„Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.” (2-3.)
Ekkor az egyik farizeus, aki hallotta és látta ezeket a dolgokat, így gondolkodott magában. „Csalódtam ebben a Jézusban, talán most először. Micsoda földhöz ragadt gondolkodás, milyen kicsinyes, evilági, már-már anyagias természetű látása ez az életnek. Akkor, amikor olyan nagyszerű tanítást hallhatnak az emberek, amikor élhetnének az Isten Igéjével, akkor minek már megint olyan földhöz ragadt dolgokról beszélni, mint az éhség, meg a fáradtság. Nem inkább arra kellene bátorítania az őt hallgatókat, hogy a földi éhség helyett koncentráljanak a lelkire, a földi táplálék helyett válasszák a lelkit, azt a kenyeret, amely az Életnek, a nagybetűs Életnek a kenyere. Buzdíthatná arra a hallgatóságát, hogy imádkozzanak, és Isten majd elveszi tőlük az éhségnek az érzetét. Mert az igaz ember nem kenyérből, hanem hitből él, ahogyan azt zengték a próféták, s neki ezt tudnia kellene. Már elfelejtették ezek a mannát, meg a fürjeket? Nem ő volt az, aki fűnek fának elmesélte, hogyan utasította el a Sátánt, azzal, hogy nemcsak kenyérrel él az ember?” Ekkor Jézus odafordult hozzá és így szólt: Drága barátom! Te bizonyára azt hiszed, hogy Isten a magasztos és fennkölt gondolatokat szereti, imád zsoltárt hallgatni, szereti, ha hallathatja a hangját, az emberek meg meghallják Őt. De kedves barátom, te most is, mint már annyiszor tévedsz, mert Isten nem a fennkölt gondolkodók Istene csupán, hanem a földhözragadtaké is. Sőt! Leginkább azoké. Így Isten nem nézheti tétlenül, ha valaki éhezik, vagy kenyérgondja van, mert Ő is tudja jól, hogy az ember nemcsak kenyérrel él, de azzal is. Úgyhogy kedves barátom, mivel itt mi enni fogunk, arra kérlek, hogy menj egy kicsit messzebb tőlünk, és lakj jól a magvas gondolataiddal, vagy az igével, vagy azzal a sok bölcsességgel, amit az Istenről gondolsz. Majd mosolyogva hozzátette: Csak kérlek, halkan edd, mert nem bírjuk elhallgatni azt a nagy csámcsogást. Ezzel otthagyva az álmélkodó farizeust tanítványaihoz fordult, és ezt mondta nekik: Óvakodjatok a farizeusoktól, mert nem tudják, hogy nemcsak igével él az ember, hanem mindennel, amit az Isten egy másik emberen keresztül neki adhat.
