Figyelem! A következő sorok megzavarhatják egyes emberek hitbeli meggyőződését, illetve jó esélyekkel kizökkenthetnek minket a megszokott kis langyos vallásos kereteink közül. Éppen ezért csak saját felelősségre tessék tovább olvasni. …

„Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked!” (8.) Alig ismerek olyan lelkészt, aki ne lenne hiteles, hiszen vagy egy babaváró, vagy egy jó kis „enyém az előszoba, a banké a nappali” projekt még vagy tizenöt évig […]

Biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri a jéghegy-elmélet ilyen vagy olyan olvasatát, vagy ha nem, a mondást már hallotta: „Ez még csak a jéghegy csúcsa.” Ami ugye azt jelenti, hogy amikor az ember lát egy jéghegyet, akkor tudatosítania kell, hogy a felhajtóerő és a nehézségi erő, meg a kiszorított víz tömege, továbbá megannyi titkos fizikai összetevő szerencsés vagy szerencsétlen együttállása nyomán a jéghegynek csak az egy tizede látszik ki a vízből, míg a kilenc tizede a víz alatt van. …

Mindenkinek kell valami, ami életben tartja, ami erőt kölcsönöz neki, akkor, amikor élete fogytán van. Amiért megéri felállni, amiért megéri folytatni, amiért az ember összeszorítja a fogát és nekiindul újra. A környezetemben sokféle és fajta életerőt látok, amiket nem kell, hogy minősítsek, hiszen a lényeget mindegyik betölti: erőt ad annak, akinek kell. …

Egyszer olvastam egy cikket, amiben a magyar szólások és mondások eredetét próbálták bőszen kutatni. Meglepett, hogy hány olyan mondásunk van, aminek a gyökerei a Szentírás szövegében keresendők. Persze egyértelmű az elv, ha az ember kicsit utána néz a bibliafordító Károli Gáspár munkásságának, aki a magyar irodalmi nyelv alapjait rakta le bibliafordításában. …

Nem is tudom már pontosan kiről is maradt fenn a sztori, de valamelyik lánglelkű baptista prédikátorról mesélték, hogy vasárnap elmondott egy prédikációt, majd a következő héten szóról-szóra megismételte. Aztán a következő vasárnap megint, majd újra és újra. Egy idő múlva már elege lett a gyülekezet elöljáróinak ebből és számon kérték a prédikátort, hogy nem kellene-e végre egy újabb igehirdetésre felkészülni?! Mert ugye nincs az rendjén, hogy minden vasárnap ugyanaz az igehirdetés hangozzék el. …

Ezt a ma reggeli szösszenetet nem a tükörben látott rémkép ihlette, nem is diétás tanácsokkal lesz tele, nem érdekel sem a háj, sem az elhízás. Sokkal jobban érdekel és izgat a lelki és szellemi tunyaságnak a kérdése. Sokkal veszélyesebbnek tartom a szellemi és lelki restséget, mint a testünk bármilyenféle és fajta elhízását. …

Talán a legismertebb (azért merem lelkifurka nélkül közreadni, mert egy szerzetes mesélte először) litánia az, amikor a szentmise elején a gyakorlatnak megfelelően a kispap ezzel kezdte: – Testvérek baj van a mikrofonnal! Érkezett is rá a felelet, a kötött rendnek megfelelően: – És a te lelkeddel! Nem gondolom, hogy a kispapnak baj lenne a lelkével, de a hagyományaink és szokásaink néha azért igényelnének egy kis utánagondolást. …

„Gyűjtsd össze a népet, férfiakat, nőket és gyermekeket meg a lakóhelyeiden élő jövevényeket, hogy hallgassák és tanulják meg, és féljék Isteneteket, az Urat, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek valamennyi igéjét.” (12.) Manapság azért nehéz bármit is csinálni, mert nem nagyon van fősodor, amihez a többség vagy a jelentős többség igazodna. Trendek, vélemények, féligazságok lépnek […]