Sokat gondolkodtam, hogy melyik általam látott film fejezi ki jobban a szörnyetegben rejlő és lakozó igazi embert, s nagyon sokáig a De Niro alakította Frankenstein teremtmény vezetett nálam, míg eszembe nem jutott egy régi kedvenc, az elefántember. Rengeteg Oscar jelölés, Anthony Hopkins alakítás, David Lynch rendezés, egy kis Mel Brooks producerkedés, de a lényeg a mondanivaló. …

Furcsa szerzet ez a lelkiismeret, kikutathatatlan, megismerhetetlen, ráadásul többfunkciós, hiszen elég sok mindenre képes, amit elsőre nem is gondolna az ember. A lelkiismeret tud beszélni, hiszen a legtöbb esetben hallatja a hangját, van, akinél még az előtt, hogy megtennénk vagy kimondanánk valamit. Van amikor akkor kiállt, amikor éppen a tetteink és szavaink kellős közepén vagyunk, néha pedig már csak akkor szól, amikor túl vagyunk mindenen. …

„A szabadság nem egyszerűen a zsarnokság vagy az elnyomás hiánya. Nem is felszabadítás arra, hogy azt csináljunk, amit akarunk. A szabadságnak megvan a maga belső logikája, amely megkülönbözteti és megnemesíti: a szabadság az igazsághoz van rendelve, és abban teljesedik ki, hogy az ember keresi az igazságot és benne él abban.”  (II. János Pál) A szabadság a már emlegetett igazság nélkül terroristákat, ámokfutókat, gazdasági …

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tábor, amit fiataloknak terveztünk és szerveztünk, amire közel 100 fiatalt vártunk, amiből összesen eljött közel tizenkettő. A teljes kudarc, mintha minden álmunk és vágyunk felesleges lett volna. A tábor címe az lett volna, hogy „Megvetve”, amit mi a Timóteusnak írt első levél 4:12 alapján próbáltunk meg felépíteni,  s az ötlet az volt, hogy fiatalokat képzünk, hogy merjenek más fiatalokat vezetni, gyógyítani, s példaértékű életük által másokat is egy boldogabb élet elérésére ösztönözni. …

Isten néha megengedi, hogy bevalld saját magadnak, de akár mindenki másnak is, hogy bizony nagyon elfáradtál azon az úton, amit eddig megtettél. Talán túl sok volt a kitérő, talán túl sok volt az akadály, lehet elfogytak azok a társak, akik átsegítettek volna azokon a pontokon, ahol elakadtál vagy megrekedtél. Akkor, amikor a keresztyén ember visszanéz az útra, amit maga mögött hagyott, bizonyára látja azokat a buktatókat, amikbe eddigi útja során megbotlott. …

Egyszer a világnak azon a táján, ahol az emberek nagyon vallásosak voltak, élt egy nagyon híres szent ember. Az emberek tisztelték és szerették őt, ajándékokat vittek neki, a tanácsát kérték, ha meglátták, mélyen a földig hajoltak előtte, és senki nem mert hozzá érni bölcsessége és szentsége miatt. Ez a szent ember minden pénteken elment a fürdőbe, ahol a város férfiai szoktak összegyűlni, társalogni és elvégezni a szent mosakodás szertartását. Ugyanebben a fürdőben volt azon a pénteken az egyik csalfinta tevekereskedő …

Minden előadás előtt, amikor már tényleg minden készen van, minden a helyén van, minden működik, még kell egy utolsó nagy és nyilvános főpróba, ahol nemcsak a színészek vannak ott, hanem végre a közönség is. Mert hiába tudja a színész a szöveget, hiába gondolja azt rendező, hogy jó, amit kitalált, a végső mérőfoka ennek az egésznek mégiscsak az, hogy tetszik-e a közönségnek?! …

Vannak szavak, amiket manapság nem szeretünk használni, különösen is azért, mert divatjamúlt, maradi, s még esetleg a felhasználó is annak tűnik. (Ha netalán nem tudnád konkrétan mire gondolok, akkor ilyen a hetero, házasság, hit, rend, fegyelem, tisztesség és természetesen ezeknek rokonai, barátai és üzletfelei… lásd Micimackó). …

Férfi a repülőgépen a stewardessnek:  – Hölgyem, fel vagyok háborodva! Rendszeresen Önökkel repülök, de sosem mehetek akkor a wc-re amikor akarok, soha nem látom a filmet, és mindig ablak mellett kell ülnöm! A stewardess kedvesen válaszolt az úriembernek: …