„Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.” (29.)
Ha minden igaz, akkor most gőzerővel zajlik a magyar vasút fejlesztése és lassan sikerül elérni, hogy egyszerre legyen télen a vonatokon fűtés és világítás, na nem egy kocsiban, de legalább már egy szerelvényen. Ez is valami, pár éve még át kellett szállni az ilyen szintű luxus teljeskörű kihasználásához, vagy fáztál és olvastál, vagy sötétben melegedtél. Mert ugye a magyar állam vasúttársaságának pár éve még csak négy ellensége volt: tavasz, nyár, ősz s tél, de az idéntől már egy ötödik is csatlakozott hozzá, az utasok. Mert ugye mit képzelünk mi magunkról: időben odaérni, csatlakozást megvárni, mindezt egy olyan rendszerben, ahol a közlekedési miniszter szerint naponta „csak” 200 órát késnek a vonatok. Csak a költőt tudom idézni: „Ez az egész egy lázálom, semmit sem tesz lázárom, így a börtönt rázárom.”. A konyári villámot már nem is említem, aki úgy tolta le a Vagonka Tatra Studenka gyárBzmot 001 felségjelű lassított felvételét, hogy öröm volt nézni. Mit mondjunk? Lassú is, késik is, de a miénk. Mária valószínű ezért nem ment vonattal, mert nem akart késlekedni egy percet sem, nemhogy 200 órát. Mert amikor testvére szólt neki, akkor nemcsak elindult, hanem mindezt szükségtelen késlekedés nélkül tette. Mert ha Jézus hív, akkor menni kell. Nem halogatva, nem késlekedve, hanem azonnal. A csodák akkor történnek, amikor az ember enged Jézus hívásának, amint meghallja a hívó szót, elindul. Nyugi, ez nem a MÁV. Minél hamarabb indulsz, annál hamarabb érsz Őhozzá, és a csodák annál hamarabb történhetnek az életedben.
