„Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” (15-16.)
Reggeliztünk éppen, a majdnem kedvenc rádiónk szólt, sok zene, kevés de értelmes szöveg, s valahol a ropogós vajas kifli és az életmentő első korty kávé közben hallottuk meg a rádióban az azóta is kitörölhetetlen emlékként tovább élő majdnem zenét. Péterfy Bori hangján felcsendült a Maximális Extázis című szám, s bennem egy haldokló Arany János hörögte fel utolsó gondolatait: Szó bennszakad, kifli fennakad, Lehellet megszegik. – Ideg megöl mi ez az ez, s vérnyomás emelkedik. Nekem Péterfy Bori és a Love Band inkább maximális és inkább extázis, mint ez a szám, de persze értem én, csak nehezen. Most elvonatkoztatok a szöveg mély és tartalmas mondanivalójától, s csak a lényegre koncentrálok. Az életben a maximális extázis fontos, legalábbis abban az értelemben, amire nem biztos, hogy a szám szerzői gondoltak, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet és nem szabad félgőzzel csinálni. Mint ahogy vannak ételek, amiket tálalhatunk hidegen, és úgyis fantasztikusak, vagy éppen forrón, de mindkét esetben a cél az, hogy a maximális extázis érzésünk meglegyen. Vagyis, a lehető legfinomabb, a lehető legjobb, a lehető legmegfelelőbb a célnak. Istennél nincs félgőz, nincs langyos, csakis és kizárólag maximális extázis. Ő a maximumot akarja mindig kihozni belőlünk.
