„Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (12.)
Vegyünk egy mondást, mondjuk a „legjobb védekezés a támadás”-t alapul egy kis eszmefuttatáshoz. Adjuk oda ezt a mondást egy olyan embernek, aki ismeri az utca törvényét, éppen annyira, mint a küzdősportok szabályait és filozófiáját! Rögtön azt mondja, hogy ez a mondás nem is igaz, legalábbis így, ezt csak azok találták ki, akik nem tudnak védekezni. Mert amúgy, teszi hozzá, a legjobb támadás a védekezés, minden offenzív történés kezdődhet egy defenzív elemmel. Ez már kemény taoizmus, minden küzdősport lelke, ami nem a másik megsemmisítéséről, hanem sokkal inkább a teljes harmónia megtalálásáról és az élet meghosszabbításáról szól. Árnyékboksz, látszólag küzdés a semmi, vagy legtöbbször önmagunk ellen. Parkban furcsán mozgó emberek, érdekes mozdulatok, küzdelem a bennük rejlővel. Az egésznek a mélyén az a gondolat lakik, hogy az ellenséget a saját fegyverével lehet legyőzni, ehhez pedig visszahúzódni, majd megfigyelni kell, míg az előre nyomul, amikor pedig visszahúzódik és teret enged, akkor le lehet fegyverezni. Nekünk keresztyéneknek érdemes ezen elgondolkoznunk, mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem olyan ellenfél ellen, aki a legmélyebben képes befészkelni magát az életünkbe, hiszen a gonosz sohasem kívül, hanem mindig belül keresendő. Le akarod győzni? Akkor figyelj, légy csendben, s megfogod találni magadban mindazt, amit le kell győznöd, s ami ellen küzdened kell. Nem a házastársaddal, nem a barátoddal, nem a munkatársaddal van a legnagyobb bajod, hanem magaddal. Szóval ne kend rájuk, mert nem test és vér, hanem erők és hatalmak.
