Nem tudom jártatok-e már láthatatlan színházban, ha nem, egyszer próbáljátok ki, fantasztikus élmény. Az egész arról szól, hogy te magad vagy a színházi darab főszereplője, úgy, hogy bekötik a szemed, s nem hagyatkozhatsz másra, csak a szemeden kívüli érzékszerveidre. Egyszerre megrázó és felemelő az élmény, mi van akkor, ha nem látunk, hanem csak hallunk, tapintunk és szagokat érzünk.

Ekkor az egyik farizeus, aki hallotta és látta ezeket a dolgokat, így gondolkodott magában. „Csalódtam ebben a Jézusban, talán most először. Micsoda földhöz ragadt gondolkodás, milyen kicsinyes, evilági, már-már anyagias természetű látása ez az életnek. Akkor, amikor olyan nagyszerű tanítást hallhatnak az emberek, amikor élhetnének az Isten Igéjével, akkor minek már megint olyan földhöz ragadt dolgokról beszélni, mint az éhség, meg a fáradtság.

Sohasem voltam valami nagy fantasy rajongó, talán azért, mert nem volt elég időm beleásni magam ebbe a témába. Habár a műfaj gyökereit, Tolkien regénytriológiáját mind olvasva, mind nézve többször is befaltam, a testvéreim évekig laktak a W.O.W.-ban, mostanság pedig a kedvenc sorozataim közé tartozik a Trónok harca, de igazság szerint mindig is egy karakter miatt tudott lenyűgözni a műfaj, ez volt a varázsló személye.

„…Kérdésre választ Ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön. Adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet – nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem.” Már messziről kiszúrtam, ahogy ott állt, kicsit az árnyékba húzódva, furcsán leszegett fejjel, talán azért, hogy a sok esés vagy verés nyomait elfedje. Reméltem, hogy nem rám vár, nem sok kedvem volt megállni, beszélgetni, majd a zsebemben kotorászni egy kis apróért, meg ott volt a két gyerek is.

Amikor a csapból is az folyik, hogy kinek mennyi, és mennyire kilátástalan, és milyen árfolyamon, és minden egyéb, ami a hitelhez köthető, akkor elég nehezen lehet arról elmélkedni, hogy milyen is lehet félrerakni. Néha a lányomon látom ugyanazt a hedonista önmagát végtelenségig szerető mentalitást

Azt mondják a szakemberek, hogy nagyon sok mindent meg lehet tudni és érteni egy ember személyiségéből a legegyszerűbb dolgok alapján. Az, ahogyan játszunk, örülünk, vezetünk, kikapcsolódunk, éppen olyan beszédes lehet, mint a dühünk, vagy a fájdalmunk. Még az is árulkodó jel, hogy mire és hogyan csodálkozunk rá az életünk során. Mert minél idősebbek vagyunk, annál nehezebb rácsodálkozni a csodákra

Vannak kifejezetten emberi tulajdonságok! Ja-ja, ez megint „feltaláltamaspanyolviaszt” mondat volt, de, mint mindig, most is komolyan csinálom. Engem megdöbbent, hogy a teremtés koronái (ide nemcsak férfitestvéreimet értem, hanem mindenkit, aki embernek tartja magát) legtöbbször olyan speciális tulajdonságokat birtokolnak, aminek nincsen párja a teremtésben. Hadd kezdjem Ádámnál és Évánál, mivel emberségünk kezdeteikor már ez a tulajdonság előkéredzkedik a rejtettségből!

Akkor szoktam zavarba jönni, amikor tudom, vagy érzem, hogy a másik belém lát. Amikor nem tudok rejtegetni és rejtőzködni, mert akármit is mondok és teszek, az, akivel éppen beszélek, nagyon jól tudja milyen is vagyok. Az emberi nagy játszmák színterén, ha valaki zavarban van, az annak a biztos jele, hogy valami történik, valahol ott mélyen, a játszmák és maszkok alatt meg-megrezdül egy szívhúr.

„Nem is vagy ember, ha nem vagy valamire allergiás!”, vélik egyes tudósok és orvosok, figyelmeztetve ezzel a mai kor emberét, hogy odáig sikerült tönkretenni az ember és a természet viszonyát, hogy most már szinte minden kiválthat belőlünk valamilyen allergiás reakciót. Egy átlagembernek legtöbbször az allergiáról egy kis szemviszketés, egy kevés hapcizás, esetleg egy-két kiütés jut az eszébe, mi közben, vannak olyan