Néha csak úgy ott ragadok a Diszkoveri csatorna valamelyik műsora előtt, mert vannak igazán értelmes és érdekes programok. Aztán persze az ember bealszik valamelyik már jóval unalmasabb műsoron és meglepődve ébred fel és ébred rá arra, hogy az emberi hülyeség nem ismer határokat. Konkrétan a “Csupasz túlélők XL” című műsorra ébredtem, ami valami éld túl afrikát reality, ahol amerikai átlagpolgárok próbálnak pucéran ősembert játszani. …

Megy a nyuszika az erdőben hangos siránkozással: – Jaj, jaj nincsen pénzem, nincsen pénzem… Találkozik az útja során a lombbal. Neki is hangosan jajveszékel: – Jaj nincs pénzem, nincs pénzem… – Ejnye nyuszika, ne keseredj el, majd én adok neked pénzt. – mondja lomb. Azzal ad is neki egy nagy rakás pénzt. Nyuszika nagyon megörül ennek, s a siránkozást abbahagyva, jókedvűen ugra-bugrál az erdőben. …

Amikor Isten a vezetőnk, amikor Ő az, aki irányítja az életünket (vagy ezt fantáziáljuk, vágyjuk etc.) akkor nagyon nehéz belőni az emberi szerepek és feladatok értelmét. Mert ugye, ha engem egy ilyen erő és hatalom vezet, akkor ugyan mi szükségünk van bármilyen emberi véleményre, tanácsra esetleg közreműködésre?! Érdekes ez a sztori, amikor is Mózesék elindulnak az ígéret földje felé a pusztában, a felhő vezeti őket, de Mózes mégis győzködi a sógorát, hogy …

Néha sikerül meggyőznöm magam, hogy nem vagyok erre a világra való, illetve, néha olyannyira hidegen hagynak a világ történései, hogy a saját magam dolgát nehezítem meg. Az úgy volt, hogy próbálva nem a leghatalmasabb ökológiai lábnyomot hagyni, betértem egy meg nem nevezett boltba, mivel emlékeim szerint ott volt egyrétegű eü papír. …

Remélem nemcsak nekem cseng ismerősen a szöveg, s nemcsak nekem ugrik be Koncz Zsuzsa hangján a dallam: „Vannak idők mikor menni kell, mikor a ház falán feltűnik a jel…”. Talán Bródy a szöveg, lehet a dallam is, de hallottam már Gerendás Pétert is emlegetni, lám mit tesz velünk a Retro rádió :). Na a sok reklám után (pedig nem is támogatnak minket) vissza a szöveghez, különösen is akkor, amikor nap, min nap elhangzik, hogy „el kell innen menni” …

Pár hónapja futott el az agyam olyan messzire, hogy azóta is csak messziről integet, hiszen én is belebotlottam a fészbúkon terjedő „színesesernyőscsaládivezetéselméletes” képbe, amit olyan sokan és olyan előszeretettel osztottak meg. Ezen ugye az volt látható, hogy a bibliai család modellje úgy néz ki, hogy a legfelső és legnagyobb esernyő Isten (néhol Jézus volt kiírva, de ez valószínű csak a héberül nem tudó agyak szüleménye) alatta az apa/férj (attól függően, hogy melyik szerepgomb villogott a grafikus agyában …

Majd a közepén elmondom, hogy melyik Benedek Elek mese az eredeti, de most adjunk helyet a modernebb verziónak. Életbiztosítást szeretne kötni egy nagyon idős bácsika. Az ügyfélszolgálatos hölgy zavartan kérdi – Hm, bácsika a maga korában? Mégis hány éves? – Százkettő – Egy ilyen idős embert mégsem lehet csak úgy lerázni, ezért kedvesen azt tanácsolja neki, hogy jöjjön vissza egy hónap múlva. …

Amikor végigolvasod ezt a nyolcvankilenc igeverset (azért is írtam ki, hogy érzékeld mennyire túmacs) jogosan teszed fel magadnak (vagy ha esetleg van a közeledben egy ószövetség professzor, akkor neki) a kérdést, hogyha ezt ilyen frappánsul össze lehetett foglalni egy mondatban, akkor minek ez az egész. Ha mindenki ugyanazt adta, ha mindenki ugyanúgy adott, ha mindenki ajándékának ugyanaz volt az értéke, akkor minek kellett ezt az egészet így részletezni? …

A következő sztorit – állítólag – valaki tényleg elkövette és egy Hungária Biztosítós kárbejelentő lapra fel is írta. Esetleírás: Sötét volt már, baljósan zúgtak az útmenti jegenyék. A széltépte felhők már-már feladni látszottak harcukat a Hold ellen, ám az égitest győzedelmeskedett. Hideg fény szórta be ezüstjével a csalitos settenkedő vadjait, az árokban lassan varangyosbékák kuruttyolták esti imájukat. Na, ekkor ütöttük el a motorost. …