Nem tudom, hogy ki találta ki, de egy icike-picike nobel-békedíjat (így csupa kis betűvel) biztosan osztanék neki. A szundi gomb a világ egyik legcsodálatosabb digitális találmánya, segít abban, hogy lassan de biztosan ébredjünk bele ebbe a világba. Ébresztő, s aztán a szundi gomb, s a legpihentetőbb tíz perc veszi kezdetét a reggeli kómás állapotban. Emberi, hasznos, kedves, méltóságot ad a reggelnek. Bárcsak létezne egy olyan kütyü, vagy egy olyan belső hang, belénk épített érzés, ami egyfaja undi gombként működne. …

Többször is voltam már abban a szerencsétlen helyzetben, hogy tanúskodnom kellett, hol komolyabb, hol pedig egészen apró-cseprő ügyekben. Pedig én is láttam az Oscart, ahol Aldo két gyomorkeserű között elejti a tanúskodás elleni vádbeszéd alapmondatát: Ne tanúskodj, tovább élsz! Persze a főnöke ráparancsol, így muszáj aláírnia a papírt. Én sem nagyon tehettem mást, amikor kijön a behívó azzal az aprócska megjegyzéssel, hogy ha nem megyek be tanúskodni, akkor előállítanak, a költségeket pedig – értelemszerűen – rám terhelik. …

„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj, hogy életben maradj, és megtarthasd birtokodban azt a földet, amelyet Istened, az ÚR ad neked.” (20.) Tegnap óta nagyot fordult a világ, mindenki szerint aranykor jön, mert az igazság és béke honának, az ígéret földjének új elnöke meghirdette azt. Tik-tok vissza, majd a Marson „maszkolunk” (aki nem érti […]

Mindenkit megkísért néha-néha egy-két alávaló gondolat. A Szentírás az alávalóságot arra érti, amikor az ember lehetne jó, birtokában van az ehhez szükséges tudásnak vagy képességnek, de egyszerű számításból mégsem ezt teszi. Vegyünk egy példát. Mindannyian tartozunk, vagy Istenhez, vagy neki, szerencsésebb esetben mindkettő, de nyilván az utóbbi előfeltétele az előzőnek. Aztán vannak emberek, akik tartoznak, vagy nekünk, vagy hozzánk, hasonlóan az előzőekben foglaltakhoz. …

Nem katona sztori, habár a mai napig nagy kedvenc Sinkovits és Darvas jutalomjátéka, csak ajánlani tudom mindenkinek. Lehetne ennyi a ma reggeli üzenet, hogy mielőtt olyanokat hájpolunk, mint a vólkingded meg az éjjelnappalbukarest, előtte ismerkedjünk meg az igazi filmművészet gyöngyszemeivel. Ez is elég erős és elég evangéliumi üzenet egy olyan korban, amikor a minőség és az érték különösen is nagy hangsúlyt kellene kapjon az egyéb dolgok között. …

Valamelyik este a tv előtt ragadtam és megcsodáltam az egyik legjobb zombifilmet, amit a kétezres évek adtak nekünk. A 28 héttel később egy zombiapokalipszisre épített zombiapokalipszis, ahol – igazság szerint – nincsenek romantikus hősök, meg hatalmas és győztes zombimészárlások, hanem csak a nyomasztó túlélési hajsza. …

Ha vissza kell emlékeznem ifjonc korom kedvenc olvasmányaira, akkor a „rejtők winnetuk zsülvernék” tengeréből egy műfaj emelkedik magasra, s fényével máig beragyogja hajdani kamaszkorom szürke hétköznapjait. Persze akkor, amikor faltam ezeket a könyveket estéről-estére még nem gondoltam volna, hogy ez egy műfaj, aminek neve és aktuális jelentése van. …

Mostanában egyre ritkábban találkozom abszolút viccekkel, pedig egy időben a műfaj nagy népszerűségnek örvendett, ráadásul voltak köztük nagyon jók. Csak egyet, mert nagyon idevág! Ki az abszolút türelmes? Az aki addig simogatja a vasmacskát, amíg az elkezd dorombolni. J Persze ebben a két mondatban is vannak szavak, amiket nem árt magyarázni. …

„Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek.” (26.) Most nem mennék bele az Aarne–Thompson–Uther népmesekategorizálás rejtelmeibe, legyen annyi elég, hogy egy finn folklorista munkáját egy amerikai folytatta és – mint a fociban – végül egy német ért fel vele a csúcsra. Az így csak ATU indexként emlegetett kategorizálás nélkülözhetetlen a népmesék rendszerezése és megértése […]