Máig megy a vitatkozás azon, hogy a híres mondatot, miszerint „A cél szentesíti az eszközt”, valójában ki is mondta? A szavazatok egyik fele (ez már ilyen valóvilágos felkonf) Machiavellire a tizenötödik század kiemelkedő alakjára érkezik, míg a másik fele Loyolai Szent Ignácra. Végül is a mi szempontunkból mellékes ki szülte az alapelvet, de tekintettel arra, hogy ez a két úriember közel azonos időszakban élt …

Ritkán kerül elő a foci, mint témafelütés, főleg azért, mert nagyon nincs is értelme Magyarországon erről a sokat szenvedett és haldokló sportágról beszélni, de persze remélni mindig lehet. Erről a reményről szól a következő pársoros is. Egy fickó utazik a villamoson és észreveszi a másik fickót, aki vele szemben újságot olvas. Kedvesen megszólítja: – Ne haragudjon Uram, de fordítva tartja az újságot, a teteje van alul. …

Azt mondják a hozzáértők, hogy a szociális tanulás (olyan viselkedésváltozás, ami társas kölcsönhatások mentén alakul ki) legmagasabb szintje az, amikor az átvett viselkedés vagy érték már nem azért történik, mert jó a modell, vagy mert fontos a forrás, hanem egyszerűen azért, mert teljesen egybevág az egyén saját értékrendszerével. Ezért is kapta az interiorizáció vagy belsővé tétel/belsővé válás elnevezést ez a folyamat. …

Mielőtt neki esnél a wikipédia megdönthetetlen információhalmazának spórolok egy kis időt és energiát, hogy inkább az üzenetre figyelj. Dilbert egy Scott Adams nevű karikaturista kitalált figurája, aki mérnöki tapasztalata alapján fogalmaz meg kiemelten fontos életbölcsességeket. Az egyik ilyen gyors eszmefuttatása a következő: „A mérnökök és a tudósok sohasem fognak annyi pénzt keresni, mint az üzletemberek és az értékesítési vezetők.” …

Egyszer egy neves lelkészt megkérdeztek a barátai a felvilágosult és modern Londonban, hogy ugyan már miért nem megy el a legújabb hipermodern művészeti kiállításra, ahol a keresztyénség alapkérdéseit feszegetik félbevágott disznókkal, keresztre feszített bárányokkal etc. Erre azt mondta a lelkész, hogy egyszerűen azért, mert nemcsak, hogy nincsen szüksége a látott információkra …

Valamikor réges-régen volt egy televíziós kabarészám (lehet, hogy a szavak többségét nem érted a mondat kezdetén, de az egy másik korszak, másik generációjának szórakozása volt) aminek az egyik nagy jelenete mély nyomot hagyott bennem. A férj és a feleség döbbenten ül egymás mellett a kanapén, miközben előttük egy idősebb néni tesz-vesz, takarít és pakolászik. …

Talán fel sem fogjuk, micsoda és mekkora érték, hogy van és lehet a kezünkben egy Szentírás, hogy Isten megosztja az Igéjét velünk. Ő nem egy néma Isten, nem olyan, mint a múlt vagy jelenkor bálványai, Ő az-az Isten, aki beszél hozzánk. Különösen is fontos számomra, hogy az Ő szava lassan mindenki számára elérhető, s akármilyen hihetetlen, de nem egy kis társadalmi elit kiváltsága csupán az, hogy olvassa azt, amit Ő mond. …

Régóta megy a vita, hogy most akkor bűn és bűn között van-e és lehet-e különbség? Kis bűnök, nagy bűnök, vétkek, vagy éppen főbűnök, amit a klasszikus teológia peccata capitalia-nak hív, ezek, mind-mind benne vannak a kalapban. Még gimiben megtanultuk, hogy a főbűn nem a kevélység vagy bujaság, ugye ezek is szerepelnek a klasszikus főbűnök között, hanem az Isten nélküli állapot. …

Tudom, hogy nehéz neked és azt kívánom: bárcsak könnyebb lenne. Azt hiszem, erre sem tanítottalak meg, de nem azért, mert nem akartalak, hanem mert én sem igazán tudom hogyan is kell. Nem tudom, hogyan kell szétválasztani az embert és mindazt, amit tesz. Nem tudom, hogyan lehetnék képes én is arra az egészen egyszerűnek tűnő dologra, hogy lássam csak az embert, olyannak és úgy, amilyennek az Isten megálmodta. …