Kitaláltuk nagyfiammal, hogy akkor győzzön a jobb s nekiültünk  a fifának. Az egyenlő esélyek miatt mindketten ugyanazzal a csapattal voltunk, ráadásul ugyanolyan mezben, de aztán legalább a mezt megcseréltük,  hogy ne csak röhögés, hanem foci is legyen. …

Megdöbbenve (és ez most kivételesen a lehető legjobb értelemben) vettem észre, hogy ifjúkorom nagy TV-s generációja hihetetlen erővel talált magára a lehető legújabb szerepekben is. Van itt TV intendáns, sztárműsorvezető férfiban és nőben, kiemelkedő tehetségű emberek, akik persze a tehetségük mellett jókor voltak jó helyen. …

Örököltem. Egy büdös nagy parasztházat, tornáccal, magtárral, vályoggal, közművesítés nélkül, hátul a pottyantós, ami a nagy nyári melegben éppen akkora teher, mint a mínusz tizenhat fokban. Döngölt földpadló, kicsit kellemetlen dohos szag, meg a tudat, hogy „csak” négyen haltak meg a családból e falak között. Ájneklájneromantik. Egyetlen egy dolog (na jó, ha a tornácot is ideveszem, akkor kettő) indította be a fantáziámat: a régi búbos kemence, ami kifogástalan állapotban várja a kenyereket és a csülköket, a sóleteket és egyéb libaságokat. …

Ez is azon történetek közé tartozik, amit mindenki úgy mesél, mintha vele történt volna meg, beemelve ezt a sztorit is a busszal közlekedő arab egyetemista, a tízezresért zárt ajtók mögött vizsgázó diáklány ismerős meséi közé. …

Ma csak úgy elgondolkodtam, hogy valójában mi is mozgatja a tetteimet, vagyis: mit miért teszek, mi az én igazi motivációm? Most persze mondhatod, hogy kit érdekel, meg minek is ezt tudni, de azért én azt gondolom, hogy nem árt annak utánamenni, hogy mi mozgat minket belülről, vagy éppen kívülről. …

Néha ki tudok akadni azon, amikor normális filmeknek – az amúgy külföldiesen normálisan és jól hangzó címét – képtelenek igazán jól lefordítani magyarra. Inkább nem írok példákat, mert nem férne bele az amúgy is szűkösen keretezett reggeli elmélkedéseink sorába. …

„Bevallom engem néha már gyötör/nemcsak gyötör de szinte mintha fájna/a nagyravágyó béka s az ökör/ezópusz óta híres fabulája. Mert mindeddig harsányan kinevettük/a pukkadásig fölfuvalkodót/s most mintha nevetni nem volna kedvünk/ökörnyi már az öklünknyi se volt. Fújja magát s a magáét a béka/megvalósulni látszik vágya célja/mind hatalmasabb csődöt mond a vén. …

Nincs erőm nem leleplezni a címben szereplő monumentális skandináv filmeposz tényleges és hosszú címét, amire mindenevő öcsém akadt egy fáradt estén filmek után kutatva. Ez a Radioactive Cannibal Vikings from Hell, aminek gyors tartalmi összefoglalóját most nem írom le, mert nincs neki, ez a cím önmagáért szól elemi erővel. …

Nem olyan régen bevezettek engem a szentek-szentjébe, a titkok-titkába, a játékok-játékába, a monopoly varázslatos és szövevényes útvesztőibe. Nagyjából a szilveszterünk is ezzel telt, összeültünk monopolizni, adtunk, vettünk, licitáltunk, hihetetlen üzletek köttettek, ingatlanok cseréltek gazdát csőd közeli helyzetben, dőlt be hitel, voltunk börtönben, míg végül valaki csődbe ment, jelezve ezzel a játék végét. …