Mindenkinek megvan a maga kifogása, a jól bevált, a hihető, a gyorsan mondani kell valamit. Mert nehéz csak úgy egyenesbe megmondani az igazat. Persze vannak nagyon átlátszó kifogások, amiknél bárki rájön azonnal a kamura. A kedvencem: Az informatikus férj csak hajnalban ér haza. A felesége vészjósló hangsúllyal kérdezi: …

Ritkán merek belemenni a folytatásos reggeli szösszenetekbe, de ez most szükségszerű, így ha valaki nem tudná elhelyezni a mai gondolatmenetet, az mindenképpen olvassa el a tegnapit. Ha annak elolvasása után sem tudja a ma reggeli gondolatokat rendszerbe illeszteni, akkor mi kérünk elnézést. Szóval a tegnapi történetünk főhősnője, az ellenség fejébe sátorcöveket verő Jáél ebben a pár versben megkapja a maga társadalmi elismertségét. …

Ez az-az igeszakasz, ami minden harciasságra és férfierőre érzékeny embert odacövekel az Ige elé. Ha Mel Gibson netalán újabb filmtéma után akarna nézni, én szívesen ajánlanám neki a Bírák könyvét, aminek lehetne ez a mai szösszenet a nyitó jelenete. Jáél kijön a sátorból s az érkező hadvezér elé odadobja az aprószemű piros permettel hintett kalapácsot. …

Még nem volt rá ígéret, még nem hívták Pártfogónak, még nem ragyogott fel a betlehemi csillag, még nem volt Jézus Krisztus, aki munkájának folytatását bízza rá, még nem hatja át az egész történetet a gyógyulásoknak és a csodás megtéréseknek a hangulata. Nem újszövetségi idill, hanem ószövetségi gyötrelem, nem egy bájos romantikus film nagy hepienddel, hanem olyan igazi fiús, ölős, hörgős, véres alkotás. …

Amikor a nagyfiam még kicsi fiú volt, sokat kérdezett és én sokat válaszolhattam neki. Imádtam ezeket a helyzeteket, mert voltak olyan igazi, őszinte, egyenes kérdései, amire egyszerűen csak egy nagy mosoly, vagy egy nagy ölelés volt a válasz. Mi apák könnyen menekülhetünk el így a cikis helyzetek elől, mert vannak olyan gyermeki kérdések, amikre nincsen válasz. …

Mostanában egyre több emberen veszem észre a csüggedés apró jeleit, sokan fogalmazzák meg, hogy mekkora lúzernek is érzik magukat. Vesztesek, semmi sem sikerül, nagyon nem megy ez az élet nekik. Nem olcsó vígasz, de van az úgy mindenkivel, hogy nem megy. Ezt hívják kudarcnak. Egy olyan társadalomban, ahol mindent a siker mérőfokán próbálunk értelmezni, nem tudunk mit kezdeni a kudarccal. …

Nagyon erőltetett lenne a mai ige kapcsán, az asztalról lehulló morzsák adta apropóba kapaszkodva arról beszámolni, hogy 2016-ban Széll Tamás megnyerte a Bocuse d’Or Europe versenyt. Aki nem tudná, ez a gasztronómiai kreativitás csúcsversenye, az ízek száguldó cirkusza, amit akkor a magyar csapat és séf nyert meg. Persze lehet, hogy nem is annyira nagy szám ez: profi séf, jó alapanyag, szupercsapat, rengeteg gyakorlás. …

Sokan beszélik, hogy szegény diákok, mennyi teher nyomja a vállukat, sok ez az iskola, meg nem is így kellene csinálni, na, majd nemsokára másképpen lesz! Aztán megy az össze-vissza nyilatkozás, cáfolás és ellencáfolás, egy biztos: a terheket csökkenteni kell! A hittan megy, a tesi marad. Mert ugye nincs elég tanterem ennyi vallásnak, meg minek is az, bezzeg a tesi óra, az aztán meg van szervezve és nagyon fontos a jövő nemzedéke szempontjából. …

Ritka az a helyzet, hogy az Élő Isten Élő Igéjéből kizárásos alapon szelektálunk egyet, s mindezt azért tesszük, mert a többi szinte fogyaszthatatlan a mai kor embere számára. Mit is lehetne kezdeni azzal, amikor az Ige azt ecseteli, hogy a választott nép kényes és igényes tagjai is saját ivadékaikat eszik meg az ostrom idején, nesze neked anyák napja…