Drága Nagyfiam! Mit is írhatnék neked a nagy napon? Akkor, amikor újra azzal szembesülsz te is és a környezeted is, hogy megint egy évet fordult a világ. Tudod, ilyenkor az ember végig gondolja, hogy vajon több lett-e, vagy kevesebb ez alatt az egy év alatt. Nyugi! Nem arra gondolok, hogy híztál-e vagy fogytál, nem is arra, hogy hány díjat tettél még az eddig elnyertek mellé. …

Ritkán gurul a gyógyszer, de amikor nekiindul, akkor – klasszikust idézve – „ki tudja hol áll meg”?! Mert néhány évvel ezelőtt amikor egy magát jólétinek nevező társadalomban a vezetők, mindenféle érdemi egyeztetés nélkül egyszer csak úgy döntenek, hogy vasárnap boltok bezárnak, nehezen, de átállítottam magam az új rendre. …

Gyönyörű tavasz van, legalábbis nálam. Madárcsicsergés, napsütés, gyereknyüzsi, az egyik „kísérletitankönyvet”, a másik „szirmaigergőt” tanul. Én meg gyönyörködöm bennük, a rendben, az izzadtsággal elért tavaszi nagytakarítás tünékeny tisztaságában. Felsóhajtok, mert olyan jó ilyen napokat is megérni, nem rohanni, csak úgy gyönyörködni mindabban, amit Isten enged megélnem. …

Azt hiszem, Isten olyan dolgokat adott nekünk embereknek, amik kiemelnek, vagy ha mernénk élni a lehetőségeinkkel, akkor kiemelnének minket az állatok közül. Persze az ember nem feltétlenül akar kiemelkedni kedves szőrős emlős barátainak hatalmas csapatából, ami, lehet, hogy már csak keveseknek szúr szemet ebben a mai világban. …

Lassan elkezdik vetíteni a magyar „múvík” is a Hupikék Törpikék filmesített változatát, ami, nemcsak a kicsiknek lehet érdekes, hanem még nekünk, nagyoknak is: gyermekkorunk egyik kedvenc mesesorozata éled újra a digitális grafika segítségével. Érdekes, hogy az akkor még gyermeki ártatlansággal szemlélt figurák mögött, mai szemmel nézve, mennyire tipikus emberi karakterek bújnak meg. …

A fiú szenvedélyesen magához öleli a lányt, s ahogy végig simítja hosszú fürtjeit, elgondolkozik azon, hogy vajon mi is tartja őket össze. Ő kövérkés, szeplős, nem az a tipikus „álompasi”, miközben a lány, aki szereti őt, egy igazi bombázó, az a fajta, amit a magaféle srác nem kaphatna meg. Miközben így gondolkozik, eszébe jut valami, s a sejtés lassan tudássá nemesedik, s a tudás beszédre készteti. …

Gyerekkorom kedvenc vicce volt (és kéretik ebből semmi komoly tanulságot nem levonni) vagy inkább találóskérdése, hogy – Mi lebeg a tömegsír felett? A válasz a csapatszellem. Legalább olyan jó, mint a – Mi az? Csontváz a bokorban. A tavalyi bújócska győztese. Na, hát így mulattuk mi az időt kisiskolás korunkban, egy szebb és boldogabb hazában, de térjünk vissza a tömegsírhoz. …

Nem tudom, hogy mit is kívánjak neked és magamnak. Legyünk azok és olyanok, akiknek kevesebb, vagy inkább azok, akiknek több jutott. Persze tudom én, hogy nem kívánságműsor, de azért néha érdemes elgondolkodni azon, hogy lehetnénk a másik oldalon is. Mert akinek több jutott, annak többet kell adnia, s akinek kevesebb, annak kevesebbet. Persze az eredeti instrukció a választott nép törzseiről és a nekik adott birtokokról és városokról szól, de merjünk benne többet látni. …

Mivel ma is Black Friday van, vagyis Fekete Péntek, ami valószínű azért fekete, mert nemcsak az árakat gyászoljuk, hanem mindenkit, aki képes kevés százalék off miatt órákig sorba állni valamiért, ami amúgy nem is kell neki, ezért gyorsan mondom, írom, mert rohanok én is sorba állni. 🙂  Az a nagy bajunk, hogy képtelenek vagyunk a határokat az életünkben jól kijelölni. …