István vértanú halálának történetében vannak, igaz nehezen emészthető, de teljesen természetes dolgok. Olyanok, amiken meg sem lepődünk, hiszen az élet így működik, sajnos. Szerintem tök logikus, hogy a farizeusok, meg a vallásos elit agylobot kap akkor, amikor azzal szembesítik őket, hogy ők ölték meg a Messiást. …

Hadd tanítsak neked egy esti imádságot. Mindenkinek van ilyen, legalábbis azoknak, akiket szüleik, vagy nagyszüleik imádkozni tanítottak. (Ha ilyen fiatal vagy, akkor is érdemes ezt az imát megtanulni.) Nekem is van, és tök jó érzés, hogy a gyermekeim is megtanulhatták. …

Ritkán gondolok bele, hogy ez az év azért is fontos annyira nekünk keresztyéneknek, mert ebben az évben lesz 500 éve annak, hogy a keresztyénség újra kapott egy nagy lendületet, s megpróbált visszatérni ahhoz, amit az Úr Jézus Krisztus élt és tanított. …

Ha nekem szegeznék ezt a kérdést, tutira el kezdenék mentegetőzni, magyarázkodni, valami jól felépített beszédet rögtönözni, menteni azt, ami menthető, ez esetben a saját életemet. Nagy gáz van. Vádolnak, bemártanak, össze-vissza hazudoznak rólam, és a döntő pillanatban megkérdezik: …

Utálom, hogy olyan világban élünk, ahol lépten-nyomon közhelyekbe botlunk és egyik pillanatról a másikra kiismerhetőek leszünk. Utálom, hogy a „világ” (így hívjuk azt a furcsa közeget, amiben élünk), rögtön beskatulyáz (így hívjuk a „leírást” emberbarát módon). …

„Aki mindent csinál, az semmit sem csinál!” Ezt te a legkönnyebben úgy érted meg, hogy felteszed a kérdést: Lehet-e egy fenékkel több lovat megülni? Persze erre mi „lelkipásztorbácsikésnénik” tudjuk a választ: Lehet, ameddig a lovak nem kezdenek széjjel húzni. …

Hány és hány olyan helyzet van az életünkben, amikor szeretnénk jó döntést hozni. Amikor szeretnénk bölcsen és előrelátó módon dönteni, úgy, hogy nem csinálunk semmi hülyeséget. De akármelyik oldalról járjuk körbe a kérdést, érvek és ellenérvek sokasága után …

Nem is tudom. Vagy de! Nem az a csoda, hogy az angyal kiszabadítja a börtönbe vetett apostolokat, hiszen az angyaloktól már megszoktuk az efféle „életmentő missziókat”. Meg amúgy is, a messenger csak viszi a hírt, és teszi, ami a dolga, amit Isten bíz rá. …

Néha csak megállok és csendben figyelem őket. Változtak-e és ha igen, mennyit az évek alatt? Az arcvonásaikat, a mozdulataikat, mindent, amiben felsejlik valami abból, mi régen volt. Nem nosztalgiázni akarok, hanem beazonosítani: kik is ők és mennyi közöm is van hozzájuk? …