Mielőtt az ember túrázni, nyaralni, esetleg hosszabb útra indul, általában kezébe kap egy jó kis útikönyvet, egy hatalmas térképet, és próbál mindent alaposan megtudni az útról, amelyen majd mennie kell. Életem első prágai nyaralása így kezdődött: útikönyv, térkép és rengeteg információ a városról, a látnivalókról, és mindenről, ami segít abban, hogy jól tudjunk tájékozódni majd a városban.

Isten útjai kifürkészhetetlenek! Ez az a mondás, amit bármikor, bármire rá lehet húzni, és amivel rendszerint el is követjük ezt a gyalázatot, magyarázva a meglepő vagy éppen váratlan dolgokat. Én azt tapasztalom, nagyon gavalléran bánunk Isten útjaival, és azoknak emlegetésével, mintha mi aztán tudnánk, hogy ezek az utak hogyan is működnek, vagy esetleg hová is vezetnek. Isten útjai kifürkészhetetlenek.

„A doktor elhatározta, hogy mivel nem hazudhat tovább a páciensének, elmondja neki az igazat az egészségét illetően. – Sajnos, rossz hírt kell közölnöm, nem sok, egészen pontosan két esetleg három napod lehet hátra. – Tudom, hogy ez nagyon nehéz, bizonyára szeretnéd lezárni az életed, szeretnél mindent elintézni. – Akarsz valakivel esetleg beszélni? – Igen, hangzott a felelet. – Értem, mondta megértően az orvos.

Sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy mélyreható elemzésbe kezdjünk a „hit” fogalom általános megértésének tekintetében. Ez elég tudományosnak hangzik, pedig nem az, max. csak magyartalan. 🙂 Szóval maradjunk az egyszerű és érthető fogalmaknál, hiszen a hit az sok minden, de semmiképpen sem egy bonyolult valami. A hit, egy egészen egyszerű viszonyrendszer, köztem és Közte.

Nem vagyok én senki, hogy állást foglaljak menekülőkről, meg nem menekülőkről, menőkről meg maradókról, a befogadás vagy éppen az elutasítás különböző lehetőségeiről. Nem tudom, hogy használ-e a kerítés, esetleg a „duplakerítés” helyesebben, nem tudom, hogy kinek használ, mint ahogyan azt sem tudom, hogy honnan és hova tartanak a határainknál várakozó emberek. Nem tudom, hogy miért nem nyilatkozunk mi

Igyekszem tudatos vásárló lenni. Ami nemcsak azt jelenti, hogy tudom mit vásárolok, hanem azt is, hogy miért! Egy időben csak az volt fontos, hogy megnézzem mit is veszek meg „fő a minőség” jelszóval. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ettől még éppúgy áldozatul esek a multik „vegyél meg mindig mindent” kampányának, mint korábban. Stratégiám így a következő: mindig tudd, hogy mit akarsz venni.

Tegnap gyerekek azt hittem, hogy kiesek a volán mögül, ugyanis az egyik lámpánál mellém gördült egy tűzpiros, egy igazi, egy hamisítatlan Ferrari. Ezt lehet, hogy csak a férfiember érti meg, de ez egy olyan érzés, aminek nem sok párja akad a vezetés közbeni élmények között. (Talán csak az, ha vezetsz is egy ilyet!) Azt hiszem talán egy 458 Italia volt, ami csak azért talán, mert nem sok időt hagyott, hogy megnézzem.

Emlékszem: a fiam egy hét leforgása alatt lett focirajongó és Barca szurkoló, így a a legtöbb meccset már együtt izgulhattuk végig. Miközben néztük a Tv-t, folyamatosan kérdezgetett, hogy tisztázza az eddig kieső információkat: mezek, színek, címerek, bajnokságok, ezek mind-mind terítéken voltak a meccs több mint 100 perce alatt. A leginkább a mezek nyűgözték le, érdekelte, hogy miért viselik a focisták?

Péntek van, reggel, és azon tűnődöm: létezik az, hogy csak én vagyok az-az ember ebben a csodaszép, élhető, pozitív kisugárzású országban, akinek semmi, de semmi kedve nincsen sem felkelni, sem elindulni vagy netán dolgozni? Engem nem érdekelt a madárcsicsergés, most még a gőzölgő kávém illata sem indította be a reggelhez és a mai naphoz nélkülözhetetlenül fontos agytekervényeimet.