„…Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” (17b.) Igen, Ti. Meg mi. Most nem kell úgy tenni, mintha ez olyan meglepő lenne, de a templomot nem az egyszerű emberek formálták ilyenre és ilyenné, hanem a papok, vagyis én és vagyis te. Én akkor, amikor hátrébb léptem és azt gondoltam, hogy ha nincs ehhez az egészhez közöm, akkor […]

Igyekszem tudatos vásárló lenni. Ami nemcsak azt jelenti, hogy tudom mit vásárolok, hanem azt is, hogy miért! Egy időben csak az volt fontos, hogy megnézzem mit is veszek meg „fő a minőség” jelszóval. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ettől még éppúgy áldozatul esek a multik „vegyél meg mindig mindent” kampányának, mint korábban. Stratégiám így a következő: mindig tudd, hogy mit akarsz venni.

„Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak.” (51.) Bartimeus meggyógyítása előtt van egy furcsa epizód, ahol szinte szó szerint elhangzik Jézus szájából ugyanaz a nagylelkű kérdés: Mit szeretnél, mit akarsz, mit tegyek veled? Igaz ott többes számban, hiszen Zebedeus két fia támadja le a Mestert, némi […]

Emlékszem: a fiam egy hét leforgása alatt lett focirajongó és Barca szurkoló, így a a legtöbb meccset már együtt izgulhattuk végig. Miközben néztük a Tv-t, folyamatosan kérdezgetett, hogy tisztázza az eddig kieső információkat: mezek, színek, címerek, bajnokságok, ezek mind-mind terítéken voltak a meccs több mint 100 perce alatt. A leginkább a mezek nyűgözték le, érdekelte, hogy miért viselik a focisták?

„Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” (25.) Hívő nagymamám akkor hagyta maga mögött a korábban lelki és szellemi otthonául szolgáló kegyességi irányzatot, amikor ott is felütötte fejét a „három P” rettentő és életromboló hatása. Gyerekként nem is értettem miről beszél, de aztán három nagyon fontos dolgot megtanultam […]

A tavasz közeledtét sokféle jelből megérezheti a földi halandó, pláne ha férfi. Rögtön az első jele a közelgő tavasznak, hogy ahogy kilépünk az utcára, elönt minket a forróság. Egyesek szerint talán azért, mert a szervezetünknek meg kell szoknia, hogy rövidülnek az éjszakák, szerintem sokkal inkább azért, mert furcsa mód az éjszakákkal együtt a szoknyák is rövidülnek. Kicsit úgy érzem magam az utcán sétálva, mint egy nagy bazárban, ahol

Lényegi különbséget és feloldhatatlan ellentétet, érzek a „showman” és a „sómen” között. Van ugye egyszer a „showman”, nálam az abszolút és az utolérhetetlen ebben a műfajban Fábry Sándor. Már ha van ideje készülni, meg, ha nem enged a tömegízlésnek, hanem mer igényes és intelligens maradni. Ez nála mindig kihívás, hogy tömegfogyasztási cikk lesz, vagy kevesebb alpárisággal, de igényes poénokkal operál.

Nem akarok „szirmaigergőset” játszani, nekem nem is menne olyan jól, mint neki, de ami igaz, az igaz. Kicsit megágyazva a mai üzenetnek, valami agyament ötlettől vezérelve bizonyos tv-k műsorszerkesztői azt gondolják, hogy ha délután elmegy a kötelező Bud Spencer muvi, amit az egész család együtt tud nézni, akkor este apának és anyának, hogy tuti durva estéjük legyen, mehet egy kis Twilight.

Baráti társasággal ültünk le vacsorázni, köztük papok, családtagok, ott illatozott előttem az olasz konyha méltán nagyra tartott műremeke, a pohárban a pannonhalmi apátság csoda rosé bora kínálta magát. Hihetetlenül jól telt az idő, nagy beszélgetés, parázs vita, véleményellentétek, aztán a kínos csönd, amikor mindenki azt várta, hogy majd a házigazda imádkozik evés előtt. A házigazda felnézett, majd csöndesen mondta: