetére. Ezzel azonban a régi világrend hívei nem tudtak mit kezdeni, s felrúgva minden törvényt (ember nem árt az embernek, az ember engedelmeskedik az Istennek), megölték őt, és azóta is, követőit ezért a szeretetért üldözik, megölik, meghurcolják, bebörtönzik. De hiszen tudjátok, erre vagyunk rendelve, hogy üldözni fognak minket, s amint tapasztaltátok, úgy is történt. Már, ha tapasztaltátok. Itt kezdődik a science fiction, mert a legtöbb keresztyén nem ezt tapasztalja, sőt! Szent a béke a világgal, minden rendben, nincs összeütközés, de sajnos nem erre vagyunk rendelve. Ha a világ nem üldöz minket, akkor két lehetőség van. Az egyik, hogy a világ idomult hozzánk, és akkor elvégeztük a ránk bízott küldetést, minden ember követi Krisztust, megéli a tökéletes szeretetet Isten és a másik ember iránt. A másik, hogy mi idomultunk a világhoz, átvettük apró kis csúsztatásait, ismételgetjük közkinccsé lett hazugságait, szemet hunyunk nyilvánvaló bűnei felett, csakhogy a miénk ki ne derüljön. Sajnos nem nagyon látok harmadik lehetőséget, és ez komoly aggodalommal tölt el. Gyanús és veszélyes, amikor a keresztyének nagy és áldott nyugiban vannak!
