„Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg.” (22.) Az ember hibázik. Ha esetleg nem tudnánk egy Vágó műsor pár ezres kérdését, hogy honnan is űzte ki az Isten az embert a világ születésének hajnalán, akkor is, ebben azért érezzük a végességünk és gyengeségünk realitását. Tudnunk kellene, hogy a jó és a […]

„A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg.” (19.) Biztos vagyok benne, hogy a Tankcsapda nem mindenkinek indítja be a zenei nyálelválasztását, de talán sokaknak be-bevillannak szövegek, amiknek igazságtartalma még keresztyén közegben is megállja a helyét. Olvasgatva a Példabeszédek könyvének mai passzusát nekem az villant be „A legjobb méreg” […]

„Ne pörölj ok nélkül olyan emberrel, aki nem bánt rosszul veled!” (30.) Vannak még a gimiben belém égett mondatok, amik valahogy végig kísértek egész életemben, semmit sem veszítve érvényességükből és aktualitásukból. Furi is visszanézni így, hogy eltelt huszonöt év az érettségink óta és még mindig igaz az, amit akkor mondtak nekünk. Életem egyik bölcs tanítója […]

„Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út.” (9.) Tételezzük fel, hogy el akarok jutni A-ból B-be. Megnézem térképen, az összes okos kütyü és program számol nekem egy ideális útvonalat a megadott paraméterek alapján, aszerint, hogy kinek mik az előre beállított preferenciái. Van, aki az időn akar spórolni, […]

„Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, mert gyűlölték a tudást, és nem az Úr félelmét választották;” (28-29.) Legyünk őszinték! De nem úgy ahogy szoktunk, hanem tényleg. Semmi kamu, semmi önszépítés és önámítás, engedjük el a „de amúgy jó ember vagyok” dumát. Ha magunkba nézünk, ha nagyon mélyre turkálunk, […]

„Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet!” (3.) Épp a napokban keresztezte egymást útjaink a királyi menyegző „mátésított” verziójával, ami mindig komoly dilemmát okozott nekem. Különösen is az utolsó egy-két mondat, amikor a királyi menyegzőről kipenderítik azt, aki nem az alkalomhoz illően van felöltözve, okoz minden egyes olvasásra küzdelmet. Persze […]

Biztos mindenkinek vannak a fejében ilyen utolsó mondatok, amiket tényleges vagy csak elképzelt helyzetekben, tényleges vagy csak elképzelt emberek, a tényleges vagy elképzelt haláluk előtt mondtak. A teljesség igénye nélkül a kedvenceim: „Ha még egyszer lefagy a Windows kinyírom magam!”, „Ki az a hülye, aki nyáron bundában szed málnát?”, „A kezemben tartott növényevő lábatlan gyíkot csak a szakemberek tudják megkülönböztetni a hasonló kinézetű szakállas viperától!” …

Egyre erősebb bennem az érzés, hogy az ember, élete legnagyobb elakadásaira reagálva választ társat, hivatást, hobbit és még ki tudja mit. Annak kapcsán merült ez fel bennem, hogy az elmúlt héten megint elém került egy pszichológus „ügye”, akiről hamar meg lehetett állapítani, hogy csak azért választotta ezt a szakmát, mert önmagát is kezeli. Szóval van valami feldolgozatlan, lezáratlan, aztán azt gondolta jó ötlet lesz beállni ebbe az ügybe. …

Nem tudok úgy tenni, mintha nem emlékeznék a téma kapcsán vissza-vissza térő régi vadnyugati sztorira. Amikor is a hírhedt öreg lótolvajt végre nagy nehézségek és szervezkedés árán a sheriff kézre keríti, leszállítja az illetékes városka még illetékesebb bíróságának. A tárgyaláson – tekintettel arra, hogy lovat lopni a legnagyobb bűn – a létező legsúlyosabb ítéletet szabja ki a bíró. Az ítélethirdetésre visszavezetik a terembe az öreget is, aki egyik fülére süket …