Kicsit klasszikusabb vizekre evezve vagy esetleg úszva, azt kell, hogy mondjam: Ennek a Vörösmartynak igaza volt. Ahogyan a „Keserű pohár” című versében írja, „örökké a világ sem áll, eloszlik, mint a buborék, s marad, mint volt a puszta lég.” Igen, tudom, hogy Bánk bán és Egressy Béni, de ez akkor is egy Vörösmarty vers, s nekem nem tisztem eldönteni, ki koppintott kitől, vagy ki használta fel a másik anyagát. …

Dopeman, Ganxsta, Eminem, Fankadeli és Jézus Krisztus. Érdekes lista, és talán az is érdekes, hogy mi az, ami őket összeköti, vagy egy rendszerben meri látni?! Olyan emberek szerepelnek ebben a felsorolásban akiknek, időnként, nagyon kemény a szövege. Sérti a fület, lehet a nyelvi kifejező eszköztár miatt, lehet, azért mert egy olyan szegletével szembesít az életnek, amiről tudni sem akarunk. …

„Hat hindosztáni férfiú buzgón tapogatott/Egy elefántot, mert olyat még sose láthatott,/Lévén, hogy szegény, mind a hat vak hindosztáni volt./ Az egyik tapogatja csak robosztus oldalát,/És máris mondja, vágja rá a bölcs szentenciát:/„Akár a fal, éppoly lapos az elefánt! Nahát!”/ Agyart érint a második, símát és hengerest,/és egy kissé bökőset is, hűvöset és hegyest./„Lándzsaszerű az elefánt”, állítja egyenest. …

Gyerekkorom egyik kedvenc és csodált illuzionistája David Copperfield volt, aki – akkori gondolkozásom szerint – képes volt azokra a lehetetlen dolgokra, amire senki más nem ezen a világon. Átmenni a kínai nagy falon, eltüntetni a szabadságszobrot, varázslatos módon mesélni miközben varázslatos dolgokat tesz a színpadon, gyermekkoromban teljesen le tudott nyűgözni ezekkel a varázslataival. …

gy távoli ország még távolabbi rendőrsége éppen hihetetlenül titkos bevetésre indul, kommandósok, közrendőrök, mindenféle népség, aki a rendőrség kötelékében szolgál. Állig beöltözve, fegyveresen, már csak a jelre várnak, hogy neki kezdjenek az akciónak. Az akcióért felelős tiszt mielőtt kiadná a parancsot, még óraegyeztetést kér. Az akció pontosan 11:48-kor indul, kérem, jegyezzék meg, akiknek digitális kijelzős órája van, azoknak pontosítanám: pálcika, pálcika, szék, hóember. …

Mindig elfog valami furcsa érzés, akkor, amikor azt látom – főleg a TV-ben -, hogy bizonyos ügyekkel bizonyos emberek szimpatizálnak, és akár még az utcára is vonulnak emiatt. Tüntetések és ellentüntetések, szimpatizánsok és ellenszimpatizánsok, néha egészen komikus helyzetekben. Emlékszem, akkor, amikor szegény tibetieket utolérte a terror, a tibetiekkel szimpatizálók, mind a harmincketten utcára vonultak, kifejezve együttérzésüket, az ember érezte benne a nemes lelkűséget. …

Párszor már kifacsartuk a mondást, de ma újra szeretném eggyel tovább tekerni, valahogy így: Mondd meg, hogy mi botránkoztat meg téged, én pedig megmondom ki vagy! Mert ugye vannak az ügyeletes megbotránkozók, akiket az tart életben, hogy valamin kiakadjanak, valamin botránkozzanak, függetlenül attól, hogy vajon mi is történik a szemük előtt vagy a fülük hallatára. Sok élményt ide tudnék szúrni, de csak a kedvencemet hadd emlegessem fel. …

Az, aki jó befektetést akar magának, az vagy pékséget nyit, vagy koporsós lesz. Mert ugye az ember vagy élő, vagy halott. Az egyiknek kenyérre, a másiknak meg dobozra van szüksége, úgyhogy talán a legjobb befektetés a temetkezési vállalkozás és pékség. Így egyben. Látom kiírva lelki szemeim előtt: Kemencés temetkezési vállalkozás és sütöde. Bizalomgerjesztő. …

Ha nem érted a jelentését, talán akkor is használtad már ezt a szót, hogy ámen. Olyan igazolás féle ez, ha valamire áment mondanak, akkor az igaz, vagy úgy van, helyes. Ezért is ezt tesszük az imádság végére, vagy a fontos dolgokat nyugtázhatjuk ezzel: ámen. Két esetben elfogadott az, ha valaki ezzel kezdi a mondókáját, mindkettő eset a szükségről szól. Vagyis, hogy mire van, vagy mire nincs az illetőnek szüksége. …