„Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” (16.)
A köztartozás ebben az esetben mást jelent, mint ahogy azt az állami szervek gondolják. Mert ebben az országban szinte mindenki tartozik valakinek, kevés ember van, akinek ne lenne egy kis adóssága, hitele s ki tudja még mennyi minden, amivel lógunk. Sajnos van, aki nem tudja fizetni a számlákat, van, aki nem akarja befizetni az adót, látjuk, a tartozásnak sokféle fajtája van. Kicsiny kis hazánk hétköznapjait az is nyomorítja, hogy hány milliárd forintnyi adót nem fizetnek be cégek és magánszemélyek, vagy, hogy a ki nem fizetett gázszámlákat, hogy fizettetik ki a rendszeresen fizetőkkel. Tartozunk. Mi keresztyének nem csak valakiknek, hanem valakihez, s ez a tartozásunk minden mást felülír. Mindenki tartozik az Istennek, jövünk neki eggyel, pont egy élettel. Akik nemcsak Neki, hanem Hozzá is tartoznak, azoknak Krisztus kifizette a tartozását, s ezzel egy újabb tartozást tett a nyakukba. Igaz, ez már nem nagyon zavarja azokat, akik megértették és megérezték a tartozásnak ezt a fajta csodáját. Mindannyian tartozunk azzal a másik embernek, hogy önmagunknál többre és nagyobbra tartjuk, s ahogyan értünk Krisztus élt, mi úgy kell, hogy éljünk másokért. A világ megváltozni akkor fog, ha ezt nem csak egy-két ember, egy-két partizánakció keretében teszi, hanem ez a fajta tartozás csakugyan köztartozás, közügy, s mindenki lehetősége lesz. Szeretni s önmagunknál többre tartani a másik embert.
