Amikor George Orwell kiadta 1945-ben szatirikus kisregényét, a csöppet sem tündérmesének tűnő Állatfarmot, szerintem nem is sejtette, maximum csak remélte, hogy a könyv és a benne szereplő alapdilemma, ekkora karriert fog befutni.  Amikor az állatok elűzik a gazdát és a saját maguk urai lesznek, még nem is sejtik, hogy szépen lassan szivárog be soraik közé, a nagy és szépnek hitt elveik közé a gondolat, miszerint: „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél!”. …

Sokan nem gondolnák, de a mai bibliai igénk az egyik legtöbbet idézett és a legtöbbet hallgatott igeverse a Szentírásnak. Illetve csak félig, mivel az eredeti igevers nem sokaknak ismerős, de az, ahogyan bejelentik, ahogyan Samuel L. Jackson elmondja kétszer is az Ezékiel 25:17-t a hét Oszkár jelölést kapott Ponyvaregény című filmben, az valami zseniális. …

Vannak filmek, amiket nem biztos, hogy érdemes végignézni, talán mert annyira hosszúak, vagy csak mert egyszerűen rosszak. Persze ha nincs egyetlen egy ismerősöd sem, aki már látta előtted és a kritikusok is hallgatnak a dolgot illetően, akkor nagyon nehéz helyzetben vagy. Pláne akkor, ha a kérdéses film még a kétezres évek előtti, mert akkor egészen más volt a filmes szakma, mint most. Ilyenkor az-az egy reményed marad, hogy beleolvasol a kis összefoglalóba, aztán vagy tetszik, vagy nem. …

„Ahogyan éltél, és amiket tettél, aszerint ítéllek el! – így szól az én Uram, az Úr.” (14b.) Bíróságon tárgyalás, kihirdetik az ítéletet, az elítélt nagyon örül, még hálálkodik is a bírónőnek. – Jaj drága bírónő, hálásan köszönöm, sohasem gondoltam volna, hogy ennyivel megúszom, csak öt év, jaj de jó, öt év. A bírónő felnézett a […]

„Így róják ki rátok fajtalankodásotok büntetését, és viselni fogjátok bálványozásotok vétkének következményeit. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!” (49.) Ezékiel könyvét olvasva bizonyos esetekben muszáj elidőznünk az adott rész fontos fogalmainál, főleg azért, mert egyáltalán nem biztos, hogy mindenki ugyanazt érti alatta, pláne akkor, ha egy-egy modernkori értelmezés is becsúszik a képbe. Amikor […]

Mindig nehéz, amikor közös filmélménybe próbálok kapaszkodni, pláne, ha csak én láttam a filmet, de a bennem élő kultúrlény reménysége mégiscsak az, hogy nem leszek egyedül e műremek felemlegetésével. A Monty Python angol humorista csapat hihetetlen éleslátással esett neki mindennek, ami még szentnek számított a hetvenes-nyolcvanas évek Angliájában, mindezt azért, hogy kicsit görbe tükröt tartson a társadalom átgondolatlan beidegződéseinek. …

„Olyan szeretők iránt gerjedt vágyra, akiknek a teste feltüzelve olyan, mint a szamaraké, és akkora a hímtagjuk, akár a lovaké.” (20.) Mielőtt kiakadsz, szerintem ebből a szakaszból ez még egy szalonképesebb igevers, de az is csábító volt, hogy a szűzies kebeltapogatást emeljem ki, ahol nem a tapogatás a szűzies, hanem a kebel, amit illetéktelen kezek […]

Ha van édesség, amit utálok, akkor az a dianás cukorka, ami ugye sósborszesz töltelék egy kis csokiba forgatva. A sósborszesz pedig – annak, aki nem tudná – finomszesz, víz, konyhasó, etil-acetát és némi mentolkristály kotyvasztásával készül. Állítólag az eredeti csúcsmagyar terméket, amit Brázay Kálmán jegyzett, még Kossuth apánk is ízlelte, ezzel feledtetve az emigráció kínjait. …

„A szent dolgokat semmibe vetted, és szombatjaimat meggyaláztad.” (8.) Azért tiszáninneni református lelkészként, amikor az ember ilyen magas labdát kap a Jó Istentől, hogy a napi igében írhatna arról is, hogy milyen az, amiről Ezékiel elborzadva ír, miszerint „volt, aki a más feleségével követett el fajtalanságokat”, akkor még alázatosabban és még több imádsággal kell hozzáfognunk […]