Akik elég mélyen beleásták magukat a retro világ retro meséibe, azok biztosan tudják, hogy Máris szomszéd, helyesebben Dr. Máris Márton Ottokár a Mézga család speciális humorú, már-már fanyar és goromba szomszédja. Azt nem tudtam kideríteni, hogy a neve vajon jelzi-e azt, ahogyan Mézgáék őt kezelik, hiszen általában akkor kerül elő, amikor hirtelen segítség kell, és a gyerekek máris rohannak Máris szomszédhoz. …

Jézusi korban érzem magam. Nemcsak azért, mert lassan Krisztusi életkorral kell együtt élnem, hanem mert mindaz, amit tapasztalok, nagyon hasonlít erre a történetre. Én is vadállatokkal vagyok együtt, amikor kocsiban ülök, azt látom, egyre több van belőlük. Állatok. …

Ha ez egy műveltségi vetélkedő lenne, akkor szerintem hosszasan lehetne találgatni, hogy a címben szereplő NABU, az most egy afrikai futómadár, esetleg egy dél-indiai ritka törzsi vallás papja, netalán egy régi inka istenség? De ez nem vetélkedő, így találgatni sem kell, a NABU pedig egy gyönyörű mai metafora, amit muszáj értelmeznünk. Mert a NABU az nem más, mint Ukrajna Nemzeti Korrupcióellenes Hivatala, aki vagy ami – miután bölcs elnökük kimondta, hogy országában …

Szeretem a könyveimet. Olyan családból jövök, ahol a Mi Atyánkot úgy is mondhattuk volna: „… a mindennapi könyveinket ad meg nékünk ma…”, és megtanultuk: „… egy református értelmiségnek lehet, hogy kenyérre nem jut pénze, de könyvre igen!”. Így van könyv bőségesen, s mindközül mégis a leginkább azokat szeretem, amelyeket egészen különleges céllal és érzéssel veszek a kezembe. …

Nem tudom, hogy mi volt hamarabb, a kortünet vagy a népbetegség, de jelen gondolatmenet szempontjából talán mindegy is. Az azonban már nem mindegy, hogy amit tapasztalunk az „csak” tünet, vagy az maga a betegség. Anélkül, hogy kedves-rendes diagnoszták bőrébe képzelném magam, egyre inkább azt érzem, hogy mindaz, amit ma az emberi kapcsolatok szintjén tapasztalunk, az „csak” tünet. …

Már félek megkérdezni, hogy láttátok-e a „Rettegés fokát”, mert biztos vagyok benne, hogy lassan mindenki TV és filmmániásnak tart, pedig de! 🙂 Nem az Oscar jelölést is jegyző Martin Scorsese és Robert De Niro nevével fémjelzett thrillerre gondolok most, hanem a Cool TV-n futó „extrém akadályversenyre”, ahol celebek mérték össze erejüket, próbálva legyőzni néha undorukat és félelmüket, a fődíj 5 millió forintért, amit igyekeztek jó és nemes célra fordítani. …

Ma is movie, de kétlem, hogy láttad volna, és ne is nézd meg, csak akkor, ha szereted a zenés-táncos kamaszfilmeket. A Footloose (Gumiláb) c. film hozta meg Kevin Baconnek a várva várt sikert, amiben egy olyan fiatalt alakít, aki próbál – a szerelméért küzdve – dacolni a zenét és táncot betiltó vallásos közösséggel. Na, ez eddig nem izgalmas, de a következő – ebből táplálkozó – történet igen. …

Mindenkinek van egy nagyanyja, akinek azt a mondást tulajdonítják, hogy „Megbocsátok, csak nem felejtek”. Nekem is volt. Aztán, hogy mondott-e ilyet vagy már más nagymamák mítoszai testesültek meg benne és a rávaló emlékezésünkbe, azt magam sem tudom. Persze jobb is eszembe juthatna itt a járási bíróság folyosóján, miközben arra várok, hogy tanúként meghallgassanak …

Mindig, amikor – szerintem teljes joggal – háborgok a rendszer bizonyos feldolgozhatatlan elemei felett, valahonnan nagyon mélyről szokott beugrani őseim bölcsessége: Ez is kihalással fog majd begyógyulni. Isten gyakran alkalmazza ezt a passzív eutanáziás módszert, egyszerűen engedi azokat meghalni, akik nem tudnak, és nem akarnak egy általa megálmodott és kitalált rendszernek a részesei lenni. …