Életünk magaslatain egészen más Jézus képünk lehet, mint akkor, amikor újra a völgybe tart az életünk. Amikor minden jól megy, amikor csodás pillanatokat élünk át, akkor átszellemült és fénylő arcú messiásunk van, akivel szeretnénk még így időt tölteni, s ha nem is sátrat, de valami állandót építeni. Szeretnénk, ha nem múlna el a pillanat, mert a völgyben sokkal nehezebb dolgunk van. …

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” (26.) Jézus nem beszél mellé, nem szépítgeti a történetet, nem hazudik a tanítványoknak arról mit is jelent követni Őt. Ezzel szemben napjaink egyháza rendszeresen hazudik akkor, amikor megpróbálja a keresztyénséget, a Krisztus követést […]

Sokat rágódtam azon, hogy van e jogunk vélt vagy valós igazságok alapján csak úgy, „ex cathedra” kijelenteni valamit. Mondhatja-e azt a keresztyén vagy a keresztyénség, hogy valami nem helyes, vagy nem jó, vagy nem úgy kellene. Mert ugye az „ex cathedra” kifejezés onnan jön, hogy ami a pápai széktől ered, vagyis a pápa kijelentése, az nem lehet tévedés. Így lett ez a kifejezés minden olyan kijelentésnek a jelzője, amit csalhatatlannak és megfellebbezhetetlennek gondolunk. …

Mindenkinek megvannak a jó kis álarcai, ami mögé elrejtőzhet, vagy ami mögé mások el tudják rejteni. Mert azért az is előfordul, hogy nem mi teszünk magunk elé álarcot, hanem mások akarnak valakinek és valamilyennek látni. Hányan és hányan panaszolják el együtt eltöltött évtizedek után, hogy mennyire nem olyan a másik, mint azt várták, miközben lehet, hogy csak nem vette fel, vagy hirtelen levetette azt az álarcot, amit próbáltak tudva vagy tudatlan ráerőltetni. …

Egyszer az öreg székely elutazik az anyaország csudafővárosába, hogy megnézze a méltán híres állatkertet. Kivárja a sorát, megveszi a jegyet, átverekszi magát hordozós családokon, mobiltelefonozó kamaszokon, majd szépen, komótosan végig járja az egészet. Mindenhol időzik egy keveset, s egyre másra csodálkozik rá az Isten csodaszép világára, nézve a gorillákat, a tigrist, meg mindent, amit talált. …

Abba biztos nem mennék bele, hogyan lesz a Molnár Évából Bánfaly Éva és hogy ez utóbbinak az anagrammája a Vavyan Fable, de aki nem tudta volna, annak íme a mai meglepi: a híres regény író magyar, méghozzá az a kemény ötvenhatos fajta. Nem a kedvencem, de tagadhatatlan, hogy vannak igazán jó vonalvezetésű krimijei. A címben szereplő „kriplikommandó” nem ilyen. …

Nosztalgiáztam valamelyik nap és végig hallgattam az István a király rockoperát, na, nem ezt a 2013-as gyengített szörnyűséget, hanem az eredeti verziót. Nem fűznék hozzá ideológiát, nem elemzem a rendezést, egyszerűen az éneklés minősége (egy-két kivételtől eltekintve) rémisztően gyenge volt az Alföldi féle újragombolásban. …

Biztos én vagyok szado-mazo szülő, de a csúnya beszéd ellen bevetettem a régi és jól bevált fenyegetést, ami még eddig hatásosnak bizonyult. Ugye ez úgy néz ki realtimeban, hogy megfenyegeted a gyerekedet, hogy ha még egyszer csúnyán beszél, akkor a WC kefével mosod ki a száját. Mert ugye ahol kaki jön ki, ott nincs mit tenni, de azt az eszközt használhatjuk, ami a kaki lemosásához kell. …

Anélkül, hogy újabb gasztro-forradalom kirobbantására buzdítanék mindenkit (vagyis ma ne egyél mekiben 🙂 ), eszembe jutott egy nagyszerű szakácsverseny, aminek a mottója az volt, anno domini, hogy megmutassa a hagyományos alapanyagok iránti tiszteletet és a konyhatechnikai újítások minőségi találkozását. Persze a nagyok tolmácsolásában ez így néz ki egy darab szép lapos tányéron: …