Mintha már futott volna ez a téma nálam egy-két kört, de elnézve a közelgő kiárusítási szezont, a leértékelésekből sohasem elég. Mindenhol táblák hirdetik, hogy a kevesebb több, meg, hogy csak itt és csak most, és fel sem fogjuk a lefelé száguldó százalékokat, amik szinte hívogatnak, hogy vegyünk és vegyünk és vegyünk. Jelen esetben nem is igazán érzékeljük, hogy mit mire cserélünk, mivel az egyik oldalon a pénz a másik oldalon pedig a leértékelt áru található. …

Hogy milyen az a fiú? Nem hiszem, hogy meg kellene próbálnom definiálni. Meg voltak akik nemcsak megpróbálták, hanem sikerült is nekik. Ha van erőd és kedved elmélyülni a témában, akkor olvasd el Richard Rohr: A férfi útja és Dr. Csernus Imre: A férfi című könyveket. Hihetetlen értéke van annak, ahogy a szerzetes és a pszichiáter ugyanarra a végkövetkeztetésre jut, pedig két teljesen ellentétes irányból közelítenek a téma felé. …

A kisoroszlán elindul világot látni. Egyszer csak találkozik a szarvasbikával. – Szia, én vagyok a kisoroszlán, és te ki vagy? – Én vagyok a szarvasbika. – És miért vagy te szarvasbika? – Mert az anyukám szarvas volt, az apukám meg bika. A kisoroszlán megy tovább, mígnem találkozik a farkaskutyával. – Szia, én vagyok a kisoroszlán, hát te ki vagy? – Én vagyok a farkaskutya. …

Mint amikor Péter azon az éjszakán hevesen tiltakozott az ellen, hogy őt a Messiáshoz tartozónak tartsák, néha úgy tiltakozom én is. Talán nem annyira direkt a kérdés, talán nem annyira kiélezett a helyzet, de a válaszom hasonlóan tagadó és távolságtartó. Sokszor a tetteim beleüvöltik ebbe a világba: Nem ismerem azt az embert, még kevésbé a Krisztust! Én sem emlékszem, hogy megmondta előre, mindez meg fog történni, akkor amikor mondta éppen nagy fogadkozásban voltam, hogy kitartok végig mellette. …

A következő töredéket régészek találták, ott és akkor, s így adták közre majdnem teljesen: „Beszéd az érkező rabbinak. Uram, Isten hozott (azt, hogy Ő küldött volna, azt úgysem hiszem el), kerülj beljebb, hiszen nálamnál méltóbb embert nem is találtál volna, akinek a házába jöhetnél. Bölcs döntés volt egy ilyen tanult, előkelő s az írásokban is jártas embert választanod, mint amilyen én is vagyok. …

„Minek nevezzelek, Ha megzendülnek hangjaid, E hangok, melyeket ha hallanának, A száraz téli fák, Zöld lombokat bocsátanának Azt gondolván, Hogy itt már a tavasz, Az őrégen várt megváltójok, Mert énekel a csalogány – Minek nevezzelek?” (Petőfi). Még szemléletesebbé téve az alapdilemmát: emlékszem arra, amikor középiskolás koromban valami galádságot követtem el a családomban fennálló polgári rend és erkölcs ellen. …

Nem véletlenül tart ott az ember, ahol jelenleg is tart, a szabadság és a szabad választás korában sokmindent nem tudunk választani (néha nincs is miből), ez alól a barát s így a barátság sem kivétel. Egyre aktuálisabb a mondás, hogy „minek az embernek ellenség, ha vannak barátai is.” Nem tudom, hogy a barátságok minősége miatt-e, de egyre többen kutyát választanak legjobb barátnak …

Három rendőrt halálra ítélnek. Választhatnak: kötél, golyó vagy villamosszék. Bemegy az első, azt mondja: – A kötél nem méltó hozzám, az áramtól félek. Legyen a golyó. – Sortűz, meghal. A második következik, aki azt mondja: – A kötél nem méltó hozzám, a golyótól félek. Legyen a villamosszék. Beültetik a villamosszékbe, bekapcsolják, de nem működik. Még egyszer megpróbálják, de semmi sem történik. …

A világ egyik legfurcsább képződményében van a világ egyik legfurcsább képződménye, az Izrael államban fekvő Holt-tengerre gondolok. Mert ugye egy kis történelem tudással megállapítható, hogy Izrael állam elég furcsa képződmény, aki pedig egyszer is megpróbált úszni a Holt-tengerben, az bizonyára tapasztalta, hogy legalább annyira gyönyörű és életveszélyes, mint az ország, ahol fekszik. …