Néha azt érzem, hogy egy Kazinczy veszett el bennem, különösen is akkor, amikor az agyam kicsit előrébb jár, mint a szájam (ugye ez a szerencsésebb verzió, fordítva igen nagy bajom lenne belőle) és nyelvújítókat meghazudtoló módon termelek ki magamból szavakat. Néha azt érzem, kell is ez a fajta spontán kreativitás, mert vannak szavak, amikre nincsenek szavaim. …

Népszerű és már-már közhelyes téma, tele vele a fészbuk, meg tele vele az internet, toplistás könyvek foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ma már mindenhonnan az folyik, hogy mindennek az alapja az ember önismerete, innen indul ki minden. Ebben van is igazság, nem is kevés, de ugyanakkor ott van az-az örök feszültség, hogy hol van ennek az egésznek a maximuma, mikor jutok el az önismeretem teljességére, mikor ismerem tökéletesen meg magam, egyáltalán létezik-e ez az állapot?! …

annak az életben visszautasíthatatlan ajánlatok, olyanok, amik csak egyszer találják meg az embert. Egyedi a pillanat, különleges az ajánlat, tudod, hogy nem jön vissza, tudod, hogyha elengeded, akkor valami nagyot hagysz ki. Hogy miért dilemmázol mégis? A feltételes mód miatt. Mert ott van mindig egy „ha”, vagy helyesebben ott van mindig az a „ha”, ami jelzi, hogy a tökéletes ajánlatnak mindig ára és feltétele van. …

Még én is csak tanulom, mit jelent úgy lenni alázatos, hogy nem vagyok alázatoskodó. Mert van különbség a kettő között, az egyszer biztos. Van az a visszataszító, ember- és életidegen alázatoskodás, aminek semmilyen más funkciója nincsen, mint pont azzal lenni a legnagyobb, hogy megpróbál a legkisebb lenni. Pont azzal lesz középpont, hogy megpróbál a háttérbe húzódni. Ismerek ilyeneket és rém gusztustalan szokásnak tartom. …

Nem biztos, hogy mindenkinek egyből érthető lesz minden, mert ma egy olyan világba kacsintunk bele, amiben csak az igazán bennfentesek képesek teljes joggal létezni. Szóval van az úgy, hogy muszáj vagyok (igen, jól gondolod, ez olyan mentegetőzés féle, hogy miért is játszik néha egy felnőtt ember gyerekjátékokkal) kipróbálni milyen játékokkal is játszanak azok a fiatalok, akikkel nap, mint nap együtt vagyok. ….

Most olyan rendhagyó lesz a kezdés, olyan jó református, de legalább őszintén ezt gondolom, még ha nem is lesz erős ez a felütés. A Filippi levél nagy kedvencem, még az sem tudta elvenni tőle a kedvem, hogy anno, teológus korunkban, egy vizsgára ez a levél volt az egyik beugró. Na nem a TV-s társasjáték, hanem a kívülről megtanulandó, amit fel kellett mondani ahhoz, hogy mehess vizsgázni. …

Régen volt már magyar alter, úgyhogy így a hét első napján hadd merítsek egy pohárnyit az alternatív magyar zene feneketlen kútjából.  Kicsit régebbre kell mennünk, egészen addig, míg a Kaukázus (Szalai Éva, Tartós Béke stb) bele nem csapott Teszkó című zseniális slágerébe, s fel nem csendültek a jól ismert sorok: „Ha én parázok bemegyek a teszkóba, Megnézem mennyi mindenem volna, Hogyha lenne pénzem, már csak az kéne …

Biztos volt már úgy, hogy veszélyben érezted egy-két szituban magad. Amikor érezted, hogy valami nincs, vagy nem lesz rendben, amikor talán minden amit terveztél, vagy neked terveztek veszélybe kerülhet. Ha elkezdted magadban pörgetni ezeket az emlékeket, akkor biztosan találsz komolyabbat és kevésbé veszélyeset. Talán nem is nagyon lehet ezeket a helyzeteket az életünkben egymás mellé tenni, esetleg összehasonlítani. …

Szoktam aprócska talányokat feladni, ma is hadd tegyem ezt, minek a rövidítése lehet a címben szereplő négy egyszerű betű? Hadd motiváljalak egy kicsit, az első aki kitalálja kap tőlem egy féléves belépési lehetőséget a tirekifi.hu weboldalra! Komolyan gondoltam! Senki? Akkor megmondom. Ez kedveseim a jövő, a nyugodt és magas színvonalú élet, az élő egyház, a működő Magyarország biztos lehetősége! …